Nápolyt látni és... – 8 éve működik a pizzázó és fociszentély, ami hozza a délolasz mindennapokat

A rendezett káosz városa

Ha valaha jártunk már Nápolyban, akkor ismerjük azt a rendezett káoszt, azt a kellemes véletlenszerűséget, amilyen a délolasz város. Nem dúskál pénzben, sok helyen lepattant és talán túlságosan is rusztikus, miközben szebb helyen nem is nyújtózkodhatna, élettel telibb nem is lehetne, ha pedig leszáll az éj...! Nápolyt látni és meghalni, mondják, Jókai Mór szerint azt jelenti, hogy addig kár távozni ebből a földi életből, amíg nem látjuk Campania fővárosát. Egyetértünk vele, mivel kevés ennyire sok érzelemmel működő helyet ismerünk. 

Hozzátartozik, hogy popkulturálisan is egy Mekkáról beszélünk, nem véletlen, hogy Tornatore és Sorrentino is múzsaként tekint rá. 

Innen eredeztetik a valódi pizzát, ebben a városban vált istenné Diego Maradona, itt tisztelik és félik a hatalmas és gyönyörű Vezúvot, ami Kr. u. 79-ben egy 11 ezres várost pusztított el. 

Változatos a történelme, ahogy a jelene is, amit jelenleg két fő irányvonal határoz meg: a pizza és a labdarúgás (rendben, talán még az édességek). Helyben is vagyunk, ugyanis a Király utca 103-as szám alatti Little Italy is pontosan erről szól. Szuper pizzákról, amiket a magyar, ám Olaszországot színéről és fonákjáról ismerő tulajdonos, felkent pizzaiolo készít, valamint végigszurkolt focimeccsekről, labdarúgós relikviákról. Meg persze Nápoly egészéről minden pillanatban. 

Mi tesz valódivá egy éttermet?

Annyira béna, amikor egy-egy teljesen mesterkélt helyet harangoznak be (és igen, van önkritikánk, harangozunk be mi is) azzal a felhanggal, hogy teljesen olyan, mintha XY országban vagy városban lennénk, mert nagyon nagyon ritka jelenség, ha tényleg sikerül átadni az érzést. Rendszerint akkor sikerül, amikor ez teljesen magától alakul ki, lózungok és túltolás nélkül. Ha a Little Italyban helyet foglalunk, pár perc, és átjön a lényeg, amint kicsit körbepásztáztunk, hallgatjuk, ami körülöttünk történik. Focis sálak, fotók, a trendektől teljesen független bútorozás, kemence, olasz italok, néhány tévé, ami szembetűnik. Olasz rádió- vagy tévéműsor megy, a legénység olaszul kommunikál egymással, az illatok pedig nehezen leírhatók. 

D.O.P.

Immár 8 éve sütik a pizzát a Little Italyban, ami puszta szenvedélyből született, és azóta is ez a fűtőanyaga. Rajongás az említett két téma irányába, rendíthetetlenül. Varga Benjámin és kollégái úgy hozzák el a Király utcába Dél-Olaszországot, hogy az üzletben nincsen épített Bocca della Verità faragvány, nincsen a gondolások csíkos pólójára hajazó egyenruhájuk, nem kell minden vendég érkezésekor vezényszóra Ciao!-t köszönni. Van helyette temperamentum, őrületes meccsnézős esték, kiváló, ropogós pizza, szuper sütemények és vendégszeretet. És a tény, hogy maga a tulajdonos a pizzák mestere a pult mögött — ez Olaszországban teljesen természetes, ha például egy családi vállalkozásról van szó, de nekünk azért annyira mégsem evidencia. 

Akkor jó, ha vékony és ropogós!

A kemence elektromos és több funkciót is ellát, ugyanis a sütik is ebben készülnek. Legyen szó a profiterol égetett tésztájáról vagy a cannolo ropogós roládjáról. Ami a pizzát illeti, Nápoly az origónk, a Little Italyban azonban mégsem az elmúlt 5-8 évben egész Európát és ezen belül Budapestet is „megfertőző”, magasan hidratált, pufi szélű, kevesebb feltéttel, tésztahangsúlyosan ismert pizzák sülnek. Hanem a délolasz pizzériák ropogósabb darabjai. Azok közül is a szívünkhöz annyira közel álló verziók, amikért megéri felkerekedni! Paradicsomos és fehér alap is elérhető persze, sütnek hajtott pizzát, calzonét is. Pizzasznobériának nyoma sincs! Azt gondolnánk, hogy itt szégyen volna kiejteni, hogy hawaiit szeretnénk ananásszal és kukoricával. Ugyan már... megsütik. A lényeg, hogy tessen a vendégnek, élvezze azt. Az alapanyagok nem kérdés, hogy olaszok (például a lisztek, a sajtok), a törzsvendégek, akik közül sokan nálunk élő olaszok, azonnal észrevennék, ha ez nem így lenne. 

Több mint korrekt árakon

Mikor egy szerdai ebédidőben náluk jártunk, többen is csak csacsogni érkeztek. Pár szó a munkáról, a családról, mindenki jól van-e. Néha lement mellé egy fekete vagy egy süti, de pizzát ebédelni inkább a közelben élők és dolgozók tértek be, sok esetben egész irodarészek, 8-10 ember. Villámgyorsan sikerült is jóllakniuk, korrekt áron. Hihetetlenül jó áron készítik ugyanis a pizzát a Little Italyban: látogatásunkkor a marinara 1990 forint volt, és a legextrább, legtöbb magas árú feltéttel megrakott pizza is megáll 3290 forintnál. Név nélkül említve, de a nagy pizzaláncoknál is jóval magasabb árakat tapasztalhatunk, ahol minőségről ugye aligha beszélhetünk. Itt élményszerű a pizza, akár „piros”, akár „fehér” a változat. Még sosem csalódtunk benne. 

Kihagyhatatlan édességek

A süteményekről ugyanez mondható el: mindegy, hogy pasticciotto leccese, zeppole, profiterol vagy cannolo. Gazdag, krémes, nem túl édes, a tradíciókra odafigyelő édességek ezek. Ráadásul mind házi, már a profiterol is, ami sokáig külső forrásból érkezett, de a tulajdonos végül úgy döntött, bármilyen pepecs a munka, elkészíti a házi variációt. És milyen jól tette! Nehéz volt abbahagyni az édességet... még egy nagy pizza után is vállaltuk a leküzdését. 

Asztalfoglalás kötelező!

Legközelebb meccsnapon jövünk, de ehhez mindenképp foglalnunk kell asztalt, mert nem nagy a hely, és ilyenkor nincs „csak úgy beesünk” érkezés. Ez amúgy sem jellemző, pláne hogy szerdától vasárnapig kell beérnünk velük, 12:00-től 15:00-ig és aztán 18:00-tól 21:00-ig (a vasárnap a családé, 15:00-kor zárnak). Így csinálják délen is. Gyakorlatilag mindent így csinálnak: maradéktalanul olasz hely a Little Italy, és reméljük, hogy még minimum 8 évet ráhúz az eddigiekre. 

Congratulazioni di cuore!