A Normafa máig a legkedveltebb hely, ha arról van szó, hogy szeretnénk egy pár órára kiszakadni a városból, és természetközelben sétálgatnánk, kirándulnánk vagy piknikeznénk, viszont hiányzott innen az a hely, ahová a túrázások után beülhettünk volna egy kiadós ebédre. A rétes mára egybeforrt a Normafával, és most sem kell róla lemondanunk, de az újranyitott Normafa Síházban ennél azért jóval színesebb a kínálat, otthonos és ázsiai ízek egyaránt várnak majd ránk. Aki pedig októberben látogat el hozzájuk, az nyugodtan véleményezheti az ételeket, ugyanis egy hónapig még teszt jelleggel tartanak nyitva, és várják a visszajelzéseket, amelyek alapján kialakítják majd a végleges menüt.
Az elmúlt években úgy átalakult a Normafa, hogy aki nem a közelben lakik, vagy másfelé kirándult mostanában, annak minden részlete az újdonság erejével fog hatni. Ha a hegyvidéki kirándulóhelyet egy ideje mellőztétek, akkor most érdemes felmenni a Normafára, mert annyira szép és gondozott útvonalak várnak mindenkire, hogy szerintünk még akkor is jó itt lenni, ha a munka után csak egy röpke óra fér bele az időtökbe.
Sőt, mostantól nemcsak a túrázásért ajánlott idelátogatni, hanem azért is, hogy egyetek egy jót a megújult Normafa Síház Étteremben.
Sőt, mostantól nemcsak a túrázásért ajánlott idelátogatni, hanem azért is, hogy egyetek egy jót a megújult Normafa Síház Étteremben.
Mivel a 20. század elején télen még esett a hó, és a térdig érő hó sem volt valami mitikus fogalom vagy furcsa emlékkép, a Normafa maga volt a sízők és a télisport-kedvelők paradicsoma. Annyira pezsgett itt télen az élet, hogy több lesiklópályát is kialakítottak, amikhez hozzátartozott a síházak építése is. A legikonikusabb ezek közül a helyi védettséget élvező Normafa Síház volt, amit 1930-ban emeltek, és bár eleinte a síelők kiszolgálására épült, később a kirándulók törzshelye lett. Volt itt rétes, palacsinta meg jóféle sör, télen pedig egy hatalmas kályha és forró tea mellett üldögéltek a melegedni vágyók. Érdekesség, hogy az épületben a kezdetekkor vámellenőrzés is zajlott, hiszen itt húzódott Budapest határa (a határköveket a mai napig megtaláljuk), a vámhivatal emlékét pedig a főhomlokzat bal oldalán lévő ablakbemélyedés őrzi.
Az elmúlt három évben az erősen leromlott állapotú épületet a Hetedik Műterem és a Studio Konstella tervei alapján újították fel, akiknek a célja a síház eredeti karakterének visszaállítása volt. A munkálatok nem merültek ki a síház felújításában: a völgy felé egy bővítést is kapott az épület. Külön öröm, hogy az új épület stílusban nem követi az eredeti síházat – nem is illene ide még egy ilyen típusú ház –, de ebben benne van a tervezők építészetről és korszakokról szóló gondolata is, vagyis minden kornak a saját stílusában kell építenie.
A bővítés annyira jól sikerült, hogy a túlépítettség itt fel sem merül bennünk, ráadásul már a kezdet kezdetén alapelv volt, hogy az új pavilon a lehető legkisebb legyen. Szerintünk ezt sikerült is elérni. A vörösfenyő zsindelyek az építmény tetején igazán különlegessé teszik – ha valakit nem nyűgözne le eléggé már az a tény, hogy ez a fából és üvegből készült pavilon mennyire eggyé válik a környezetével. Ezt tavasszal és nyáron lehet majd igazán érzékelni, amikor a hatalmas tolóajtókat elhúzva kinyílik a belső tér. Mivel nincs kerítés, ezért a két épület közötti „udvaron” üldögélve is olyan érzésünk van, mintha egy eldugott erdő mélyén lévő faház előtt lennénk. A pavilon belseje viszont már egészen messzi tájakra repít: a szellős tér, a fény, a növények, az egyszerű színhasználat és a natúr fa megidézi a skandináv építészetet.
Ahogy átléptük a régi épület küszöbét, olyan érzésünk támadt, mintha egy meghitt nappaliba csöppentünk volna, ami a tervezők és a tulajdonosok részéről is egy nagyon tudatos döntés. Szerettek volna egy olyan helyet létrehozni, ami az otthon hangulatát hozza, ahová napközben futás után, melegítőben is be lehet ülni, de esti találkozóhoz is ideális. Erre rímel a Normafa Síház Étterem kínálata is, de a tradicionális magyar fogások mellett ázsiai és olasz ízeket is találunk majd a menüben. Ráadásul egy Izzo Forni kemencét is beépítettek, úgyhogy a nápolyi pizza szerelmesei is megtalálják majd a kedvencüket.
Az étlapon egyaránt ott van a bajai halászlé és a pho leves, a karfiolsteak és a paprikás csirke, ahogy az ázsiai gombasaláta, a császármorzsa és a túrógombóc is. Az ételeknél figyeltek arra, hogy minden hazai termelőktől és beszállítóktól érkezzen.
A bajai halászlé Kelemen Áron séf signature-fogása, nagyon tiszta lével, passzírozás nélkül készül, különlegessége, hogy bőrén sütött pontyfilé és házi gyufatészta is kerül bele. A klasszikus ételeknél a paprikás csirke mellett a tojásos galuskát is megtaláljuk, amit bár késsel szaggatnak, jóval extrább, mint egy otthoni verzió. A nagyobb méretű galuskához tojáskaviár, tojáskrém, sült quinoa, reszelt tojássárgája és citrusos fejes saláta került.
A húsos fogások mellett vegán főétel és főzelék is van. A karfiolsteakhez a curryalap házilag savanyított kókuszkefirből készül, a karfiolt kókusztejben főzik, mellé pedig párolt jázmin rizs és csilis-szezámos kesudiószósz érkezik. Noha az előételek és a főételek tekintetében elég változatos a kínálat, a desszertek már abszolút a gyerekkorunk nagy klasszikusait hozzák, vagyis van itt császármorzsa baracklekvárral, túrógombóc és madártej is.
Az ételek mellé napszaktól függően ízekben és stílusban passzoló italokat is választhatunk. A borlapot a Mazel Tovból ismert sommelier, Grezsu Dániel állította össze, és egyaránt rajta vannak a megkerülhetetlen régiók, a gasztronómiában nagyon jól használható tételek, a magyar borok mellett pedig néhány ma nagyon népszerű külföldi bor is bekerült.
Ajánljuk mindenkinek, hogy használja ki az utolsó napsugaras őszi napokat, menjen fel a Normafára kirándulni, nézelődni, kikapcsolódni, és üljön be egy picit a régi-új Síházba. Az étterem október végéig tesztüzemmódban működik, és örömmel várnak mindenféle visszajelzést, hogy a jövőben ezeket beépítve alakítsák ki a menüt és a programokat.
