Családi ügy – A Rajkai, amit egykor Isolabellának hívtak

Történt, hogy hozzánk is eljutott a pletyka, mely szerint az Isolabella nemcsak felújításra kerül, hanem át is nevezik, és Rajkai néven nyit újra – ami a legtöbbünk számára egy semmitmondó, furán csengő név volt csupán. Meg is kerestük a helyet, hogy megtudjuk, mi történt, és egy olyan történet bontakozott ki, ami jócskán túlmutat a 70-es években megnyitott Isolabellán, Cseh Tamás egykori törzshelyén, és indokolja is a Rajkai nevet. Ráadásul a felújítás után megnyitott hely jól néz ki, az ember kedvére való, olyan, ahova nemcsak szívesen ül be időnként, de még akár – Cseh Tamás nyomdokain – a törzshelye is lehet. Pláne, hogy a Rajkai a Monarchia időszakáig visszanyúló múlt minden egyes fejezete előtt fejet hajt – beleértve ebbe az Isolabellát is.

Ki volt a névadó Rajkai Mihály?

Mielőtt a címben megfogalmazott kérdésre megadnánk a választ, előtte egy kicsit még a jelenről. A helyet egy testvérpár újította fel, nyitotta újra és vezeti, Unk Emília és Unk János, akik pedig az édesapjuktól vették át az üzletet. Ráadásul még abban a házban is élnek, aminek aljában az Isolabella/Rajkai található, de erről majd később, mert ez is a történet része. Ha belép az ember az újranyitott helyre, megáll középen, és széjjelnéz, felfedezhet a régi bútorok és berendezési tárgyak közül jó párat (persze felújítva, sőt gyakran új funkcióba helyezve), és emlékeket a falon, melyek közül az Isolabella régi neonja és a Cseh Tamás-ereklyék egyértelműek, ám jó néhány bekeretezett és réges-régi fotó, étlap meg hivatalos irat is falra került. A bejárat fölött három lényegre törő felirat elárulja, hogy ezek mik is lehetnek.

Rajkai Mihály, vagy ahogy a környéken mindenki ismerte, Rajkai bácsi, a Víziváros jómódú, köztiszteletben álló vendéglőse volt, 

akinek pár házzal lejjebb, az Iskola utca 16. szám alatt működött 30 éven keresztül, 1864 és 1894 között a Noé Bárkájához címzett fogadója. A 36. szám alatti házat, melynek aljában az Isolabella működött, most pedig a róla elnevezett kávézó-bár, ő építtette fel azt követően, hogy eladta a vendéglőjét. A többemeletes, a kezdeti időkben a jelenlegi méreténél kétszer nagyobb házban (volt még egy szárnya, amit később lebontottak) csak a Rajkai rokonsághoz tartozó családok éltek. És bár a történelem viharai többször alakítottak az épület és lakásai meg az aljában lévő üzlethelyiség tulajdonjogán, a folyamatosság megmaradt: Rajkai Mihály ükunokái, Emília és János a házban élnek. Így amikor az édesapjuktól átvették a helyet, nem véletlenül jutott eszükbe az, hogy megidézik benne ősük korát és szellemét – természetesen a közelmúlt isolabellás emlékei mellett.

Rajkai Mihály 1835 őszén született Rumpeltes Mihály néven, és amikor később magyarosította a nevét, akkor teljesen érthetően esett a választása arra, hogy Rajkai, merthogy Rajkán látta meg a napvilágot. A Győr-Moson-Sopron vármegyei település az osztrák–szlovák–magyar hármas határnál található, Trianonnál billegett is a sorsa, mert nagyon akarta magának a csehszlovák állam, és az osztrákoknak sem lett volna ellenükre, végül maradt magyar terület. Rajkai Mihály egészen fiatalon hagyta el szülőfaluját, és meg sem állt Budáig, ahova postakocsin érkezett, és egyenesen a várba, ahol távoli rokona, Dax Mátyás élt a családjával. Mivel szép nagy háza, annak az aljában pedig vendéglője (Zum Dachs néven) működött, volt helye, és munkát is tudott kínálni, befogadta a távolról érkező ifjú rokont.

Miután Mihály kitanulta a vendéglős szakmát, Kecskemétre költözött, és ott kezdett önálló életbe. Előbb a város szállodájában volt főpincér, majd bérbe vette a Nádorhoz címzett kávéházat. Megtanult magyarul, és a nevét is ekkor változtatta meg. Közben Budán Dax Mátyás eladta a várbeli ingatlanját, és egy nagyobb házba költözött (ez volt a mai Iskola utca 16.), ahol egy másik, az előzőnél lényegesen nagyobb vendéglőt nyitott. Ám ekkor már 70 fölött járt, és átadta volna valaki másnak az üzletet, a fia azonban erre alkalmatlan volt, így visszacsábította Budára a Kecskemétre költözött távoli rokont, Rajkai Mihályt, aki 

1864-ben átvette a Noé Bárkáját, egy évvel később pedig feleségül vette Dax Mátyás unokáját, Dax Jozefát.

