Van valami egészen misztikus és megbabonázó a zsinagógákban, persze lehet, hogy azért, mert ezekbe a szakrális épületekbe viszonylag ritkán jutunk be, és a fejünkben legendák sorát költjük hozzájuk. Ha egy kicsit lelassítunk és jobban szemügyre vesszük Erzsébetváros magját, akkor viszonylag közel egymáshoz három zsinagógát is felfedezhetünk: a Dohány utcai, a Kazinczy utcai és a Rumbach Sebestyén utcai épületek jelölik a pesti zsidó negyedet. Ez a zsinagóga-háromszög a zsidóság három ágra (ortodoxia, neológia, status quo ante) szakadását, a vallásról, a hagyományokról és a közösséghez tartozásról való gondolkodásukat tükrözi.
A zsinagógák építészete rengeteg sajátosságot hordoz, ezek leginkább a vallási követelményekből és az eltérő kulturális gyökerekből fakadnak. Az épületek elrendezése sokszor centrális, gyakori a kupola alkalmazása, az épület belső terében pedig központi szerepet kap a frigyláda, vagyis a tízparancsolat szimbolikus őrzője.
Európa legnagyobbja: a Dohány utcai zsinagóga
Valószínűleg a Dohány utcai zsinagóga az első, ami eszünkbe jut, amikor kimondjuk a zsinagóga szót. Ez persze nem véletlen, mert az 1859-ben épült, 3000 fő befogadására képes épület ikonikus tornyaival nemcsak a magyarországi zsidóság híres épülete, de Budapest egyik látványossága is. Mivel a 19. századra már elég nagyszámú volt a pesti zsidóság, felmerült a hitközségben, hogy egy méretében és látványában is pazar zsinagógát építsen magának, melynek tervezésére 1850-ben párhuzamosan több építészt is felkértek. Hild József, Feszl Frigyes és Kauser József is készített koncepciókat, de végül a bécsi zsinagóga tervezőjét, Ludwig Förstert bízták meg a Dohány utcai tervezésével. Neki köszönhetjük a kéttornyos, mór jegyekben gazdag épületet, ami ma Európa legnagyobb zsinagógája.
A befogadás szimbóluma: a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga
A Rumbach zsinagóga mellett lehet, hogy már többször elsuhantunk úgy, hogy közben fel sem fogtuk, milyen épületet hagyunk magunk mögött. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a zsinagógát hosszú évekig állványok és építési hálók borították, másrészt a Rumbach utcáján sokszor tényleg csak átrohanunk, és mivel az épület egy zárt sorú telken áll, így kevésbé figyelünk fel rá. A zsinagógát az egyik leghíresebb bécsi szecessziós építész, Otto Wagner tervezte, alig 27 évesen, ez az épület volt élete első nagy projektje. Miközben a pesti hitközség megbízott az építészben, a városi tanáccsal nem volt ilyen szerencséje: egészen új szerkezetekkel és technikákkal látta el az épületet, viszont itthon még nem volt olyan szakértő, aki ezeket ellenőrizni tudta volna, ezért a fiatal építésznek személyesen kellett vállalnia, hogy a zsinagóga 150 év múlva is állni fog.
A leginkább hagyománytisztelő: a Kazinczy utcai zsinagóga
Budapestiként a Kazinczy utcába leginkább csak hétköznap délelőtt vagy turistaszezonon kívül merészkedünk be – vagy ha az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar hallgatói vagyunk, mert az utca minden más időszakban hemzseg a turistáktól. A forgalmas és keskeny utca egyik telkén viszont zsinagógaépítészetünk egyik legjellegzetesebb épülete magasodik. A Löffler Sándor és Löffler Béla által tervezett Kazinczy utcai zsinagóga a leginkább hagyománytisztelő, a nagyon szigorú szabályok szerint élő közösség számára készült 1912–1913-ban. A belső teret Róth Miksa által festett ablakok díszítik, az épületegyüttesben pedig nemcsak zsinagóga, de imaház, székház, óvoda, talmudiskola, mészárszék és egy mikve (fürdő) is van.
