Budafok titkos, szecessziós kincse – A Sacelláry-kastély a pincétől a padlásig

A Sacelláry család Budafokon csak a 19. században jelent meg, de gyökereik jóval régebbre, egészen Bizáncig nyúlnak, őseik között pedig egy VII. században élt hadvezért is találunk. Később Macedóniában bukkantak fel, ekkor már rangos kereskedőcsaládként, Pesten pedig a XVIII. században vetették meg a lábukat. A család dúsgazdag és a közéletben is nagyon aktív tagja volt Sacelláry György, aki a vagyont bőrkereskedelemmel gyarapította, befektetésképpen pedig több ingatlant, telket is vásárolt. Így került birtokába a későbbi kastélynak otthont adó terület is.

A Sacelláryhoz hasonló, módos, görög gyökerű családok általában egymás között házasodtak, ezért is meglepő, hogy Sacelláry György leányát, Irént végül a jóval kevésbé vagyonos, ráadásul fiatalabb Törley Józsefhez adta feleségül. Nem akarunk rosszmájúnak tűnni, de ebben az is szerepet játszhatott, hogy Irén a fotók tanúsága szerint nem volt kifejezett szépség, az eljegyzés idején pedig már majdnem harmincéves. Törley viszont korának egyik legszínesebb egyénisége volt, nyelvzseni, autórajongó, aki üzletemberként felismerte a reklám és a marketing fontosságát. Nagyratörő tervekben pedig éppen nem szenvedett hiányt, külföldi tanulóévei után Magyarországra a pezsgőgyártás felvirágoztatásának szándékával érkezett, amihez nagyon jól jött apósa tőkéje. Sacelláry Irén és Törley József házassága tehát valószínűleg nem volt mindent elsöprő szerelem, ennek ellenére boldogságban, békességben éltek egymás mellett több mint húsz éven át, annak ellenére is, hogy egyetlen leányuk, Mariska még kisgyermekként meghalt.

Sajnos cáfolnunk kell azokat a romantikus magyarázatokat, amelyek szerint Törley szerelme jelképeként építtette élete asszonyának a csodás otthont, az igazság ugyanis ennél jóval prózaibb. A telket Sacelláry György vásárolta még 1872-ben, a kastély építése pedig az 1890-es években kezdődhetett (valószínűleg 1894–97 között zajlott), Sacelláry leányának kedveskedett az épülettel, ehhez pedig kis családi perpatvar is kapcsolódik. Törley ugyanis reklámcélokra akarta használni a lakhelyet, de apósa megvétózta a tervet, így a pezsgőgyáros megvette a szomszédos telekrészt és megépíttette a jelenlegi Törley-kastély hatalmas tömbjét. Erre persze akkor már bőven volt lehetősége, hiszen a század legvégére már az övé volt a Monarchia legnagyobb pezsgőgyára, amely egymillió palackot állított elő évente a gyöngyöző italból. A konfliktus mementójaként, a két épületet méretes kőfal választotta el egymástól, bár volt közöttük egy csinos kőhíd. A történet legfurább eleme, hogy a házaspár voltaképp egyik lakban sem élt huzamosabb ideig, mert többnyire Bródy Sándor utcai palotájukban tartózkodtak.

Mi azonban helyettük is lépjünk most be a Sacelláry-kastélyba! Az Anna utca felé néző épület meredek telken helyezkedik el, aminek alsó részén egy rejtélyes pincét találunk, amelyet még nem sikerült teljes egészében feltérképezni. Ettől a kissé borzongató részlettől eltekintve szinte mellbe vág a korabeli életmód megőrződött eleganciája. A kastélyt kéthektáros angolpark veszi körül, amely a 40-es években elvadult, mára azonban újra a régi fényében tündököl, az öreg vadgesztenyék – Sacelláry Irén kedvenc fái – és néhány más növény is túlélte a zivataros időket, és jókora levelükkel romantikusan takarja be a kívülről historizáló jegyeket mutató kastélyt.

Kanyargós kerti úton haladunk felfelé, ami lenyűgöző térérzetet ad, a kastély tényleg fölénk magasodik, belépve pedig még inkább erősödik ez az érzés, mikor a szűkebb előtéren áthaladva megérkezünk a magas hallba, és megcsodáljuk a fennmaradt, faragott tölgyfa lépcsőt, amely a földszint reprezentációs helyiségeit köti össze az emeleti hálószobákkal, melyek ma rendezvénytermekként funkcionálnak. A kastély építészét sokáig nem ismertük, Garbóci László helytörténész kutatásai derítették ki a közelmúltban, hogy egy Railey nevű, kevéssé ismert francia szakember munkája az épület, szecessziós stílusban készült belső részét viszont valószínűleg nem ő tervezte.

A kastély faborításos központi halljából nyílnak a reprezentációs helyiségek, amelyek között biliárdszalon és könyvtárszoba is volt. Mindenütt csodás, növényi motívumokkal gazdagon díszített terekbe érkezünk, a Róth Miksa műhelyében készült színes ólomüveg ablakokon Sacelláry Irén kedvence, a vadgesztenye is gyakran visszaköszön. Az ajtókon látható maratott üvegek figyelmet érdemelnek, ugyanis a Tiffany kifejlesztette technika első hazai alkalmazását láthatjuk. Minden részlet csodálatos, a zöld kerámiával keretezett kandalló, az apró beugrók mind kifinomult ízlésről tanúskodnak.

Az ebédlő berendezése szintén fennmaradt, ritkán láthatunk olyan finoman kivitelezett részleteket, redőnytokokat, órát, mint itt. Nem is tudjuk hirtelen, hogy hol folytassuk az épület bejárását, hiszen a hallban lévő falépcső apró faragványaival ugyanúgy hívogat, mint az oldalsó, valószínűleg a személyzet számára készült lépcsőház, amelyet ugyan nem az építés idején, de még a háború előtt készült, gyönyörű fényeket adó, vajszín csempe borít.

A felső szint, az egykori hálószobák helye, dísztelenebb, viszont itt hatalmas terasz biztosít kilátást a kertre. Az épület padlásán, az 1930-as években átépített, mostanra pedig szintén felújított tetőtérben pedig közvetlen közelről is vethettünk egy pillantást a kastély csodás tornyocskáira, és olyan részletek sem kerülték el a figyelmünket, mint a jókora csiga, amely a hall csillárjának leengedésére szolgál.

Törley József elég fiatalon, perforált vakbélgyulladás következtében hunyt el, Sacelláry Irén közel húsz évvel élte túl férjét. Bár állandó jelleggel csak a kertész, a házvezetőnő és a gondnok lakott a budafoki kastélyban, a jótékony özvegy ekkortájt több időt tölt itt, olyan fontos vendégek társaságában, mint rokona, Teleki Pál miniszterelnök. Sacelláry Irén halála után a kastély a Törley család kezébe kerül, majd rövid időn belül gazdát cserél, ugyanis egyikük elkártyázza a csodás ingatlant. Az épületet végül a Magyar Posta vette meg, tüdőszanatóriumot alakítottak ki benne, ami az államosítás után szintén ebben a funkcióban működött a Tétényi úti kórház részlegeként. 1987-ben a Magyar Hitelbank Rt. vásárolta meg a kastélyt, és gyönyörűen felújíották, majd a CEU Rt. (Közép-Európai Egyetem) tulajdona lett, menedzserképzőként működött. Jelenleg magánkézben van, csak különleges alkalmakkor látogatható, rendezvényeknek, filmforgatásoknak ad otthont ez a szép épület.