Segíts másoknak, más is megsegít – Sinkó József fifék című fotókönyve

Tisztázzunk gyorsan valamit: nem minden fiatal felnőtt fife, csak az, aki közéjük áll, a csoport tagja lesz, és bár a nagy részük a 20-as korosztályba sorolható, vagy a kora 30-asok közül való, mégis van köztük pár idősebb arc is. Ez pedig azt jelzi, hogy manapság aki fife, azt az embert talán nem is az életkora határozza meg (még ha eleinte ez így is volt), hanem az életmódja, az életstílusa, ami összeköti másokkal, a többi fifével. Bonyolultnak tűnik? Pedig nem az, és ezt a könyv fotográfus szerzője, Sinkó József a fifék bevezetőjében egy egyszerű példával ábrázolja. Egy alkalommal, amikor otthoni magányában levest készített, épp nem volt kéznél egy tiszta kanál, és ez a jelképes esemény döbbentette rá arra, hogy bár szeret és tud is csak önmagával lenni, időnként jólesne mások társasága, netán segítsége.

Ekkor talált rá a fifejelenségre. 

A fifék, vagyis a fiatal felnőttek a közösségi médiában rendeződtek szubkulturális csoporttá, méghozzá azzal, hogy a jelzős szerkezet jelzőjét tekintették irányadónak, és saját közösséget fejlesztettek zárt, de befogadó csoport formájában, ami aztán hamar kilépett a való világba is. Nincs mindenkinek párja, nagy baráti köre és bármikor elérhető családja, akikhez fordulni tud, viszont élni akkor is kell, ami azt is magával hozza, hogy egészen triviális dolgokra, hétköznapi tárgyakra vagy csak két segítő kézre szüksége lehet – bármikor, akár azonnal is. A csoport pedig elsősorban ezért jött létre, hogy csereberéljenek egymással, segítsenek vagy tanácsokat adjanak egymásnak, ami aztán gyorsan combos közösséggé fejlődött. Mindez még közvetlenül a Covid előtt történt, a járvány két éve pedig csak ráerősített arra, hogy bizony 

a fifék életképes és tényleg előremutató, pozitív közösség, amire szükség van egy társadalomban.

A fifék nagyvárosban (elsősorban Budapesten) élő, vidéki gyökerekkel rendelkező, általában egyedül élő emberek, akik sajátos életmódjukkal kicsit kilógnak a társadalom átlagos tagjai közül. Nem extrémek, se nem hóbortos őrültek, de még csak különc hipsztereknek sem mondanánk őket. De az biztos, hogy a fogyasztásra másképp tekintenek, mint a nagy átlag, mert hisznek a fenntarthatóságban, a csináld magad gondolatban, a csereberében, az újrahasznosításban, szerveznek garázsvásárokat, és gyakran civilszervezeteskednek is. Kerülik a negatív dolgokat, derűvel tekintenek az életre, pacifisták és szellemesek, tisztelik a természetet, és gyakran állatot is tartanak. 

A társadalom egészének javát akarják, szívesen segítenek másokon, másoknak, és elfogadják azt is, ha nekik segítenek mások. 

Sinkó József megkeresett rengeteg fifét, és miközben fotózta őket, beszélgetett is velük. A társadalmi jelenség pedig oldalról oldalra, képről képre, szövegről szövegre bontakozik ki előttünk, és lesz egyre világosabb, hogy mit is jelent, és válik egyre szimpatikusabbá a fifeség. Kicsit talán mentőöv is. Hiába élsz te az átlagostól eltérő életet, hiába tartasz ki minden körülmények között az életálmod mellett, hiába élnek távol a szeretteid, ami miatt gyakran érzed magad magányosnak, sosem vagy egyedül. Mert vannak még szép számmal olyanok, mint te. Csak egymásra kell találni, ez a könyv pedig nagyban segít ebben, meg abban is, hogy aki nem fife, az ne tekintsen úgy rájuk, mint hibbant csodabogarakra, mert nem azok, hanem ugyanolyan hasznos tagjai a társadalomnak, mint a nem fifék.