Ahol a szerelem felülírta a politikát – A gyönyörű Festetics-palotában jártunk

„Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen”

A mondás állítólag Festetics II. Györgytől, a Pollack Mihály téri Festetics-palota építtetőjétől származik, aki hatalmas vagyona ellenére is szerény és szorgalmas ember hírében állt. A Festeticsek az ország legbefolyásosabb főúri családjai közé tartoztak, bőkezű és széles látókörű mecénások voltak, országos hírű kezdeményezésekkel.

Festetics II. György komoly és szívós munkával apjától örökölt hatalmas adóssághalmazból állította helyre a család hírnevét, emiatt közéleti szerepet is viszonylag későn vállalt. Ám amikor erre sor került, nagy munkabírású politikus vált belőle, akit a komoly szakértelmet igénylő és nagy felelősséggel járó, ám sokszor kevésbé látványos feladatok találtak meg. Az Andrássy-kormányban az uralkodó személye körüli miniszterként dolgozott, de Sissi magánvagyonának kezelője és koronaőr is volt, később miniszterelnöknek is szerették volna kinevezni, ám erre egészségi állapota miatt már nem került sor.

A főúr a korszakban meglepő módon szerelmi házasságot kötött, feleségével, Erdődy Eugéniával 4 gyermekük született. Közülük a palota történetében a legfontosabb a kezdetben kizárólag a lóverseny iránt érdeklődő Festetics II. Tasziló volt, akinek a lovakon kívül hamarosan még egy szenvedélye lett: Lady Mary Hamilton. Nehéz elképzelni egy olyan családot, amelyhez képest még egy Festetics gróf is szinte bugris, ám Lady Mary rokonai között több koronás főt, sőt az angol királyi családot is megtaláljuk, őt magát pedig a monacói hercegnek szánták feleségül.

Mivel a frigyet III. Napóleon is támogatta, a kényszerházasság annak ellenére is létrejött, hogy Lady Mary az esküvőn feltett legnagyobb kérdésre jól hallhatóan nemmel válaszolt. Ilyen háttérből indulva a kapcsolat természetesen nem lehet boldog, a lady végül el is hagyta férjét, magyar szerelméhez menekült, majd miután pápai engedéllyel felbontották a házasságot, hozzáment Tasziló grófhoz, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Nem túlzás a népmesei fordulat, hiszen az egykor csak a lovak iránt érdeklődő Tasziló gróf egy kis hercegnői hátszéllel végül komoly közéleti pályát futott be, hercegi rangot is szerzett. Ez pedig nemcsak budapesti otthonukra, környezetükre volt hatással, keszthelyi palotájukat is kibővítették, az ottani luxuséletről és az elegáns vendégekről korábban külön cikkben is megemlékeztünk.

A palota 1933-ig, Festetics Tasziló haláláig a család tulajdonában maradt, később az állam vásárolta meg az értékes épületet. Sokáig különböző tudományos és oktatási intézményeknek adott otthont, majd teljesen lepusztult, hosszú ideig várta jobb sorsát. Végül 2001-ben jelölte ki a kormány az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem otthonául, az intézmény pedig a 2003-ban befejeződött felújítás óta gondos gazdája az épületnek.

Palota a város szélén

Gyümölcsöskertek és kis házak a város szélén. Így nézett ki a Palotanegyed és a Nemzeti Múzeum környéke az intézmény megépülése előtti időszakban. Ám az építkezés miatt a XIX. század közepén felértékelődtek a környékbeli telkek, egymás után nőttek ki a földből a luxusingatlanok, elsőként Festetics II. György palotája, amit a korszak egyik legismertebb építésze, Ybl Miklós tervezett. Neki nem ez a palota volt az egyetlen munkája a környéken, a jelenlegi Olasz Intézet (Bródy Sándor u. 8.), a Degenfeld-Schomburg-palota (Bródy Sándor utca 14.), a Pollack Mihály téri Károlyi-palota még most is látható, a csodás épületekről korábbi cikkünkben is megemlékeztünk.

