A 150 éves ház, amiről senki nem gondolná, hogy egy grófi család tulajdona volt

Mindig izgalmas átlépni egy régi ház küszöbét és megcsodálni a múltból itt maradt épületrészeket, 

legyen az egy kovácsoltvas korlát, egy kilincs, egy ólomüveg ablak vagy a padlózat. Ilyenkor mindig eszünkbe jut, mennyi mindent élt át és hány történetet tudna elmesélni nekünk egy ház, ha tudna beszélni. A II. János Pál pápa tér 1. szám alatt álló, eredetileg kétemeletesnek épült sarokház bár megjelenésében egyszerű, ettől még nagyon is tartogat izgalmakat, mégiscsak egy 150 éves házról van szó.

A ház története szorosan összefügg a tér történetével, ugyanis akkor kezdődött az építése, amikor rendezték a környéket. A ma II. János Pál pápa térként ismert hely réges-régen még egy saras, sivár terület volt, ahol hamarabb találkozhattunk lókupeccel, mint előkelő grófokkal, lévén hogy elsősorban állatvásárokat tartottak itt. Több elnevezése is volt, a Lóvásártértől kezdve a Parasztvásártéren át egészen a Sertésvásártérig, körülötte pedig nem a már jól ismert díszes paloták, hanem kisebb házak, bódék és istállók helyezkedtek el. 

Ahogy haladtunk Budapest létrejötte felé, úgy indult meg a tér rendezése is, mert hát mégsem lehet a világvárosi babérokra törő Pesten sár és szennyhalom még akkor sem, ha annak a külvárosi részein járunk. A terület szabályozásában meghatározták, hogy aki telket vásárol itt, annak legalább az épület utcai homlokzatát két év alatt meg kell építenie, máskülönben kereshet magának máshol birtokot. 

Ezt a házat 1873-ban adták át, és a korszak sokat foglalkoztatott építőmestere, Knabe Ignác tervezte. Senki ne érezze magát kevesebbnek, ha még nem hallott a leginkább Budán tevékenykedő egykori mester nevéről, mert bevalljuk: az ő neve számunkra is új volt. Valószínűleg jobban benne lenne a köztudatban, ha még állna két híresebb munkája: az Öntőház utcai zsinagóga és az Iparügyi Minisztériumként szolgált Klusemann-féle bérháztömb a Clark Ádám téren.

Azt nem tudni, hogy a házat eredetileg ki építtette, viszont a kutatók egy telekkönyvben megtalálták, hogy 1875-ben egy csereszerződés alapján került gróf Festetics Dénes, általa pedig évtizedekre a Festetics család birtokába. Ők sosem éltek az épületben, elvégre az arisztokrácia sokkal jobban érezte magát a Palotanegyedben, viszont szatócsoknak, zsibárusoknak, bádogosoknak és különféle kereskedőknek bérbe adták a lakásokat. 

A fölszinti és a pincehelyiségekben pedig a legkülönfélébb üzletek és kisüzemek működtek az évek során: építészeti iroda, az első magyar technikai nemezgyár irodája, papírnagykereskedés és dobozgyár is – utóbbi kifutófiúja volt Horn Gyula.

Ottjártunkkor Séra Natália, a Budapest100 önkéntese elmondta, hogy a ház legkedvesebb története a Deutsch családhoz és a hosszú évekig egy padláson hányódó filmtekercsekhez kötődik. Az itt élő Deutsch Richárd a korban viszonylag ismert amatőr filmes volt, aki a családját, az épületet és a környéket is gyakran filmezte. A zsidótörvények idején rábízta a filmszalagokat egy munkatársára, amikre évtizedekkel később, 1996-ban bukkantak rá egy sashegyi ház padlásán. Ekkor indult a nyomozás a rejtélyes filmtekercsek tulajdonosa és a szereplők után, és csak húsz évvel később sikerült megtalálni a Deutsch család egyik leszármazottját és felfejteni a történetet. 

A május 11. és 14. között megrendezésre kerülő Budapest100-on 150 éves házakba mehettek majd be. A II. János Pál pápa tér 1. szám alatti ház is izgalmas programokkal várja az érdeklődőket, többek között „Az elveszett nagypapa” című dokumentumfilmet is megnézhetitek, de lesz növénycserebere és kiállítás is.