Több mint 70 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Magyar Optikai Művek (MOM) kulturális intézménye, amit manapság már mindenki MOMkult néven ismer. Bár a kulturális központot annak idején életre hívó nagyvállalat több mint 20 éve nem létezik, ám a művelődési intézmény, na meg maga a nagybetűs kultúra, a XII. kerület és annak lakói szerencsére még megvannak. Bejártuk az épületet és közvetlen környezetét, miközben megismerkedtünk a MOMkult múltjával és jelenével is.
Mielőtt gyökeret eresztett a kultúra
Az 1884-ben alapított és 1905-ben a XII. kerületi Csörsz utcába költözött Magyar Optikai Művekkel szemben, az utca másik oldalán, részben a MOMkult helyén 1883 és 1894 között a Németvölgyi temető, Buda legnagyobb temetkezési helye állt. Ma már szinte nyomát sem találjuk, leszámítva az ortodox zsidó temetői részt, ami megmaradt ugyan, de el van zárva a kíváncsi tekintetek elől. A MOM vállalat kerületbe költözése idején már egészen kicsire zsugorodott temetőt végül csak az 1960-as években számolták fel. A sírok egy részét áttelepítették a Farkasréti temetőbe, amelyik sírt viszont nem váltották meg, azok kövei a szintén az 1960-as évek végén épített rakpart falába kerültek. Amikor alacsony a vízállás, mind a budai, mind a pesti rakpart falában felfedezhetünk gót betűs sírkődarabokat.
A XX. század legelején Süss Sándor mechanikus, a hazai műszerészképzés atyja és a finommechanikai ipar megteremtője a VI. kerületi Mozsár utcából az akkoriban még a város szélének számító, de egyre népszerűbb környékre, a XII. kerületi Csörsz utcába költöztette 1884-től számontartott optikai cégét, és a temetővel átellenben, annak szomszédságában építtette fel az ipari épületeket. A céget a háború után államosították, ám ezt követően még évtizedeken át elég jól muzsikált, az 1990-es évek végén szűnt meg. Az ipari épületeket 1998-ban bontották le, azok helyén építették fel a MOM Park bevásárlóközpontot és a részben ahhoz tartozó irodaépületeket.
De vissza a távolabbi múltba! Az optikai vállalat nagyon sok dolgozót foglalkoztatott, a létszámuk húszezer felett volt. A vállalatvezetés pedig nagyon figyelt arra, hogy a dolgozók sporttevékenysége biztosítva legyen, nem beszélve a kultúrához való hozzáféréshez. Már az 1930-as években tervezték egy kulturális központ felállítását, ám előbb a gazdasági világválság, majd a II. világháború jelentett áthidalhatatlan akadályt – 1945 után pedig államosították a nagy hírű vállalatot, nem véletlenül. Korábban az Eötvös-féle torziós ingához készítettek itt alkatrészeket, meg minden egyébhez is, ami finommechanikát igényelt, az óráktól a távcsöveken át a fegyverek pontos célba találását elősegítő célzó rendszerekig.
Vodkával a kultúráért!
Az államosított MOM új igazgatója, a szovjet Konstantin Szmirnov melegítette fel a kulturális központ felállításának ötletét. Ennek érdekében leválasztottak egy részt az akkor még ott álló temető területéből, és nekikezdtek a munkálatoknak. A terv az volt, hogy az épületet 1951. április 4-én átadják, ám ez nem jött össze. Augusztus 20-a reális időpontnak tűnt, ám a szovjetbarát vezetés végül a november 7-i dátum mellett döntött. Pedig Szmirnov mindent megtett annak érdekében, hogy az eredeti dátumra felépüljön az új budai kulturális bázis. Állítólag saját zsebből még többet fizetett a munkásoknak, illetve alkalmazta az orosz módszert: vodkával a kezében ment le az igazgatói irodából az építőmunkások közé, hogy alkohollal noszogassa őket a lelkesebb munkára – hiába.
