Egyszer volt Berlinben huszárkaland – Megnéztük a Hadikot, az új huszáros kalandfilmet

A történet, melynek valóságosságára már a film elején egy feliratban felhívják a figyelmet – hátha akad olyan néző, aki nem emlékszik a dicső tettre a történelemtanulmányaiból –, 1757-ben játszódik, a hétéves (vagy pomerániai) háború idején, ami 1756-ban vette kezdetét és 1763-ban végződött. A Habsburgok robbantották ki, hogy elejét vegyék fő vetélytársuk, a poroszok birodalmi törekvéseinek. Gyakorlatilag egész Európát a poroszok ellen hangolták, miközben papíron mindössze Sziléziáért folyt a harc kettejük között. Magyarország ekkoriban a Habsburg Birodalom része volt, így a huszár Hadik András is Mária Teréziára felesküdött katona volt. Harcolt az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban is, idősebb korában pedig már a Habsburg Birodalom első számú katonai vezetőjének számított. 

1757-ben Hadik császári-királyi vezérőrnagy rangban szolgált, és a dicső, huszáros tettéről szóló filmben mindössze az emberei (a magyar huszárok) szerették, meg az uralkodónő, egyébként mindenki az udvarban irigykedett rá és áskálódott ellene. A vitéz huszár épp parkolópályán és családi körben pihen, amikor érkezik a parancs, egyenesen Mária Teréziától, hogy egy olyan küldetést kell végrehajtani, amire csak Hadik és az emberei képesek. Vagy legalábbis ő az egyetlen, aki elképzelhetőnek tartja azt, hogy megvalósítható. A mindenkivel hadban álló Frigyes porosz uralkodó – mindössze minimális helyőrséget hátrahagyva Berlin védelmére – épp máshol harcol, így ügyes csellel, óvatossággal és csalafintasággal be lehetne venni a poroszok fővárosát. 

Mária Terézia pedig szeretne egy különleges és finom anyagú, igazi berlini kesztyűt. Hadik az emberei és a szász zsoldosok élére állva el is indul Berlinbe. 

A film leghosszabb, középső szakasza a jórészt esti és éjszakai vonulásról szól Bécsből Berlinbe. A huszárok sokat lovagolnak, közben időnként bajuszt pödörnek, és semmi nem állhatja útjukat, még egy sziklaomlás sem, ami miatt extrém sziklás és meredek útvonalon kell átkelniük a hegyeken. Egy német egységgel is összeakasztják a jól megpödört bajuszukat hőseink. Ágyúkat és ágyúmestert is lopnak a poroszoktól. És még arra is marad filmidő, hogy a tábortűz mellett ülve lássuk huszárjainkat, amint a huszárlétről elmélkednek. 

Aztán a huszárok elérnek Berlinig, amit egy véres csatában bevesznek, és az addig könnyed, néhol még humorral is operáló kalandfilm drámai pillanatokat, két hősi halált kap, az egyik egy lóé. Addigra már kívülről fújjuk, hogy a ló legalább olyan fontos tagja a csapatnak, mint a huszár, aki a hátán ül. A győztes csapat a csúful hátrahagyott Berlinből egyenesen Bécsbe megy a sarccal és a kesztyűkkel, majd a film azzal a képsorral zárul, hogy Frigyes és Mária Terézia aláírják a békét, amire egyébként nem akkor, hanem évekkel később, 1763-ban került sor. Persze a dramaturgia felől nézve jól mutat a film végén, jobban, mint az, hogy Hadik a tettéért Mária Terézia-rend nagykeresztet, birtokokat és grófi rangot kapott.

A színházrendező Szikora János első mozifilmjét, bár sűrűn pörögnek benne az események, mégsem lehet az 1960–1970-es évek – elsősorban Várkonyi Zoltán nevével fémjelzett – magyar történelmi kalandfilmes hagyomány folytatójának nevezni. A film csak a konkrét eseményekre összpontosít, a Berlinbe vezető útról egyszer sem tér le, nincsenek mellékesemények, és elsősorban az út meg a várfoglalás érdekli, meg ennek kapcsán a magyar huszárok hősiessége. A film jelzői közül a romantikus az erősebb, a történelmi pedig haloványabb, kis túlzással mindössze annyiban fontos, hogy a sztori a múltban játszódik. A lényeg a hősies akció, a nagy huszárkaland.

Mondjuk ki: ez egy huszár tematikájú, romantikus akciófilm. 

A szereplők sem különösebben árnyalt figurák, inkább egy színben pompázó típusok valódi, mély karakterfejlődés híján. A szereplők a film végén ugyanolyanok, mint az elején. Talán csak a szász zsoldosok (akiket Szabó Győző vezet) változnak, hisz hat rájuk a magyar huszárok önfeláldozó vitézsége és őszintesége. A Hadik a film elején felrajzolja a különböző karaktertípusokat megtestesítő szereplőket, majd másfél órában bemutatja, hogy ők tényleg olyanok. A Trill Zsolt alakításában megelevenedő Hadik András rendíthetetlen, csavaros eszű, soha meg nem alkuvó és talpig becsületes magyar huszárvezér. Szalma Tamás Babochay Farkasa szintén ilyen, csak idősebb és megfontoltabb kiadásban. Molnár Áron Gvadányi Józsefe szintén ez a forma, csak ő meg fiatalabb, ezért hevesebb és vakmerőbb. A nők pedig – Hadik feleségétől Mária Terézián át a porosz király feleségéig, Erzsébetig – mind odavannak a pödört bajszú, varkocsos Hadikért. Csoda, hogy lazán bevette Berlint is?