Annak, aki a Kiskörút felől érkezik a baKudapába, a következő útvonalat ajánljuk: vágjon keresztül az Unger-házon, majd sétáljon át a Károlyi-kerten. Így két rejtett helyszínt is bejárhat, mire megérkezik a harmadikhoz. Ez a harmadik a baKudapa, a város új indonéz kávézója. Ez a kifejezés pedig már önmagában is kuriózum, hiszen lássuk be, Budapest nem bővelkedik a délkelet-ázsiai szigetországra specializálódott helyekben. Hirtelen mi egyetlen éttermet tudunk mondani, az Aslit, ami, mint látogatásunkkor hamar kiderült, a baKudapa nagy tesója.
A baKudapát a Henszlmann Imre és a Magyar utca sarkán találjuk. A hely kicsi, de annál energikusabb: pulzál belőle a vidámság, ide-oda röppennek a terima kasih-k (’köszönöm’ indonézül) és a fűszeres illatok. Van egy galériája és egy, a Károlyi-kertre néző terasza is, így kényelmesen le lehet ülni, de egy szumátrai kávét és snacket akár két egyetemi óra közben is felkaphatunk.
Érkezésünkkor Arvita és Angela mosolyogva fogadnak. Arvita Jakartából származik, és 5 éve költözött Magyarországra, Angela pedig egy éve tanul Budapesten. Ahogy beszélgetni kezdünk, hirtelen elszivárognak a fejünkből a balis Instagram-képek, és feltárul egy új világ: a lányok lelkesen mesélnek a K betű formájú szigetről, Celebeszről (Sulawesi), ahonnan a baKudapa név származik, és a jelentéséről, amit egyben missziónak is kitűztek:
’találkozni egymással’.
És valóban: amíg náluk voltunk, több indonéz vendég is betért, hogy aztán a deli kínálatában lelje meg az otthon ízeit: fűszerek, alaplékocka, gyömbértea, banánchips, Pastel koekjes aprósütemény, krékerek.
Persze nemcsak bevásárolni lehet, hanem maradni, leülni, beszélgetni és enni is (a falra függesztett menün szerencsére képekkel illusztrálják az ételeket). A harapnivalóktól a rizses fogásokon át a kókuszos és banános desszertekig terjed a választék, Indonézia minden területéről inspirálódtak. Mi töltött batyukkal indítjuk a sort: húsos kroket, pastel és risoles kerül elénk.
Ezután nasi gorenget (sült rizs édes szójaszószban főzve, tojással vagy anélkül) és nasi udukot (tradicionális párolt rizs kókusztejjel, sült tésztával, sült tojással és tempeh-vel) kóstolunk. Bár ha Indonéziában lennénk, ezt az egytálételt a kezünkkel ennénk, itt most kanálra halmozzuk a fűszeres, édes, sós és csípős összetevőket. Az indonéz embereknek ugyan meg sem kottyan a csípősség, a magyarokra való tekintettel itt a chili külön tálkában érkezik.
Édességgel zárunk, pisang bolen (banánszeletek házi készítésű tésztában) és dadar gulung (indonéz palacsinta pálmacukorban főtt kókuszreszelékkel) színesíti a tányérunkat: falatnyiak, nagyon édesek, és az előbbi az új kedvencünk lesz.
A lányoktól egyébként bónusz kulturális és utazási tippeket is be lehet zsebelni. Megtudjuk például, hogy gasztrokalandokért Jáva szigetére kell menni, az indonézek körülbelül napi 5-ször is fogyasztanak rizst (ami nem főételszámba megy), és hogy „mindennél jobban szeretik a kávét”. Ha valami, a kávé biztosan közös nyelv a nemzetek között, így persze itt is fontos része a kínálatnak. Viszont, ahogy azt várjuk is, indonéz változatban. Mindennek az alapja a szumátrai kávé, és ha tradicionálisak szeretnénk lenni, kóstoljuk meg a bajigurt (kávé, pálmacukor, kókusztej, fahéj) vagy az Ice klepon lattét, ami pandanlevél- (csavarpálma levele) kivonattal készül!
Örülünk a baKudapa érkezésének: egy végtelenül kedves, nemzetközi és hiánypótló hely, ahol jó újra és újra találkozni. Nemcsak egymással, de egy másik kultúra ízeivel és történeteivel is.
