A 70 éves Fehér László legújabb alkotásaiból nyílt kiállítás a Q Contemporaryben

Zajlik az élet az Andrássy úton és környékén, izgalmas őszi kiállításokkal vár az új HAB és a csak kicsit régebbi Q Contemporary, ahol egyből két izgalmas tárlatnak is örülhetünk. Mi a Megragadott emlékezet címűre érkeztünk, de ha erre járunk, érdemes a Mediating Time and Charm kiállításra is beugrani, ahol kortárs alkotások reflektálnak a fraknói vár Esterházy-kincstárának egyes tárgyaira. A két tárlat egyébként a személyes és közös emlékezet gondolatán keresztül egymáshoz is jól kapcsolható.

A II. emeleten található Fehér László-kiállítás az idén 70 éves művész legújabb alkotásai közül válogat. 

Bár a nemzetközi szinten is ismert kortárs művész életműve ennél jóval sokrétűbb, a legtöbben mégis a 80-as, 90-es években született alkotásait ismerjük. A kevés színt használó, a teret csak egy színmezőként érzékeltető művek, amelyekből pár magányos emberalak, a tájképi vagy az épített környezet elemei, esetleg néhány tárgy emelkedik ki, az egyéni és a kollektív emlékezet kérdéskörét is boncolgatják.

Fehér a 80-as években sárga-fekete, rózsaszín, illetve ezüst sorozatokat alkotott, majd a 90-es években hosszú ideig a fekete-fehér és a szürke árnyalatokat használta. A 2000-es években tért vissza a munkássága korai időszakát jellemző fotórealisztikus ábrázolásokhoz, ebben az időszakban készült, nagyobb formátumú alkotásain ismét a rózsaszín árnyalatait használja, Emléknyomatok című sorozatában így hívja elő egy ismeretlen, mégis ismerős múlt sajátos emlékképeit.

A kiállítást a festő önarcképe indítja, amivel szemben feleségének egy napszemüveges portréját találjuk. A tárlat izgalmas, több szakaszban is visszaköszönő motívumai a családtagokról készült portrék, amelyek rendkívül intimnek és valóságosnak hatnak, ugyanakkor észrevétlenül csúsznak át a szürrealitásba, gyakran egyetlen sajátos ruhadarab, tárgy segítségével. Többször visszaköszön például a napszemüveg vagy egy furcsa, egérfülszerű kalap, és újra láthatjuk a művész sajátos, füles sapkáját is.

Ezután következik a kiállítás számunkra legérdekesebb része, az a három alkotás, ahol a kettéosztott, a korábbi alkotói korszak diptichonjait megidéző képmezőn egy-egy emberalakot, illetve egy furcsa, rajzos körvonalakból álló figurát látunk. 

Az alkotások sokféle asszociációt keltenek, elgondolkozhatunk a valóság és annak leképzése vagy az alkotó ember és az általa hagyott nyom feszültségén is, ami a művész életművének egyik fontos kérdése.

Külön részben szerepelnek azok az alkotások, amelyeken különleges, az alkonyat vagy a hajnal átmeneti időszakára jellemző szürkés derengés színeiben jelennek meg olyan mindennapi jelenetek, amelyeket mindannyian ismerünk, de talán csak a véletlen esetlegessége miatt őrződnek meg emlékeinkben: fürdőzők árnyképe, egy vizet szemlélő nőalak. Érdekes, hogy a festmények ennek ellenére mégis filmszerűek, a jelenetek egy kissé megrendezett hatást keltenek.

A Fehér életművére jellemző állandóság és megújulás jegyében jól ismert motívumok is visszaköszönnek, egy kicsit más formában. A korábbi, Emléknyomatok című sorozathoz kapcsolódóan a tárlat utolsó termében a jól ismert rózsaszín árnyalatban bontakoznak ki a múlt ismerős jelenetei, szalonnát sütő asszonyok vagy egy autójával büszkén fotózkodó tulajdonos.

A kiállítás nem hosszú, nagyjából fél óra alatt megtekinthető, mintegy húsz nagy méretű alkotás segítségével kapunk bepillantást az elmúlt néhány év munkásságába. Ha pedig megnéztük, érdemes beugrani a Q Contemporaryben található másik tárlatra is, vagy kalandozni egy kicsit az Andrássy úton.