Mit adtak nekünk a rómaiak? – Séta Budapest római kori emlékei között

Nem feltétlenül kell Puláig vagy Rómáig utaznunk, ha római kori emlékekre vagyunk kíváncsiak, 

és még csak az sem kötelező, hogy egy régészeti parkba vagy magába az Aquincumi Múzeumba látogassunk el, ugyanis a III. kerületben bóklászva is felfedezhetünk néhány érdekes maradványt. A Flórián téri aluljáróban sétálva valószínűleg már ti is észrevettétek, hogy a falakat különböző domborművek, szobrok és oszlopmaradványok díszítik, és ha valaki nem rohanva teszi meg az útját a felszín felé, hanem jobban szemügyre veszi ezeket a maradványokat, akkor azt is tudja, hogy többségük ókori. 

2000 éve még a rómaiak uralták Budát és Pest belvárosát

Római kori emlékeink nemcsak Budán, de Pesten is vannak, úgyhogy ha felfedeznénk az ókori emlékeket, akkor érdemes a Március 15. téren kezdeni utunkat. 

A rómaiak korában Pest még egy mocsaras, ártéri erdőkkel borított sziget volt, itt húzódott a limes is, ennek volt része a Contra-Aquincum nevű erőd. Ennek maradványait, pontosabban az őrtornyok egy részét 1863-ban találták meg a Március 15. téren, míg az erőd többi részét 1898-ban, az Erzsébet híd építésekor. Érdekesség, hogy a régészek mindkét esetben középkori falnak vélték a romokat, római eredetükre csak 1914-ben jöttek rá.

A nagyobb ásatások ezután jöttek, ekkor jöttek rá a kutatók, hogy valójában mekkora erődítmény is rejlik a föld alatt. A római kőemlékeket szabadtéri múzeumként mutatták be az érdeklődőknek, ám a 2000-es években már sokkal inkább volt ez egy lepukkant környék, mintsem múzeum, úgyhogy 2011-ben beton védőépületet emeltek fölé. Ma a járószinten kőlapok jelzik az egykori erőd körvonalait, de a pannóniai római katonai helyőrségek neveit és alaprajzait is megtaláljuk itt. A maradványokat ma már csak üvegen át tudjuk megnézni.

A Flórián téri aluljárónál volt az első magyarországi régészeti feltárás

Ókori emlékek után kutatni érdemes Budára átvillamosozni, és ha már ott vagyunk, akkor a Flórián tér környékére összpontosítsunk először. 

Valamikor itt nagyjából hatezer katona állomásozott, ugyanis itt épült fel Aquincum katonai tábora, körülötte alakult ki később a táborváros, ahol a katonák és családjaik mellett iparosok, kereskedők és tisztségviselők is éltek, fénykorában nagyjából 50 ezren lakták. A táborban szinte majdnem mindegyik római császár megfordult, és olyan híres hadvezérek is szolgáltak itt, mint Hadrianus. Volt itt tábori kórház, raktárak, lovassági istállók és élelemellátással foglalkozó üzletek is. A valamikori táborváros déli kapuját, egy tiszti lakóház falmaradványait és egy oszlopsorral szegélyezett főút nyomait lehet ma a Flórián téren megnézni.

A Flórián téri aluljáróban, illetve a felüljáró alatt is lehet érdekességet találni: például egy fürdőt. A Thermae Maiores (Nagy Fürdő) az I–II. század fordulóján épült a légiótábor közfürdőjeként, és ha legionáriusok lettünk volna, mi is szívesen jártunk volna ide, ugyanis volt itt hideg, langyos és forró vizű medence, fürdőkádak és izzasztókamra is. A termeket padlófűtéssel látták el, de a víz felmelegítéséhez is ezt a rendszert használták, és hogy a napi testgyakorlás is meglegyen, egy tornacsarnokot is kialakítottak az épületben. A Flórián téri közfürdő egy részét 1778-ban tárták fel, ekkoriban indultak be a régészeti kutatások is az országban, úgyhogy a felfedezés már akkor is elég nagy szám volt, pláne hogy

ez volt az ország első régészeti feltárása.

Az ásatások a XX. század elején is folytatódtak, majd 1985-ben itt, a Flórián téri gyalogos-aluljáróban nyílt meg a közfürdő maradványait bemutató Fürdő Múzeum – ez most ideiglenesen zárva van, így csak az aluljáróból lehet bekukucskálni.

A római Colosseumnál is nagyobb az óbudai katonai amfiteátrum arénája

A Pacsirtamező utcánál találjuk a valamikori katonai amfiteátrum romjait. Ez a II. századi építmény a Római Birodalom hetedik legnagyobb amfiteátruma volt, a legnagyobb gladiátorversenyeken pedig akár 10-12 ezer néző is megtöltötte az arénát. Maradjunk egy picit a számoknál, a lelátó külső falainak hossztengelye 131,8 méter, kereszttengelye 108,4 méter, maga az aréna mérete pedig 89,6x66,1 méter, vagyis nagyobb, mint a római Colosseumé (annak arénája 86x54 méteres). Eredetileg egy mélyedésbe építették, csatornákkal is ellátták, így vízi csaták rendezésére is alkalmas volt. Az épületből később erődítményt építettek, majd földdel töltődött fel.

