Ebben a budapesti palotában lakott a világ egyik leghíresebb dollárhercegnője

Az Andrássy (korábban Sugár) út épületei olykor-olykor cserélődtek, nem csupán az a pár modern ház számít új jövevénynek, amelyek stílusukkal kilógnak a klasszikus architektúrájú villasorból. Csodás lakok estek annak áldozatául, hogy jött egy új korstílus, az új tulajdonos más funkciót akart a telken lévő épületnek, vagy mert egyszerűen kicsi volt már az ingatlan. Ez volt a sorsa a Sugár út és a Hajtsár (ma Bajza) utca sarkán álló, 1878-ban épült Erdődy-villának is, amely bár csinos és takaros, a jelenlegi épülethez képest mégis jóval kisebb volt. Az özvegy Erdődy István gróf ugyanis megelégedett egy 320 nm-es nyaralóval is a Sugár út 120. (ma Andrássy út 104.) szám alatt, hiszen gyermekei ekkorra már kirepültek. Az akkor 64 éves úr volt az első arisztokrata, aki építkezett a város új sugárútján, 1894-ben mégis megvált a Lotz-freskókkal díszített, loggiás ingatlantól. 

Egy ifjú földbirtokos, a házasodás előtt álló Semsey László volt a vevő, aki szűkösnek és ódivatúnak találta a házat, így a 14 szobához hozzácsapott még 11-et, hogy jövendő családjával kényelmesen elférjenek benne. 1909-ben azonban ő is eladta a házat, mégpedig gróf Széchenyi Lászlóné Vanderbilt Gladysnek, aki további 4000 négyzetméterrel bővítette az épületet, úgy, hogy ráhúzott még két lakószintet. Természetesen az új tulajdonosok rangjának és társadalmi helyzetének az sem felelt meg, hogy az ingatlan nem rendelkezett bálteremmel, így az Andrássy úti fronton, teljes szélességben, egy ilyen is készült. 

De hogyan is került Gladys Vanderbilt Budapestre?

A világ egyik legjobb partija horogra kerül

A Vanderbilt család neve ismerős lehet, egyike ugyanis New York legelőkelőbb és leggazdagabb iparmágnás famíliáinak. Gladys 1886-ban született a család Newportban lévő fényűző villájában, II. Cornelius Vanderbilt hetedik gyermekeként. A család akkori vagyona mai árfolyamon több milliárd dollárra rúgott. A lány édesapja kastélynak is beillő, később, a felhőkarcoló-építési lázban elbontott manhattani villájában nevelkedett. Anyai és apai öröksége akkori értéken összesen 30 millió dollárra rúgott, amely igen remek partivá tette a hozományvadász kérők előtt. Későbbi férjével, gróf Széchenyi Lászlóval Karlovy Varyban vakációzva ismerkedett meg, amaz ugyanis ott próbált elbújni a hitelezői elől és egy gazdag feleséget találni. A korszakban általános házassági trend volt, hogy a dzsentri életmódot folytató, akár teljesen elszegényedett, ám ranggal bíró ifjú főnemesek dúsgazdag amerikai lányokat vettek el, akik számára a frigy szintén előnyös volt, hiszen még feljebb léphettek a társadalmi ranglétrán a korszak rangkórságából fakadóan a főnemesi címeknek hála. Ugye erre odahaza ezeknek a családoknak nem volt lehetőségük, hiszen az Egyesült Államok alapításától fogva köztársaság, nemességet nem lehetett így szerezni, bármennyi pénze volt is az embernek. 

A gazdag amerikai családok így áthajóztak Európába, hogy a társasági körökben arisztokrata férjeket találjanak eladósorba került lányaiknak. Őket hívta a korabeli köznyelv kissé pikírten dollárhercegnőknek, 

a leghíresebb épp főszereplőnk unokatestvére, Consuelo Vanderbilt volt, akiből Marlborough hercegnéje lett – a brit főnemesség is előszeretettel keveredett ugyanis az amerikai elittel, hiszen a nagybirtokrendszer fenntarthatatlanná vált, a bevételekből a nagy kastélyokat sem lehetett már felújítani. (Lényegében erről szól a Downton Abbey első évada is, az amerikai származású Lady Grantham, Cora is egy tipikus dollárhercegnő.) A trend egyébként annyira elharapózott, hogy az amerikai szenátus gondolkodott azon, hogy védővámot vet ki a hozományokra, egyszerre olyan mennyiségű pénz áramlott ki az országból, amelynek a helyi ipart kellett volna pörgetnie. A Vanderbilt család is vállalta Széchenyi gróf tetemes adósságainak kifizetését, illetve hát az eltartását is a felesége pénzéből azzal a feltétellel, hogy minden vagyon – így az Andrássy úti palota is – Gladys nevén lesz. Egyébként, ha lehet hinni a kortársaknak, a fiatalok frigye a nyilvánvaló anyagi és társadalmi előnyökön túl valóban szerelmi házasság volt.

A palota, amely igazából sosem hozta azt a szintet, amit tulajdonosa elvárt volna

Az Erdődy gróf által épített ingatlan az egyik első példa volt Budapesten azokra a villákra, amelyeket egész évi tartózkodásra terveztek. A gróf már dolgozott korábban az építésszel, az utcában egyébként több épületet is tervező Weber Antallal, akinek szolid, divatos túlzásoktól mentes stílusa kedvére való volt. Mint látjuk, a dúsgazdag örökösnő az USA egyik leggazdagabb emberének lányaként azonban nem ehhez a szinthez szokott, az igényeinek feltehetően nem felelt meg az épület, még ha lokációja tökéletes volt is. Az ifjú feleség így a Vanderbilt család építészét, Ernest Flagget bízta meg, hogy a neoreneszánsz épületet fazonírozza át. A palotából nem spóroltak ki semmit, pazar berendezést kapott. 1913-ban ugyanakkor felröppentek a pletykák, hogy a házaspár vagyona nemcsak az építkezés miatt fogyatkozott meg, hanem a férj játékszenvedélye okán is, így a feleség már a váláson gondolkodik. 

De jött az I. világháború, és Széchenyi grófné a házat a hadsereg rendelkezésére bocsátotta, ahol 600 tartalékost tudtak elszállásolni, majd később hadikórházként is működött. A pár a háború után az USA-ba költözött, Széchenyi gróf lett ugyanis a washingtoni magyar nagykövet, akinek feladata volt a független Magyarország követségét is felállítani. A budapesti ingatlan 1945-ig maradt a család tulajdonában, de ekkoriban már alig lakták, a házaspár ugyanis immár Londonban látta el az ország diplomáciai képviseletét. A bevonuló oroszoknak annyira megtetszett az épület, hogy parancsnokság lett belőle, majd itt rendezkedett be a Szovjetunió nagykövetsége is, lévén a reprezentatív út villasorán ez a legnagyobb épület, a közeli, kiürített villákat pedig szolgálati lakások gyanánt lehetett bevetni a követségi dolgozók részére. A szomszéd, lebombázott villa helyére később építettek egy modern irodaépületet amolyan hozzátoldásként, és ma is ez az Oroszországi Föderáció budapesti képviselete.