A végül november 7-én átadott MOM Kultúrházat a később Kossuth-díjjal kitüntetett építész, ifj. Dávid Károly tervezte, és az, hogy az épület a mai napig megvan, sőt műemléki védelem alatt áll, maximálisan az ő érdeme. Ugyanis Dávid egy szocreál épületre kapott megbízást, ám elég lazán kezelte a stílusok határait. Bár a kötelező forma a szocreál volt, az épület jó nagy adag Bauhaus-befecskendezést kapott. Emiatt szeretik és ismerik el sokan a különlegességét, és ennek köszönhető, hogy azon kevés szocreál épület közé tartozik, amelyek műemléki védelmet kaptak – bár Bauhaus épületként – 1990-ben.
Az épülethez tartozik viszont egy tőrőlmetszett szocreál mű, az épület külső falán – jelen pillanatban egy sűrű lombú fa részleges takarásában – látható, Munkás-paraszt szövetség című, fémből készült alkotás, ún. vasrajz, Gáldi Gyula munkája 1952-ből. A több alakot felvonultató, monumentális, fémből készült szoborcsoportba még a kultúra is odafért a munkás és paraszt figurák közé, egy lantot tartó női alak képében.
A Ki mit tud?-tól a modern tehetségkutatókig
Amikor 1951-ben átadták a MOM Kultúrházat, elég hamar a budai oldal első számú kulturális intézményévé vált – persze nem nagyon volt vetélytársa. Elsősorban az optikai művek dolgozóinak szóltak az itteni programok, másodsorban pedig a kerület lakóinak. És volt itt minden, de tényleg minden: sakkszakkör, irodalmi, színjátszó, képzőművészeti, rádióamatőr-, csillagászati, bélyeggyűjtő és balettcsoport, lehetett biliárdozni, pingpongozni és röplabdázni, meg persze tartottak itt színházi előadásokat és koncerteket is.
A kor összes nagynevű és a rendszert elfogadó művésze színpadra lépett a MOM falai között, mint például Latabár Kálmán vagy a nagy bűvész, Rodolfo, és mivel Rózsahegyi Kálmán színiiskolája is itt tartotta az előadásait, a később széles körű népszerűségre szert tevő egykori diákjai közül is többen felléptek a MOM-ban: Komlós Juci, Rátonyi Róbert, Sztankay István, Hofi Géza vagy Sas József. 1957-től a Magyar Televízió élőben közvetítette a szilveszteri műsort, az ország első élő szilveszteri műsorát pedig szintén a MOM-ból sugározták.
A színházak közül mindenképpen meg kell említeni az Operaházat, ami a MOM megnyitóján a Bánk bánt állította színpadra, valamint a Madáchot, ami a színház épületének felújítása alatt itt tartotta a próbáit és az előadásait, vagy a Rock Színházat, ami pedig azért jött ide, mert nem volt saját épülete. De a Karinthy Színház elődje, a Hököm Színpad is itt tartotta az előadásait a kezdeti időkben.
Természetesen a zenétől sem maradt érintetlen a MOM. A Corvina és a Gemini zenekaroknak ez volt az állandó fellépőhelye, de koncertezett itt a Rangers és a Hungária is, a Hobo Blues Bandnek pedig itt volt az első klubja. A 60-as években a Filharmónia rendezett a MOM 750-800 fős színháztermében – melyben a mai napig az eredeti, 1951-es székek vannak, természetesen felújítva – rendszeres hangversenysorozatot, így még a karmesterlegenda Ferencsik János is vezényelte itt az Állami Hangversenyzenekart.