A Pollack Mihály téri épület és a telek szabálytalan alakja nem kevés munkát adott egyébként Yblnek, az eredeti koncepciót többször is módosították. Az épület végül 1865-re készült el, olyan megoldás született, amelyben tökéletesen elkülönült egymástól a palota három funkciója, a magánélet, a reprezentáció és a kiszolgálás.

A „szerelmi fészekből” lett egyetem

A palotában, amely egykor főúri báloktól volt hangos, ma a tanulásé a főszerep, ám nem nehéz elképzelni az egykor itt uralkodó főúri életmódot. A hatalmas ajtón nem volt zár vagy kilincs, hiszen mindig volt itthon valaki. Balra találjuk az egykori férfilakrészt, ahol ma az egyetem tanulmányi helyiségei működnek. A számítógépen dolgozó, kedves hölgyek feje fölött néhány helyiségben feltűnik az eredeti burkolat, az egyik szobában festett selyemberakást is látunk a mennyezet kazettáiban.

A liftakna helyén egykor csigalépcső állt, amely a férfi- és a női lakrészt kötötte össze, hiszen furcsa lett volna a főlépcsőn inasok és szobalányok árgus tekintetétől kísérve hálókabátban szerelmi légyottra indulni a főúri házastárshoz. A könnyed rokokó mintákkal dekorált női lakrész és a gyermekek szobái az első emeleten helyezkedtek el, ahol most tanári helyiségeket találunk.

A leglátványosabb kétségtelenül az elegáns fönti fogadótér, amit a galériás párkánnyal díszített lépcsőházon keresztül érhetünk el. Innen egymásba nyíló reprezentációs helyiségekbe érkezünk. Az első ezek közül a műmárvány borítású Márványterem, amelynek legkülönlegesebb része a felülvilágító, ahonnan természetes fény érkezik a helyiségbe. A falon fakeretes tükröt találunk, rajta oroszlánnal és az éberséget jelképező daruval, a Festetics családi címerelemeivel.

Innen érkezünk meg a korábbi zeneszalonba (ma Andrássy terem), amelynek eredeti funkciójára utalnak az ajtó feletti, hangszereket ábrázoló festmények, de a csodás ajtókra és a rokokó falikárpitra is érdemes egy-egy pillantást vetni.

Majd egy kisebb helyiségbe érkezünk, amely a palota ebédlője volt, amit hajdanán csigalépcső kötött össze a konyhával és a kiszolgálóhelyiségekkel. Az épületnek ez a része jelentős károkat szenvedett 1956-ban, így a csigalépcső már nincs meg, és az elegáns környezet is a rekonstrukciónak köszönhető.

A Tükörterem még ma is lélegzetelállító. A tölgyintarziás parkettával burkolt, 150 négyzetméteres helyiség nevét annak a nyolc velencei tükörnek köszönheti, amelyek belépve még tágasabbá és ragyogóbbá teszik az amúgy is grandiózus teret, aminek legszebb dísze a középen látható, eredeti, Csehországban készült kristálycsillár. 

Ennek táncoló gyertyafényei bizonyára csodás hangulatot biztosítottak egy-egy bálon, miközben a hozzá illeszkedő falikarok és a többi csillár, amelyeket az eredeti cseh műhelyből sikerült a rekonstrukció során megrendelni, már gázégővel működtek. Nem nehéz elképzelni az itt rendezett csodás bálokat, amelyek hangulatát mi is felelevenítettük a korabeli párválasztási, illetve báli szokásokat bemutató cikkeinkben.

Az elegáns környezethez persze hozzátartozott a sokfős személyzet is, az ő szállásuk és a munkához kapcsolódó helyiségek a palota másik szárnyában működtek. A jelenlegi könyvtár területén helyezkedett el az istálló, a fölötte lévő emeleten pedig a személyzet lakott. A palota ma már a jelen követelményeihez igazodik, ugyanakkor az épület az igényes helyreállításnak és a funkciójának hála méltó módon őrzi a múlt nyomait is.