Senki nem állhat ellen a tűzrőlpattant szolnoki Mamma foszlós-ropogós lángosának. Az aranybarna tésztakör átmérője éppen annyi centi, ahány éve készítőjük szakácsnőként dolgozik. Éljen a mágikus 28-as a Hajós utcában!
Az Operához megyek egy találkozóra, de késnek. Még ez az elegáns környék is vigasztalannak hat zuhogó esőben, beázik a kabátom is. Véletlenül veszek észre egy új boltot a csodás épület melletti utcában, de inkább megszokásból, mint kíváncsiságból nézek be és kérdezem meg, hogy mit árulnak. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy most jólesne egy lángos, egészen addig, ameddig a boltban álló két ember nem kezd szinte egymás szavába vágva mesélni arról, hogy ők hogyan készítik a hazai strandételek királyát, mert ekkor már úgy érzem, hogy tőlük bizony bármit szívesen vásárolnék. Hát jó, egy sajtos-tejfölös lesz.
Míg készül az étel, megtudom a részleteket is az új helyről. Timi és fia, Zoli régóta vendéglátóznak, Timi 28 éve szakács, Zoli pedig 10 éve követte anyukáját a szakmába. Timi igazi túlélő, súlyos betegségből gyógyult fel, így még jobban örül, hogy újra dolgozhat, pörög is a keze alatt rendesen a munka. A hely neve egy viccből származik, anya és fia ugyanis már régebben is dolgoztak együtt, olyan intenzitással, hogy korábbi munkahelyükön azt mondták róluk, ezt már nem is lehet bírni, biztos a földönkívüliek hozták őket. Így lett a közös lángosozó neve UFO. Szinte véletlenül, egy ismeretségnek köszönhetően kapták meg ezt az üzlethelyiséget az Operánál, így Timi most Szolnokról jár fel, napi 16 órát tölt utazással és munkával, hogy olyan minőségű legyen az étel, ahogy szeretné.
Rólam nem derül ki, hogy újságíró vagyok, de Timiék így is örülnek nekem, meg kell néznem a tésztát – szép hólyagos. Meg kell szagolnom a kisült végeredményt – egyáltalán nincs olajos illata. Olyan lelkesek, hogy szinte izgulok, nehogy rossz legyen az étel. Az eső miatti rosszkedv szerencsére végleg a múlté lesz, mikor beleharapok a lángosba. A tészta hol foszlik, hol ropog, ráadásul habkönnyű, jókora adag, kb. 28 centi! Én lángosból csak a klasszikusokban hiszek, a fokhagymás (1200 Ft) és a sajtos-tejfölös (2000 Ft) a kedvencem, de akad itt mindenféle finomság érdekességekre vágyó, nagyon éhes emberek számára is. 3200 Ft-ért például UFO lángost ehetünk, lecsóval, pulled porkkal, sajttal, baconnel, van töltött verzió (2300 Ft) és gyerekadag (850 Ft a sima és a fokhagymás) is.
A környezeten egyébként még van mit finomítani, hamarosan új tábla kerül az üzlet fölé, és terasz is lesz. Ez azonban nem változtat a lényegen: jó emberek rendes anyagokból jó lángost sütnek az Opera mellett. Az őszinteség pedig olyan megkapó tulajdonság, amit egy gumipapucsban beslattyogó, legénybúcsús arc ugyanúgy tud értékelni, mint egy körömcipős, háromfelvonásos Wagner-operára érkező zenebolond. Mondhatnánk, hogy a régi balatoni nyaralások hangulata jött el az Andrássy útra, és van is ebben valami, de ne a langyos sörös, darázsfelhős, műanyag trónba huppanós életérzésre gondoljunk, hanem arra, amikor úszás után elpilledtünk a törülközőn és szinte éreztük, hogy a lágy víz kimossa a fejünkből az iskola vagy a munka okozta gondokat. A szeretettel készített lángosok mindig olyan jókor jönnek, mintha a gondviselés küldené őket.
