A Budapest 150 emlékév számos programja közül ez az egyik legjobb ötlet: megmutatni, kik is azok a gyakran láthatatlan erők, akik a várost 150 éve nap mint nap megállás nélkül, 24 órában működtetik. Innen jön a kiállítás címe is: Nonstop Budapest. Az, hogy végül nem a Deák Ferenc utcai Deák17 Galériában került megrendezésre, hanem elvitték a margitszigeti Kristály Színtérbe, nem véletlen. Utóbbi mégiscsak egy jóval nagyobb hely, és így a tekintélyes mennyiségű kiállítási anyag jól elfért, szellősen és kényelmesen bejárható módon lett kihelyezve.
A Deák17 Galériával az összes fővárosi közműcég együtt dolgozott a tényleg pazar végeredmény érdekében, név szerint ezek: a Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft. és a BKM Budapesti Közművek Nonprofit Zrt., ami további alegységeket jelent, úgymint a FŐTÁV Távhőszolgáltatási Divíziót, az FKF Hulladékgazdálkodási Divíziót, az FKF Köztisztasági Divíziót, a FŐKERT Kertészeti Divíziót, a BTI Temetkezési Divíziót, a Budapesti Közlekedési Zrt.-t, vagyis a BKV-t, a Budapesti Közlekedési Központ Zrt.-t, vagyis a BKK-t, a Budapest Közutat, a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.-t és a Fővárosi Vízműveket. Amilyen szárazak a cégek nevei, annyira szórakoztató lett a kiállítás.
A Deák17 Galéria célcsoport szempontjából elsősorban az ifjúságra számít, éppen ezért a kiállítás sem merül el az ún. szakmázásban, hanem az érdekességekre épít elsősorban, és szórakoztatóan közelít a fiatalok számára minden bizonnyal száraz témához. Mindezt pedig rengeteg tárggyal, nem túl hosszú, de lényegre törő, informatív feliratokkal, tekintélyes fotóanyaggal, régi plakátokkal, külön videószobával és nem utolsósorban ahol csak lehet, interaktív módon teszi. Beöltözhetünk például BKV-ellenőrnek vagy akár a FŐKERT kertészének, amiről aztán fotót vagy videót készíthetünk, ami pedig landolhat a közösségi média valamelyik platformján.
Bár az elsődleges célcsoport a fiatalok, mindazok számára is érdekes lehet a kiállítás, akiket érdekel az urbanisztika, a város működtetésének mikéntje. Így komplett családok vagy akár gyerek nélküli felnőttek is simán látogathatják a Deák17 kiállítását. Sok-sok érdekes információval térhet haza innen bárki. Megtudhatjuk többek között azt is, hogy az első aszfaltburkolatú út már 1871-ben elkészült, méghozzá a mai Kossuth Lajos utcában, vagy hogy a Budapest Közút összesen 1109 km-nyi úthálózatról gondoskodik, amit 608 kamerával figyel, és 153 000 jelzőtábla segíti a munkáját. De az is érdekes adat, hogy a Duna-hidakkal együtt összesen 304 darab közúti és gyalogoshíd, valamint felüljáró található a fővárosban, világítótestből pedig 189 000 darab. Az első utcai lámpát (ami egy hétköznapi olajmécses volt) egyébként 1777 novemberében gyújtották meg, de a közvilágítás csak kicsit később, 1790. január 1-jén indult el.
Persze nemcsak adatok vannak a kiállításon, hanem sok-sok és változatos összetételű tárgy is, kisebb részük ma is használatos (például MOL Bubi kerékpár), a nagyja viszont régi, ezeken pedig a szülői korosztály nagyokat nézve és mosolyogva nosztalgiázhat. Ott van például a régi jegykezelő, ami körül folyton tanácstalan turistákat lehetett látni, akik nem bírtak rájönni, hogyan is működik. A víztoronymakett is elég tetszetős látványelem, sőt egy olyan csatornafedél is a kiállítás része – ráadásul a kiállításmegnyitó előtti napon találták meg –, ami pontosan annyi éves, vagyis 150, mint maga a főváros.
A legszórakoztatóbb elemek mégis a korabeli plakátok, melyek hol viccesen, hol kissé házmesteres módon hívják fel a figyelmet arra, hogy a kuka azért van az utcán, hogy abba dobjuk a szemetet, ne pedig a járdára. Elvégre a városra és a rendjére nekünk is vigyáznunk kell, ami a kiállítás egyik fontos pluszüzenete is lehet.
