Sosem nyílt még a Kieselbach Galéria Youhu című tárlatáéhoz hasonló mértékben átfogó kiállítás a magyar Y generáció, a mostani 30-as, 40-es művészek munkáiból. A tárlaton szereplő 43 alkotó nemcsak az itthoni gyűjtők körében népszerű, többségük a nemzetközi színtéren is ismert. A tárlathoz szuper, közel 350 oldalas katalógus készült angol nyelven, hiszen a kiállításnak nem titkolt célja az arculatteremtő összefoglalás, egységként mutatni meg a külföld felé a külön-külön már sok esetben ismert alkotókat, miközben a magyar közönség is betekinthet a legaktuálisabb kortárs hazai művészetbe.
„Hát ilyet én is tudok rajzolni!” „Ezen mi kerül 40 millióba?!” „De ez most akkor az orra, vagy mi?!”
„Hát ilyet én is tudok rajzolni!” „Ezen mi kerül 40 millióba?!” „De ez most akkor az orra, vagy mi?!”
Sokan gondolkozunk így kortárs alkotások láttán, mégsem feltétlen a művek a hibásak. Annak ellenére, hogy a Youhu egy nagyon fontos kiállítás, a befogadásához szükséges némi nyitottság. Egyébként sem árt, ha a digitális világ képek alkotta rendszerében megpróbálunk egy kicsit másfajta jeleket is értelmezni, mint amiket eddig megszoktunk. A kiállításon amúgy ehhez is kapunk segítséget, ugyanis rendszeresen tartanak kurátori tárlatvezetéseket (jövő szerdán lesz az utolsó, bővebb részletek hamarosan várhatók), amelyek vezérfonalat nyújtanak az alkotások értelmezéséhez is.
Ha valamennyire elfogadtuk és szeretjük a kortárs művészetet, akkor a Youhu jó lehetőség arra, hogy elmélyüljünk benne, kihalljuk a tárlat címéből a jókedvű csatakiáltást, annak az örömét, hogy a kortárs művészet még sosem volt annyira ismert és látható a nemzetközi színtéren, mint jelenleg, most pedig egy olyan arculatteremtő összefoglalást is kaphatunk a munkákból, mint amilyen egykor az Iparterv volt.
Ennek persze az is része, hogy a világ az olcsóbb utazás és a fejlett digitális technológia miatt egyre kisebbnek látszik, az Y generáció pedig magától értetődően él az ennek nyomán kibontakozó új lehetőségekkel, az online jelenlét fontos eszköze lett az érvényesülésnek. Nem véletlen, hogy a kiállításon szereplő 43 magyar alkotó közül jó néhányat nemzetközi galériák képviselnek, műveikért pedig külföldi gyűjtők is lelkesednek. A válogatás ráadásul nem áll meg az országhatáron, külföldön élő és határon túli művészek alkotásait is megtekinthetjük. Olajfestmények, videók, különböző installációk, bronzszobrok és kerámiaplasztikák is vannak a kiállításon, a lényeg, hogy a befutott alkotóktól olyan fő műveket válasszanak, amelyek megfelelően reprezentálják a művész munkásságát.
A tágas térben bemutatott alkotások többféle aktuális művészeti vagy éppen társadalmi kérdés köré csoportosulnak, így mindannyian találhatunk magunknak olyan művet, amihez kapcsolódhatunk.
A tágas térben bemutatott alkotások többféle aktuális művészeti vagy éppen társadalmi kérdés köré csoportosulnak, így mindannyian találhatunk magunknak olyan művet, amihez kapcsolódhatunk.
Belépve, a jókora ablakok előtt megcsodálhatjuk például Keresztes Zsófiának a velencei biennálén is megjelenő alkotását. Az üvegmozaikkal kirakott, hatalmas, kifeszített szemet formázó mű sokféle jelentést hordozhat. De itt találjuk a generáció egyik legismertebb képviselőjének, Csató Józsefnek a festményét is, nála korábban műteremlátogatáson is jártunk. Nagy kedvencünk a szinte autodidakta Bozó Szabolcs, akinek műveiben, az itt látható elefántfigurán is, egyszerre jelenik meg a gyermeki játékosság és egy adag szomorkás nosztalgia, külföldön az egyik legismertebb alkotó, a műveire vágyók kénytelenek várólistára föliratkozni. Kiss Adrián fura, a Transformers világát és egy takaró puhaságát összevető alkotásának elkészüléséről pedig egy kisfilmet is megnézhetünk a neten.
Egyenesen továbbhaladva a következő teremben találjuk Barabás Zsófi egyik festményét, az ő képein az erős színek és az expresszív formák plasztikus textúrákkal együtt hoznak létre sajátos világot. A vele szemben látható kép Szinyova Gergőtől, a 2010-es évek új absztrakciós megközelítéseinek egyik fontos szereplőjétől származik.
A terem színes világa után furcsa belépni abba a szobába, amely az emberi lélekben rejlő sötétséget jeleníti meg, olyan alkotók segítségével, mint Borsos Lőrinc, a Borsos János és Lőrinc Lilla által létrehozott fiktív művész, Bolla Szilvia vagy Cséfalvay András.
Innen visszasétálva ne felejtsük el megnézni a tágas kiállítótér jobb oldalán elhelyezkedő három termet sem, az itt található alkotások jól elkülöníthető tematikába illeszkednek. Az első teremben archaikus, a civilizáció előtti jelképekkel dolgozó műveket látunk, mint Tranker Kata jókora majomszobra vagy Moizer Zsuzsa és Dallos Ádám nagyon feminin, illetve nagyon maszkulin, egymásra rímelő képei.
Továbbhaladva a digitalizációra és a digitális kultúrára reflektáló alkotásokat találunk. Itt nézhetjük meg például Schmied Andi ismert fotósorozatának és a belőle készült könyvnek egy darabját. A művész magát befektetőnek álcázva jutott be felhőkarcolók épülő luxuslakásaiba. Az utolsó teremben pedig klasszikus táblaképekre utaló alkotások kaptak helyet. Nemes Márton itt kiállított képe a művész saját gyűjteményéből származik. Természetesen az egyes alkotások jellege és méretei is kijelölik helyüket a térben, így a témák nincsenek kőbe vésve, bátran kapcsoljunk össze egymással különböző alkotásokat a saját érzéseinknek megfelelően.
A Falk Miksa utca a csodás lépcsőházaival és a többségükben ingyenesen látogatható galériáival amúgy is kedvencünk, olyan város a városban helyszín, ahol a környéken lakók még megismerik egymást az utcán, és mindig akad valami kulturális csemege, amit helyben vagy a közeli Pozsonyi út egyik kávézójában jól ki lehet vesézni valami finomság mellett. A Youhu egyike az ilyen érdekességeknek, amelyek némi szellemi kihívással frissítenek a nagy melegben.