A Noé Bárkája onnan kapta a nevét, hogy abban az időben a partot nem védte még gát, így ha a Duna vízszintje emelkedett, akkor a környező utcákat elöntötte a folyó, de az Iskola utcáig, a vendéglőig már nem ért el a víz, így oda nyugodtan beülhetett az ember, mert menedék volt nemcsak a hétköznapokban, de a kiöntő folyó ellen is. 

A Noé Bárkája Rajkai Mihály vezetése alatt gyorsan felvirágzott, a környék közkedvelt helyévé vált, 

köszönhetően részben annak is, hogy az 1872 után tulajdonossá is váló Rajkai hibátlan vendéglátónak bizonyult. Mindenkihez volt egy kedves szava, általában ott sertepertélt ő is a pincérek meg a vendégek között, és az is szimpatikussá tette, hogy a fő konkurenciáját jelentő, másik környékbeli vendéglő tulajdonosával baráti viszonyt ápolt. Buda, Pest és Óbuda egyesítése után így nem csoda, hogy a Noé híre a Duna másik oldalán is elterjedt, és onnan is gyakran érkeztek vendégek.

A vendégkör a környék középosztálybeli polgáraiból, a közelben lévő Toldy gimnázium tanáraiból, írókból, művészekből, fess katonatisztekből, minisztériumi és bírósági köztisztviselőkből állt, de például az 1848–49-es szabadságharcban kitüntetett szerephez jutott, az emigrációból a kiegyezést követően hazatért és politikai pályára lépett egykori honvédtábornok és hadügyminiszter-helyettes, Klapka György törzsvendége volt a Noénak. A vendéglő 30 éven keresztül kikezdhetetlen minőséggel működött, majd amikor Rajkai Mihály betöltötte a 60. életévét, visszavonult, a helyet pedig bérbe adta. Ekkor építtette meg a 36. szám alatti házat, ahova a széles értelemben vett családjával költözött. Szép kort ért meg Rajkai bácsi, aki 1921 februárjában hunyt el, 86 éves korában.

A kávézójában Cseh Tamás üldögélt, a szomszédban Bilicsi Tivadar lakott

Az 1898-ban felépült házban tehát csupa Rajkai élt, a II. világháború utáni kommunista hatalomátvételig háborítatlanul. Ekkor még nem volt a ház aljában vendéglátóipari egység, a földszintet szénsavraktárnak használták. A szomszéd épületben egy hasonlóan nagy, baráti család élt, a papírkereskedelemben utazó Grawátschék, akik később Bilicsire magyarosítottak. E család sarja volt a magyar színjátszás legendás alakja, Bilicsi Tivadar. De vissza a Rajkai famíliához! Bár a II. világháború alatt a ház hatalmas pincéjében rengeteg ember vészelte át ép bőrrel az ostrom napjait, ezt az új hatalom nem respektálta. A házat államosították, a család pedig mindössze egyetlen lakást tarthatott meg. A  rendszerváltást követően, a kárpótlás éveiben kacifántos módon tudták csak visszaszerezni az épületet lakásról lakásra. 

De mostanra újra helyreállt a világrend, és az épületben ismét csak Rajkai Mihály leszármazottai élnek.

Cseh Tamás az Iskola utca 35.-ben lakott albérletben abban az időszakban, amikor Bereményi Gézával megismerkedett. Az író gyakran vendégeskedett nála, és együtt is sűrűn megfordultak az utca másik oldalán üzemelő kávéházban, az Isolabellában. Itt aztán cigarettafüstben és némi alkohol kíséretében megfejtették a világot, filozofáltak az élet kisebb-nagyobb összefüggéseiről és jelenségeiről, meg persze írtak, alkottak, dalokat szereztek. 

Később Cseh Tamás elköltözött, egyre kevesebbet látták az Isolabellában, ám a hely nem felejtette el őt, a felújításig, ha belépett oda az ember, azonnal szembesült a falakra kihelyezett ereklyékkel és mementókkal.

Emília és János édesapja az ezredforduló környékén vette át az Iskola utca 36. alatti kávéházlegendát, ami addigra már veszített jelentőségéből annak ellenére, hogy a híre megmaradt, és emiatt sokan is keresték fel a helyet. Bár a gyerekekben már korábban is felmerült, hogy átvegyék apjuktól a helyet, ő nem akarta, hogy az utódai is vendéglátósok legyenek. Ennek ellenére a Covid után mégis meggondolta magát, és maga ajánlotta fel Emíliának és Jánosnak a lehetőséget, amivel ők éltek is. Bár semmi ilyen irányú tapasztalatuk nem volt, azért mégsem estek messze annyira a Rajkai-fától: míg az idősebb gyerek, János hobbiból amatőr baristává képezte magát, és az egyik barátjával saját sört is gründolnak, addig a húga, Emília az amerikai típusú szendvicscsodák és sütiköltemények világában merült alá. Úgyhogy már csak ezért is gondolták úgy, hogy átveszik apjuktól az addigra alaposan megtépázott helyet.

