A magyar kerámia Japánba megy – Hogyan utaznak a műtárgyak?

A X. kerület ipari részén járunk fotós kollégámmal, már éppen kezdjük elveszettnek érezni magunkat, amikor egy sorompóhoz érkezünk, biztonsági őr fogad minket, még a személyinket is bemutatjuk. A szigorú előírások korántsem véletlenek,

itt található az Iparművészeti Múzeum raktára, ahonnan összesen 131 tárgy utazik most Japánba, A Szólamok kerámiában: Kortárs magyar kerámiaművészet (1965–2022) című kiállításra, aminek Gifu prefektúrában, Tadzsimi városban a Modern Kerámiaművészeti Múzeum ad majd otthont. 

A különleges alkalmon április 22-től egy összesen több mint 250 tárgyból álló együttes mutatja majd be a magyar kerámiaművészet elmúlt közel hatvan évét, öt történeti és három tematikus egységre osztva.

A kiállítás jó lehetőség az idén 150 éves Iparművészeti Múzeum számára, amelynek épülete jelenleg felújítás miatt zárva tart, és egyébként is különleges alkalom, hogy a kortárs magyar kerámiaművészet egy olyan, nagy hagyományokkal rendelkező országba is eljuthat, mint Japán, ahol jóllehet a magyar komolyzene, Bartók és Kodály munkássága ismertebb, azért ehhez a művészeti ághoz is jól tudnak kapcsolódni. Egyrészt a nagy hatású helyi tradíciók miatt, másrészt azért, mert 1986 óta Gifuban rendezik a MINO Nemzetközi Kerámiafesztivált, ahol magyar alkotások is rendszeresen megjelennek.

A kiállítás ötlete és a tényleges kapcsolat a magyar és a japán intézmény között a tokiói Liszt Intézet segítségével született meg. A tárgyak válogatása hosszas folyamat eredménye, az előzetes kapcsolatfelvételt követően tavaly júniusban látogattak Magyarországra a japán intézményben dolgozó kollégák, hogy átnézzék a rendelkezésre álló anyagot. Ekkor a múzeumi gyűjteményen kívül több budapesti helyszínre és Herendre is ellátogattak. 

Így alakult ki a válogatás, amelyben olyan keramikusok szerepelnek mint Babos Pálma, Csirke Orsolya, Fekete László, Geszler Mária, Jakobovits Márta, Nagy Márta, Takács Zoltán, Kontor Enikő, Botos Balázs és Faludi Gabriella. A tárlatnak két kurátora van, Novák Piroska, az Iparművészeti Múzeum munkatársa és Hayashi Izumi a japán társintézményből. Egy ilyen együttműködés Novák Piroska elmondása szerint szakmailag is nagyon frissítően hat, ilyenkor a művészettörténész is újra rácsodálkozik a gyűjteményben szereplő tárgyak szépségére, ugyanakkor a közös munka a gyűjtemény hiányaira is rávilágíthat.

A tárgyak segítségével egyrészt igyekeztek a gyűjtemény sokféleségét megmutatni, de a válogatásnál természetesen a mozgathatóság is szempont volt, egyes tárgyakat pedig restaurálni is kellett utazás előtt. A megfelelő tisztítás, majd pedig a fotózás is hosszabb időt vett igénybe, hiszen a kiállításhoz háromnyelvű katalógus készül, amelynek szerzője szintén Novák Piroska kurátor.

Így bő féléves munka után érkezünk el a csomagoláshoz, amely a folyamatnak az egyik legkevésbé látványos, viszont igen sarkalatos pontja. 

A tárgyakhoz egyenként méretre szabott, páncélkarton doboz készül, amit savmentes ragasztó segítségével állítanak össze, és méretre szabott szivaccsal bélelnek ki. 

A kisebb dobozok ezután egy nagyobb fadobozba kerülnek, majd a teljes válogatás Frankfurtból repülőn jut Japánba. Nem mindegy, hogyan töltik ki a szállításra szolgáló teret a kisebb dobozok, külön program tervezi meg, hogy célszerű beosztani a rendelkezésre álló teret.

Hosszú, időigényes folyamat a csomagolás, a dobozok elkészítése másfél-két hónapja vette kezdetét, az aktív csomagolási munka pedig egy százas tárgycsoport esetében néhány napot is igénybe vehet. A kerámia egyébként nem a „legkeményebb dió” csomagolási szempontból, hiszen itt „csak” a törékenységre kell vigyázni, a szerves anyagból készült alkotásoknál viszont például a fény és a páratartalom is gondot jelenthet.

A tárgyak egyébként nemcsak szakszerűen csomagolva, de szakértők kíséretében utaznak, Japánban ugyanis a kicsomagolásban már részt vesz Novák Piroska kurátor és Szemán Viktória restaurátor. A múzeum pedig továbbra is aktívan részt vesz a nemzetközi vérkeringésben, a közeljövőben például Párizsba utazhat gyűjteményük egyik legszebb darabja, Rippl-Rónai József Vörösruhás nő című kárpitja, a mostani, Japánban rendezett tárlat után néhány év múlva pedig Budapesten cserekiállításon ismerkedhetünk majd meg a szigetország kerámiaművészetével.