Mondhatnánk, hogy patinás bája van a Király Gyógyfürdőnek, de azért a Fő utcán sétálgatva hamarabb jut eszünkbe, hogy bárcsak felújítanák a két éve zárva tartó épületet, mint az, hogy mennyire jól áll neki ez az ódon báj. A kupolás fürdő 1566 óta áll a Fő utcai helyszínen, és bármilyen hihetetlen, nincs saját vízbázisa, a vizet anno vörösfenyőből készült vízvezetéken kapta, ráadásul a törökök azért építették ennyire messzire, hogy ostrom alatt is tudjanak fürdeni. Miközben az Imagine Budapest sétáján bejártuk a fürdő tereit, azt is megtudtuk, hogy budai pasának lenni nem volt életbiztosítás, hogyan használták a törökök a fürdőket, hogy mindenki megszállottan szőrtelenített, a fürdő neve pedig egyáltalán nem az uralkodóra utal.
Mi is meglepődve hallgattuk, hogy a Király fürdőnek nemcsak hogy nincs saját melegvíz-bázisa, de megépülte után viszonylag sokáig vörösfenyőből készült csővezetéken érkezett a víz a medencékbe – a fürdő előcsarnokában egy eredeti darab ki is van állítva. A Király Gyógyfürdőt pedig azért építették ennyire messze a forrásoktól, hogy egy potenciális keresztény ostrom idején is biztosítva legyen a törökök számára a fürdőzés lehetősége a várfalakon belül.
Budapesten, pontosabban Budán ma 4 törökfürdő van: a Rác, a Rudas, a Veli bej és a Király, bár aki az utcán sétál, az egyedül az utolsóról mondja meg, hogy a török megszállás idején épült, hiszen a többi fürdőt az évek során annyira körbeépítették, hogy csak a medencetérben tárul fel az eredeti építészet.
Ha készültek volna fürdőprospektusok az 1560–70-es években, akkor nemcsak azt olvashattuk volna bennük, hogy micsoda paradicsomi állapotok uralkodnak a Királyban, de annyira jó lett volna a marketingje, hogy egyenesen a világ egyik legjobb fürdőjéhez hasonlították volna. Mindez persze onnan ered, hogy presztízs volt fürdőt nyitni, úgyhogy a pasák törekedtek arra, hogy minél több legyen egy városban – néha egy kicsit még lódítottak is a számukról.
Annak ellenére, hogy a korban a Rudas volt a nagybetűs fürdő, azért a Király sem kongott az ürességtől, az egyik leghíresebb török utazó, Evlia Cselebi még azt is megjegyezte, hogy a
„medencéjében olyan forró a víz, hogy alig lehet belemenni”, a rózsaszín kerámiakupolán át lágyan beszűrődő fénysugarak között pedig egyenesen a paradicsomban érezték magukat a fürdőzők.
„medencéjében olyan forró a víz, hogy alig lehet belemenni”, a rózsaszín kerámiakupolán át lágyan beszűrődő fénysugarak között pedig egyenesen a paradicsomban érezték magukat a fürdőzők.
A Király Gyógyfürdő építése 1565-ben, Arszlán pasa kezdeményezésére indult, bár elkészültét már nem élte meg, mert időközben megkapta a selyemzsinórt – vagyis kivégezték. Túravezetőnk, Szekeres Juli azt is elmesélte, hogy a budai pasák élete egyáltalán nem volt nyugdíjas állás, átlagosan egy-másfél évente váltották egymást, mert elég hamar kegyvesztetté váltak, úgyhogy Budán a 150 év alatt összesen 98 pasa volt. Arszlán utódja, Szokoly Musztafa meglepően sokáig, 12 évig töltötte be ezt a pozíciót, a Király fürdőt is ő fejezte be.
A tisztálkodásnak és a testtel való törődésnek megvolt a maga kultúrája a török korban, sőt, aki keveset foglalkozott a testével, vagy erősen elhanyagolta, gyakran vált gúnyos megjegyzések célpontjává. Az ép testben ép lélek elv miatt a fürdők nemcsak a tisztálkodásról szóltak, már ekkor megjelent a wellnessrésze is, de az agora funkció sem volt idegen: a török vezetők gyakran tartottak itt stratégiai megbeszéléseket.
A törökök – különösen a nők – mániákusan szőrtelenítettek, festették a hajukat – a férfiak a bajszukat –, úgyhogy a fürdőknek egyfajta kozmetikai szerepe is volt.
A törökök – különösen a nők – mániákusan szőrtelenítettek, festették a hajukat – a férfiak a bajszukat –, úgyhogy a fürdőknek egyfajta kozmetikai szerepe is volt.
Sajátosan keveredik a török kori és a klasszicista szárny, a kádfürdőkkel teli rész a 19. század során épült, és nem építész, hanem egy kútmester tervezte. Érdekes volt a párét éve bezárt fürdőben sétálni, egyrészt még most is folyamatosan forró vízzel töltik meg a medencét, mert nem lehet tudni, hogy a gőz megszűnésével mi történne a falakkal, másrészt a kihalt folyosók és öltözők meg az itt-ott málló falak, az ásványi sóktól rozsdás csövek egy évtizedek óta elhagyott (szellem)épület hangulatát adják.
A kupolateret elhagyva a folyosón kádfürdők sorakoznak: a kőkádakat a 19. században volt divat kibérelni, amikor az otthon fürdés kényelme még ismeretlen volt az embereknek. Hetente-kéthetente akár egész családok bérelték ki ezeket a kádakat, hogy a cicamosdás helyett alapos fürdésben és hajmosásban legyen részük. Azokra viszont, akik egyedül tűntek el az ajtók mögött, sokszor fürdőmesterek figyeltek, mert rendkívül gyakori volt, hogy a forró fürdőben felvágták az ereiket.
Buda visszafoglalása után több tulajdonosa is volt a fürdőnek, mígnem 1796-ban megvásárolta a König család – innen ered a mai Király fürdő név is, amely tehát nem az uralkodóra utal. Ekkor építették hozzá a klasszicista részeket, és ekkor váltottak át a tisztasági fürdő funkcióra is. Annak ellenére, hogy a II. világháborút egész tűrhetően átvészelte, és csak a klasszicista részek sérültek, az évtizedek múlása és a felújítás szükségessége már erősen meglátszik az épületen. A rekonstrukció híre már 2017-ben felröppent, egy tervpályázat is lezajlott, ahol szuper tervek születtek a műemléki épület felújítására és bővítésére, de a munkálatok azóta sem kezdődtek el.
Ha ti is kedvet kaptatok a sétához, itt tudtok jelentkezni.