A családi legendárium ápolása János és Emília famíliájában komoly hagyomány. 

Már a dédapjuk lejegyezte az ősök, köztük Rajkai Mihály történetét, és a füzet a mai napig nagy becsben van a családon belül. Ezenkívül rengeteg régi fotójuk is van, meg hivatalos papírok, a ház tervrajzai és a Noé Bárkája régi étel- és itallapjai, természetesen mind bedigitalizált formában is. Amikor János elmerült a családi legendáriumban, egyből jött a felújítás után újranyitó hely koncepciója: maga a ház és az azt építtető Rajkai Mihály, a dicső ős élete legyen a sorvezető, és ehhez illeszkedjen az Isolabella meg Cseh Tamás is. Így amikor belépünk a Rajkaiba, és szétnézünk, nemcsak a múlt század 70-es, 80-as évei sejlenek fel, hanem a még távolabbi múlt is, a kiegyezés meg a millennium kora, a Budapest egyesítése után virágzásnak induló, békebeli Víziváros.

A jövő a Rajkai

A Batthyány téri Vásárcsarnok melletti-mögötti kis utcákban (elsősorban is az Iskola utcában) az utóbbi években szépen lassan egy egyre terebélyesedő kis vendéglátós sziget alakult ki kávézókkal, cukrászdákkal, reggelizőkkel, hagyományos és vega étteremmel, kolbászossal és sörözővel. Az egykori Isolabella így pont jó ütemben újult meg, és váltott Rajkaira. Amikor ott jártam, a terasz közel tele volt, bent is több volt a foglalt asztal, mint az üres, egyszóval ugyanúgy tele volt vendégekkel, mint a többi, jól bejáratott hely. Persze nem a semmire nyitott meg a Rajkai, tehetjük ehhez hozzá, viszont az újranyitásnak nem örült mindenki. Persze csak egészen addig, amíg nem ismerték a teljes képet, a múlt egészét.

Amikor belép az ember a Rajkaiba, otthonos érzés fogja el. 

A terasz a lehető legjobb fekvésű, de a benti rész is arra ösztökél, hogy leülj, és megpihenj egy kávé, egy pohár bor vagy a Fehér Nyúl főzde sörei mellett, de persze választhatunk limonádét meg szörpöt is. A hely kimondottan ízlésesen lett kialakítva. Bár magán visel némi eleganciát, közben sikerült megőrizni a korábbi kávéház közvetlenségét is. A falakat egyfelől a Rajkai Mihályra és a korára utaló emlékek borítják, de köztük ott figyelnek a régi Isolabella Cseh Tamás-ereklyéi is, nem beszélve a régi neonról, ami korábban a bejárat fölött világított. Apró érdekesség, de a Rajkai új neonjait ugyanaz a gyártó készítette, amelyik az eredeti isolabellás neont is.

Ha alaposabban szétnéz az ember, akkor észreveszi, hogy egy csomó bútor a régi, csak kicsit helyre lett pofozva minden, de van olyan berendezési tárgy is, ami korábban más célt szolgált, mint most, és nem akarok nagyon spoilerezni, de aki felkeresi a Rajkait, és az Isolabellában is megfordult, az csak nézzen fel a csillárra. Jó ízléssel, ötletesen és az újrahasznosítás meg a csináld magad szellemében megújított Rajkai pont az a hely, ahova szívesen visszatér az ember, sőt, ha a közelben lakik (vagy dolgozik), mint annak idején Cseh Tamás is, akkor akár még a törzshelyévé is válhat. Bár hétfőnként zárva tartanak, a hét többi napján reggel 9-től már várják a vendégeket. Vasárnap, kedden és szerdán este 10-ig, csütörtökön, pénteken és szombaton pedig éjfélig.

Az ital- és ételkínálatban kimondottan a minőségre fektették a hangsúlyt, viszont ehhez képest meg az árak normálisnak mondhatók. Egy presszókávé 650, a kapucsínó 950, a latte 1050 Ft, a teák 990 Ft-ba kerülnek. A Fehér Nyúl csapolt sörei 1150 és 1900 Ft között vannak, egy deci bort pedig kapunk 700 Ft-ért is meg 2000-ért is. A szendvicsek 1590 és 3590 Ft, míg a sütik 650 és 1290 Ft közé esnek. Az aperolért 2500 Ft-ot kell fizetnünk, egy gin-tonikért 2900 és 4990 Ft közötti összeget, attól függően, hogy milyen gint és tonikot kérsz. A limonádék és szörpök pedig 1300 és 1800 Ft között vannak.