A Meteor Szálló, ahol Ady két végén égette a gyertyát

Míg az Erzsébet körút 6. szám alatt, a VII. kerületi Polgármesteri Hivatalban ma kérelmeket, támogatásokat, adókat, engedélyeket intéznek, addig a hely egykor szebb napokat is látott, vagy legalábbis izgalmasabbakat és színesebbeket, hiszen itt működött a Meteor Szálló és Kávéház 1908 és 1920 között. A ház, ahol Ady és Krúdy is lakott egy ideig, 1891-ben a Gresham-palota megálmodója, Quittner Zsigmond tervei alapján, eklektikus stílusban épült. 1907-ben szerezte meg az épületet Rendes Szidor nagyváradi étterem- és szállodatulajdonos, aki barátjának, Ady Endrének a segítségével mindenáron túl akart tenni a szemközti New York Kávéházon, és ezért felolvasóesteket, kabarékat szervezett, hogy a művészeket magához csábítsa.

Itt még vacuum cleaner is volt

A szálló nyitásáról a Budapesti Hírlap nagy lelkesedéssel számolt be, kiemelve, hogy amellett, hogy százhúsz pompásan berendezett szoba áll a vendégek rendelkezésére négy teljes emeleten, és éjszakánként 20 koronába kerül a nyáron hűtő, télen fűtő központi fűtéssel és lifttel ellátott szállás, a hotelben egyedülálló módon vacuum cleanerrel, azaz porszívóval takarítanak. Ez tényleg igazán egyedülálló extrának számíthatott, hiszen mindössze hat évvel korábban, 1902-ben kezdődött meg a Hubert Cecil Booth által feltalált elektromos porszívó gyártása. A gép állítólag olyan nagy volt, hogy lovas kocsival kellett húzni, és hatalmas zajjal járt a működtetése, de a Tolnai Világlapja beszámolója szerint az „utolsó atomig kiszívta a port a bútorokból és a padlóról”. 

A szállodának saját automobilja is volt, amin pénzesebb vendégeit furikázta, egy huszonnégy lóerős Laurin & Klement sportkocsi.

Ady Endre sokkal szívesebben tartózkodott az állás nélküli artisták, a város különböző mulatóiból, varietéiből összeverődött szórakoztatóipari munkások körében, mint a konkurens New York-palotában, az újságírók, folyóirat-alapítók, későbbi nyugatosok, irodalomkritikusok, esztéták, híres színészek puccos törzshelyén. Míg a New York Kávéház (akkoriban New-York kávéház) törzsközönségét ellenségeinek tartotta, és meg volt győződve róla, hogy az odajáró írók mind utálják, addig itt csupa elismerőjére tett szert, akik itták a szavait, s ha kellett, felkísérték harmadik emeleti szobájába, ha már a saját lábán nem tudott felmenni. Sőt olyannyira kiszolgálták, hogy a költő kémeiként – Krúdy szavaival élve „hadsegédeiként” – folyamatosan hozták-vitték a híreket a két kávéház között.

Édeshármas a költővel?

Ha szeretnénk elképzelni, milyen volt a hangulat, Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái című könyvéből pontos képet kaphatunk:

„Éjféltájban sem lett nobelebb a társaság a Meteorban, a város különböző mulatóiból, varietéiből, kis színpadjairól, énekes lebujaiból összeverődik, hogy itt megbeszélje az elmúlt este eseményeit. Hát így van ez rendjén: a hírlapírók a maguk dolgait tartják oly jelentőségteljeseknek, hogy róluk asztalverdesés nélkül nem lehet beszélni; a szegény mulattatók, pojácák, táncosok, félbemaradt színészek, kikopott nagydobosok, elzüllött késnyelők, elhalványodott orfeumi csillagok, hangjukat vesztett énekesnők, elcsapott komikusok, kivénült dalénekesek viszont a maguk mondanivalóit vélik oly halálos komolyságúnak, hogy azért még fel kell áldozni az éjszakai nyugodalmukat is, ami bizony már ráfért volna egynémely éjjeli táncmesterre, aki most már nappal keresi a kenyerét azzal, hogy »priváták«-nak, előkelő pesti úrnőknek ad táncleckéket otthon a szalonjukban, hogy az úrnők megtanulják az éjjeli nők táncait is... És a Meteorba jöttek a város különböző részeiből a vak zongorások és vak hegedűsök is, ahol az élet igényteljes bajnoka harci kedvvel fogyasztá Glaser bácsi, a jóságos külsejű, öreg éjjeli kávés fröccseit.”