Kevesen tudják, de a korszak méltán népszerű tehetségkutató vetélkedősorozata, a Ki mit tud? is a MOM-ból indult. Egészen pontosan innen kapta az ötletet a Magyar Televízió. Az 1960-as években indult el a kezdeményezés, mely szerint szombatonként aki akart, a kulturális intézmény színpadára léphetett és megmutathatta, hogy mit tud. A Magyar Televíziónak megtetszett a koncepció, és az eredeti terv szerint közvetítették volna a szombati tehetségkutatókat, de aztán a tévé Ifjúsági Osztálya inkább csinált egy saját műsort Ki mit tud? címmel. És hogy a szálak körbe-, illetve összeérjenek, manapság is zajlik tehetségkutató a MOMkultban.
Programok tekintetében az 1970–1980-as évektől történt változás. Rendszeresen rendeztek divatbemutatókat, illetve a BÁV Aukciósház a mai napig évente tart itt árveréseket. Az évtizedek során egészen komoly tételek is gazdára találtak a MOM-ban, például egy Munkácsy-festmény 20 millió forintért, ami természetesen nem a közelmúltban történt. Az pedig már teljesen napjaink történése, hogy 2016 óta itt rendezik meg a Cziffra György Fesztivált. A MOMkult arra is tökéletesen alkalmas, hogy céges rendezvények és különféle fesztiválok színhelye legyen.
A leghíresebb ember, aki a MOM-ban járt, Hailé Szelasszié etióp császár volt 1964-ben. Akkoriban volt még etióp–magyar baráti egyezmény, az uralkodó pedig ennek okán látogatott el Magyarországra. Mivel a MOM a munkásság érdekében épült meg, ezért fontos volt bemutatni a vendégnek, hogy milyen jól megy az ő soruk a kommunista Magyarországon. Állítólag az etióp császár egy balettórát tekintett meg, amikor a MOM-ban járt.
Új idők új MOM-ja
Mivel az optikai vállalat már nem létezik, így a MOMkult látogatói körét tekintve fővárosi lefedettségről beszélhetünk, de úgy, hogy a kerületi kisközösségek szolgálata mellett a megváltozott, új igényeknek is igyekszik megfelelni. A kultúra minden területéről szerveznek ide előadásokat és programokat, miközben közösségi térként is jól működik a kulturális központ. Utóbbi érdekében a 2011-ben alaposan felújított MOMkult közvetlen környezetét is átalakították.
Így született meg az épület előtt-mellett futó, a helyi lakosok körében nagyon népszerű Sirály sétány, annak részeként pedig az ÜVEG.HÁZ, ami eredetileg a MOMkult alatti étterem számára létesült, mint büfé, de mivel úgy nem vált be, pop-up kiállítóteremmé alakították át, ahol kéthetente új kiállítást nézhetnek meg a helyben élők meg mindenki más is, akit érdekel a képzőművészet. A MOMkult kertjében modern játszótér várja a gyerekeket. Nyáron, jó időben kertmozi, szabadtéri előadások és koncertek vannak. Működik itt teraszos kávézó is, sőt, a régi és nagy múltú biopiacról sem feledkeztek el, így az is modernizálásra került.
A 2011-es felújítás során számos olyan praktikus megoldással éltek, amely könnyebbé teszi a MOMkult működését. A színházterem színpada és nézőtere például egy gombnyomással egy szintre hozható és bálteremmé alakítható. Ami viszont a leginkább tetszetős, hogy az épület belső tereit úgy alkották újra és úgy rendezték be, hogy mélységesen tiszteletben tartották az épület múltját, ez pedig Csavarga Rózsa belsőépítész érdeme. Bár van olyan bútordarab, ami még az eredeti, 1951-es, csak persze felújított állapotú, az új berendezési tárgyak viszont kivétel nélkül megtévesztők, mert olyanok, mintha azok is régiek lennének. Így találkozik össze ideális módon egymással múlt és jelen a MOMkult falai között.
Külön köszönöm a segítségét Hambuch Gerda ügyvezető igazgatónak, Földváry Gergelynek, a Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének, valamint Deutsch Szandra kommunikációs vezetőnek.