Arra sokáig kevesen gondoltak, hogy van még egy amfiteátrum a területen, ez pedig a polgárvárosi amfiteátrum, ami szintén a II. században épült fel, az északi városfal közelében. A Szentendrei útnál lévő romok egy 6-7000 ember számára készült amfiteátruméi, ráadásul ha az ülőhelyeket figyelmesen megvizsgáljuk, akkor néhány kőtömbön megtaláljuk az egykori tulajdonosok neveit is. Itt is különféle sportversenyeket, állathajszákat, gladiátorküzdelmeket rendeztek, de közügyekhez, politikai gyűlésekhez és városi ünnepségekhez is használták.

Táborkapu, sírkápolna és egy eldugott temető

Az egykori légiótábor maradványait a Kórház utca és a Polgár utca közötti romkertben, a panelházak ölelésében is megtaláljuk,

itt volt ugyanis a keleti táborkapu, ahonnan a Dunán átvezető hidat lehetett megközelíteni. Az építmény ma ismert formájában a III. század második felében épülhetett, és a tábort a pesti Transaquincum nevű hídfőállással kötötte össze. Az innen induló hídon kocsik és gyalogosok egyaránt közlekedtek, a kocsiút közepén pedig még egy, a Duna felé vezető szennyvízcsatornát is kiépítettek. Szemfüleseknek az is feltűnhet, hogy a panelek homlokzatán a valamikori fal körvonalai, illetve római katonák és polgárok láthatók.

Budapest egyik legrégebbi, kereszténységgel kapcsolatos építménye is a rómaiak idejéből, a IV. századból származik. A Cella Trichora egy ókeresztény sírkápolna, ahol az építmény három karéja egyszerre jelképezi az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, valamint a hitet, a reményt és a szeretetet. A maradványokat a Körte és a Raktár utca kereszteződésében lehet megnézni.
 
A Lajos utca elején, közel a Zsigmond térhez is lehet találni ókori emlékeket: az egyik irodaház előtt egy kerítés maradványai vannak, amik valamikor egy római temetőhöz tartoztak, de az épület belső udvarán is lehet találni falmaradványokat.

Egy II. századi villa maradványait rejti a Meggyfa utca

Az, hogy van egy római kori villa, jobban mondva annak maradványai az Aquincumi Múzeumon kívül is a városban, az nekünk is újdonság volt. 

A Hercules-villát Óbuda belső részén, a Meggyfa utcában találjuk, és különlegessége, hogy itt nagyon jó állapotban maradtak fent 2000 éves mozaikok. A lakóház valószínűleg egy magas rangú tisztviselő otthona volt, a II. században épült, de a mozaikdíszítés és a padlófűtés – ami a római épületek elmaradhatatlan velejárója volt – a III. században került a házba, amikor kibővítették.

Az épület padlóját Héraklész mítoszát megelevenítő mozaik díszítette. Ezen geometriai mintákat, szvasztikamotívumokat, valamint Héraklész (latin nevén Hercules) és Déianeira ábrázolását láthatjuk. Érdekesség, hogy nagy valószínűséggel az egyetlen import darab volt egész Pannóniában, míg a lakószobák és a helyiségek többi mozaikjai és geometrikus díszítései pannóniai műhelyben készültek. Ezeken többek között dionüszoszi jelenetek láthatók ittas Héraklésszel, Erósszal és tigrisekkel, szőlőfürtökkel, egyéb növényi ornamentikával.
 
A romokra egy iskola építése során találtak rá, 1958-ban kezdődtek meg az ásatások, és 1967-ben nyitották meg múzeumként a nagyközönség számára. A falmaradványok, a szarkofágok és a vízvezeték szabadtéren állnak, de az értékes és díszes maradványok fölé egy védőépületet húztak. A Hercules-villa látogatásával kapcsolatos információk itt érhetők el.

Ha ókori római emlékek keresésére indulunk Budapesten, akkor elmaradhatatlan, hogy eljussunk az Aquincumi Múzeumhoz. Az itteni polgárváros az egyetlen ilyen nagyságban és összefüggően megmaradt terület Pompejitől északra. Ezt a római katonai tábort és polgári várost 89 körül alapították, és egészen a III. század végéig Alsó-Pannónia központja volt. A terület feltárása egy római padlófűtéssel indult, amit 1778-ban talált meg egy szőlősgazda, viszont innentől kezdve folyamatosan kerültek elő maradványok, a legtöbb persze a II. világháború utáni helyreállítási munkák során. Az óbudai romokat még a Habsburg-család is megtekintette, a múzeumot pedig 1894-ben nyitották meg, a valamikori polgárváros egyik részén. Különlegessége, hogy itt található a világ legteljesebb formában fennmaradt víziorgonája.