Ady négy évig lakott itt, ám ez akkoriban nem számított különcségnek a nőtlen férfiak körében, akikről feleség hiányában a személyzet gondoskodott. „Öreg legény, boldog legény, hajh, / Nem sújtja soha Tűzhely-bánat: / Egyedül él és sorra lakja / Olcsón a kis hotel-szobákat” – írta A hotel-szobák lakója című versében.

Móricz Zsigmond is járt a Meteorban Adynál, de ő korántsem ír akkora kedéllyel a költő lezüllött életmódjáról, mint Krúdy. Ehelyett inkább szomorúsággal emlékezik meg arról, milyen látvány fogadta, amikor meglátogatta dévaj barátját: „Pár nap mulva elmentem hozzá a szállodájába, a Meteor nevű hotelben lakott, mely a New York kávéházzal szemben volt. […] Ahogy benyitottam hozzá, az ágyban feküdt s mikor meglátott, a szeme szája tágra nyilt s szinte hangtalanul mondott valami kedveset. Két fiatal nő volt nála, akikre ránevetett s bemutatott. A nők nem tudom kik voltak, de nagyon gyakorlottak voltak a vele való bánásban. Úri családból valók voltak, náluk volt előző este Ady s feljöttek hozzá. Megigazították a párnáját, mintha beteg volna; a paplanon harminc ujság, napilap szétdúlva; közben egy hatalmas vizespoharat vettem észre az éjjeli szekrényen, rémülettel néztem, mi az abban: orvosság? Ady fogta a poharat beszélgetés közben s ivott. Sör volt. Három-négy palack üresen az ágy előtt. Délelőtt féltizenkettőkor. A vacsoráról beszéltek, hogy milyen volt a hal, a tartármártás és ilyen részleteket s valami pletykát s nagyon jól mulattak hármasban, mindenki idegesen kacagott s Ady is úgy nevetett, hogy a könnyei hullottak. […]”

„Nagyon fájt a szívem. Úgy éreztem, hogy ez a szegény ember ki van fosztva, le van igázva, el van marcangolva. Az élet szétszedi. […] Úgy megijedtem, hogy mikor elmentem tőle, mély bánatban és rémületben mentem, mentem s azt hittem, vége ennek a szegénynek […] Nem is képzeltem, hogy szószerint igazat írtam, mikor versei alapján azt írtam róla, hogy »elissza előlünk a borunkat«. Délelőtt féltizenkettőkor […] Hónapokig nem mentem arra, amerre ő járt.”

Adyhoz hasonlóan Krúdy is a hotelszobák lakója volt egy darabig: gyakran megfordult a „kakasos házban”, a város leghíresebb bordélyában, majd a Meteor Szálloda cselédszobájába költözött, ahol legalább volt „mosdótál és csizmahúzó”. Innen az Astoria Hotelbe költözött kedvenc pincére, Braunhuber Gyula miatt, majd a Royal Szállóba vezetett az útja, ahol a szállodatulajdonos, Várady Gyula gyönyörű feleségét, Reginát, becenevén Rezsánt, majd első házasságából való kislányát, Rózsa Zsuzsit is elcsábította, ami miatt Krúdynak újra mennie kellett, de később a fiatal lánnyal összeházasodtak, közös gyermekük is született. „Magányosan, szállodákban meghúzódva töltöttem ezt a kort, nekem soha nem volt otthonom" – írja, jól visszaadva a korabeli művészek korántsem erkölcsös és polgári életstílusát.

A Meteor egészen 1920-ig működött, itt alapították meg a varieték művészeinek egyesületét, a siketnémák egyletét, az artisták érdekvédelmi szervezetét, és az Artista Közlöny szerkesztősége is helyet kapott a falak között. Az épület következő tulajdonosa a Hutter József Vegetalművek Szappan- és Növényzsírgyárak Részvénytársaság lett, de működött itt később IBUSZ-iroda is. Régi fénye tovatűnt, Hatvany Lajos, Ady pártolója 50 évvel később így ír az akkor már bérházként funkcionáló egykori szállóról: 

„Belül minden megváltozott. Mert a vörösből szinte már színtelenre fakult szőnyeg, mely a Meteornak a hotel címét és jellegét megadta, eltűnt. S eltűnt a kávéház is, mely szemtől-szembe a világvárosiasan ragyogó New Yorkkal úgy hatott, mint valami vidéki kávéház.”

Vajon mit szólna ahhoz, hogy a legendás hely ma hivatalként működik?