A túraváros – 100 főváros környéki túra a Budapest Outdoor című könyvben

Tömören megfogalmazott alapigazság: túrázni jó! Hátrahagyjuk a várost, a zajt, a szmogot, a feszültséget, és legalább pár órára bevetjük magunkat a természetbe. Ott ráadásul a többi ember is sokkal kedvesebbnek és szimpatikusabbnak tűnik, mint amikor a járdán sétálunk el, a metrón ülünk vagy álldogálunk egymás mellett. A kirándulás – pláne ha rendszeresen hódolunk e szenvedélynek – kimossa belőlünk a felgyülemlett feszültséget, a negatív gondolatokat és a rossz érzéseket, és annyira feltölt ezeknek az ellenkezőjével, ami a hétköznapi életünkre is hatással van, nem utolsósorban pedig kitart a következő túráig, amikor is megkapjuk a következő adagunkat. Aki egyszer rákap a rendszeres természetjárásra, az utána nem fog – de miért is kellene? – leszokni róla. 

Tenczer Gábor újságíró nemcsak gyakorlott, hanem született túrázó is. Körbetúrázta a világot, Magyarországot és közvetlen lakóhelyét, Budapestet és környékét is. Ha álmából felébresztjük, akkor is azonnal meg tud felelni bármilyen túrázós kérdésünkre. Vérében van a túrázás, na! És legnagyobb örömünkre a tudása egy szeletét, ami a fővárosi és a környéki kirándulásokat illeti, most egy könyvben foglalta össze: 

ez a Budapest Outdoor, ami a 100 legszebb túraútvonalat gyűjti egybe, és nemcsak a haladó túrásokra gondolt a szerző, hanem a kezdőkre is. Elvégre a túrázás mindenkinek jót tesz, és hát kell az utánpótlás is. 

A bő 250 oldalas könyv – ami egyébként pont olyan méretű, hogy még egy túrázásra is magunkkal vihetjük – egy kedvcsináló bevezetőt követően három nagyobb csoportba sorolja az összesen 100 túraútvonalat: a Budai-hegység térsége, a Pilis, ami a barlangok és a sziklák hazája, a harmadik pedig a Visegrádi-hegység. Ezek aztán további alfejezetekre osztják a célpontokat. A Pilis és a Visegrádi-hegység túráit a hosszuk szerint osztja fel a szerző, míg a Budai-hegységről szóló fejezetet az egyes részei alapján (Csíki-Budaörsi hegyek, Széchenyi- és János-hegy, Hármashatár-hegy meg az ún. „magashegyi” célpontok), de persze itt is van hossz szerinti felosztás. 

Ahogy egy ilyen, a kezdőkhöz és a haladókhoz egyaránt szóló kiadvány kapcsán sejthető, a 100 túracélpont között találunk alapvetéseket, ahol egy rutinos túrázó már biztosan járt, akár többször is – persze ismétlés a tudás anyja, ami igaz a túrázásra is –, illetve olyanokat is, amelyekről nagy valószínűséggel még csak nem is hallottunk, hiába vagyunk benne már egy jó ideje a „túrásbizniszben”. A kezdőknek viszont szinte az egész könyv újdonságként szolgálhat, és ha igazán kedvet csinál – szerintünk fog –, akkor akár egy egész évre szóló vállalás – vagy divatosabb kifejezéssel élve: kihívás – is lehet végigkirándulni a kötetben található útvonalakat. 

A Budapest Outdoor azért (is) remek olvasmány, mert az egyes túrák kapcsán pontosan leírja, hogy mire számíthatunk nehézségi fok tekintetében, melyikre hogyan készüljünk, hol vannak pihenőhelyek, melyik ajánlott gyerekekkel, hol érdemes éjszakai túrát (is) tolni, vagy éppen szívszerelmünkkel romantikusat, és a geocaching kérdése sem marad érintetlen. De legfőképpen azért szerethető és fontos könyv, mert felteszi a fővárost (és környékét) a kirándulóstérképre, és ha valaki nem itt él, de ide érkezik megpihenni, akkor ne csak a Halászbástyában, a budai Várban meg az éjszakai életben gondolkozzon, hanem a Rupp-Tűz-körben, a József-hegyi kilátóban, a Nagy-Kopaszban vagy a Rám-szakadékban is.