A XVI. kerület jó hely, sőt, egyre jobb: építészetileg a mátyásföldi villanegyed kápráztat el, rengeteg a zöldterület, szeretjük a rákosszentmihályi kilátót, ahonnan esténként gyönyörűen csillog a Gellért-hegy, az Erzsébetligetben sétálni mindig jó program, ahogy a cinkotai Naplás-tónál bringázni is élmény. Ez most csak egy csipet a kerületből és környékéről, de a kertvárosban bizony egyre változatosabb gasztronómiáról is beszélhetünk. A tiroli hüttétől kezdve a kovászos pékségen át a város egyik legjobb fagylaltjáig egészen gazdag a kínálat. Ezen meglepődni nem kell, sok a jó ízlésű fiatal a környéken, akik nem feltétlenül indulnak be a belvárosba, ha valami igényesre, finomra vágynak. Ezt pedig szerencsére egyre többen felismerték a vendéglátói szektorból is.
Ahogy tette ezt Bognár Kristóf és felesége is. Helyiek, akik látják és tapasztalják a kerületi igényeket, már csak azért is, mert a Sashalmi Piacon üzemelő NemPiskóta Étkezdével már évek óta ebédeltetik a környéket. Jóllehet nem a gourmet-, hanem egy közérthető, de házias és megfizethető vonalon. De miért ne lehetne erre építkezni és aztán úgy szárnyalni, ahogy Kristófék szerették volna: modern konyhatechnológiákkal, sok-sok tésztával, izgalmas nemzetközi ízkombinációkkal. 2019 végén született meg az Azta Pasta, pontosan a járványt és a bezárásokat megelőzően. Viszont szerencsés koncepcióval startoltak el (ezt azóta is tartják), így még a nagy lezárások idején is sokan megismerték őket. Többek között mi is.
Betelefonáltunk, és már úton is voltunk a kacsaramenért vagy éppen a bolognaiért. Mindig szép adagot kaptunk, robbanó ízekkel, kifogástalan tésztákkal. A tésztaimádat egyébként nyilván alapvetés náluk (ki a tésztát szereti, rossz ember nem lehet, ugye!), de Kristóf egy tésztamester barátjától vette át a tudományt.
Tojás nélkül, durumlisztből készítik a pappardellét, a tagliatellét, a casareccét vagy bármely híres olaszt. Gyönyörű a tészta, amit immár egy külön üzemben gyártanak, majd onnan érkezik az Azta Pastába, ahol hűtőben várakozik, porciókra szedve.
Tojás nélkül, durumlisztből készítik a pappardellét, a tagliatellét, a casareccét vagy bármely híres olaszt. Gyönyörű a tészta, amit immár egy külön üzemben gyártanak, majd onnan érkezik az Azta Pastába, ahol hűtőben várakozik, porciókra szedve.
Az étlap gerincét tehát az olasz, az ázsiai, a magyar, a bármilyen nemzettől származó szerethető tésztaételek adják. Van, amelyik klasszikusabb, de bőven találni különlegességeket és extrákat is. Levesben is erősek, általában van egy magyarosabb, egy ázsiai jellegű, egy idényre hangolt és egy édes leves is. A menü sűrűn változik, de attól nem kell tartanunk, hogy a legnagyobb kedvenceket kiradírozzák: maradnak, és további társakat kapnak. Így azok számára sem lesz unalmas, akik sűrűn esznek náluk, esetleg rendelnek. Mert az utóbbi is fontos: sokan hiába laknak közel, szívesebben rendelik házhoz az Azta Pastát. Pedig egyébként a hely kicsi, de hangulatos, trópusi dizájnnal.
Kristóf szerint egyszerűen megszoktuk, hogy rendelünk, gyors és praktikus, számos törzsvendégük van, aki csak kiszállíttat, nem szokott bemenni. Hisz szerencsére egy levest vagy egy tésztaételt nem teszik ki akkora minőségromlásnak a szállítási körülmények. Mégis, ahogy most ráérősen kóstolgattunk náluk, nos... ezzel a tálalással még menőbbek az itteni ételek. Persze otthon a papírdobozból is kitálaljuk őket egy tányérra, de így kapunk teljes képet.
A nyírségi gombóclevesük házi gnocchit kap betétnek: füstös, sok finom zöldséggel, remek fűszerezéssel. A marhapho-jük nem a megúszós fajta, mélyek az ízek, kellően zsiradékkal teli a leves, szuper a marhahús, és a pácolt fürjtojások is nagyon tetszettek. Megkóstoltuk a brokkolikrémlevest is, ami parmezános-spenótos arancini betétet kapott. Ez lett talán a kedvenc, selymessége és könnyedsége miatt. Bármikor jólesne!
Jól ismerjük a ház carbonaráját és a sima arrabbiatát is,
Jól ismerjük a ház carbonaráját és a sima arrabbiatát is,
ezek mindig remekek, de most egy kicsit messzebbre kirándultunk, először egy jakiszoba tésztával, ami garnélával érkezett, és Kristóf egy japán barátjának receptúrája szerint készítik. Egyszerre találkoztak benne az alapízek (a keserű kivételével), egy gazdag fogás volt. A jelenlegi étlapon szereplő zsályás-vajas tagliatelle laskagombával és szűzpecsenyével is nagy adag, szintén sok ízzel, intenzíven, nem kukorékoló, hanem a háttérből okoskodó, leheletnyi zsályával.
Megleptek minket az édes-chilis ráksalsával tálalt mangórizottóval, ami kicsit mexikóias volt, és a cajun konyhára is emlékeztetett a fűszerezés. A végére hagytuk a klasszikus kóstolását: harcsapaprikás, ahogy ők gondolják. Remek volt a szaft, a tészta, a halhús is. És pont annyi tejfölt kaptunk hozzá, hogy ne maradjon hiányérzet.
Ezúttal kimaradt a nudlijuk, amit mandulás pankóba szoktak hempergetni, és jó kis sárgabaracklekvárral kínálják. Ebből viszont már sok adaggal betermeltünk, és sosem okoztak csalódást.
Nem tudnánk belekötni semmibe sem, boldog az a nap, amikor itt tudunk ebédelni, innen érkezik délben a leves vagy a tészta, netán fizunapkor mindkettő. Az Azta Pastára nem mondhatjuk, hogy kifejezetten diszkontáron mérik az ételeiket, de nem is ez vezérelte őket a nyitáskor. Nem szállnának be az 1990 forintos ebédekbe, mert akkor egy pillanatig sem tudnák hozni ezt a minőséget. Mert a lécük tényleg mindig magasan van!
