Budapest, filmes város – Steven Sallybanksszel, a Titanic itt élő díszletfestőjével beszélgettünk

Steven Sallybanks nagyon szereti Budapestet, már a Marco Polo forgatása miatti első látogatása is meggyőzte arról, hogy jó itt élni, amikor pedig 2019-ben az Északi vizeken című minisorozat munkálatai alatt újra itt járt, megszületett benne az elhatározás, hogy ideköltözik. „Még sosem éreztem magam annyira otthon egy városban, mint Budapesten” – mondja.

„Borehamwoodban nőttem föl, a brit filmipar fontos központja, az Elstree Studios közelében. Édesapám autószerelő volt, néha magával vitt, mikor dolgoznia kellett. Így történt akkor is, amikor a stúdió egyik művészeti vezetőjének kocsiját kellett megjavítania. Éppen a Kémek a Sasfészekben című filmet (trailer a bekezdés alatt – A szerk.) forgatták Clint Eastwooddal és Richard Burtonnel. 9-10 éves lehettem, és teljesen lenyűgözött, amit láttam. Azt éreztem, hogy én ezzel szeretnék később foglalkozni. Később képzőművészeti főiskolára felvételiztem, majd 1979-ben Ted Michel mellett kezdtem dolgozni, és mikor ő abbahagyta a munkát, átvettem a helyét. Azóta sem bántam meg, pedig eltelt már 43 év.”

A festett díszletek mindig alapvető jelentőséggel bírnak egy filmben. Hiába próbálja a CGI (számítógépen létrehozott kép – A szerk.) ellopni a show-t, a kézzel készített vázlatoknak és háttereknek továbbra is fontos szerepe van a filmgyártásban. Persze a legtöbb kreatív szakmához hasonlóan itt is sokszor a szoros határidők hatására születnek a legjobb ötletek. Sallybanks például Stuart Craiggel együtt egyetlen este alatt készítette el a Harry Potter Tiltott Rengetegének díszleteihez a vázlatokat. Az ikonikus erdő látványvilága a díszlettervezők és a speciális effektekért felelős kollégák közös, a buckinghamshire-i Black Parkban tett sétája után született meg, azoknak a fotóknak az alapján, amelyeket Sallybanks készített a csapat által különlegesen megvilágított fákról.

Annak ellenére, hogy Sallybanks saját örömére is szívesen fest, legismertebb munkái azok az emblematikus díszletek, amelyeket hollywoodi produkciók számára készített. Az egyik legfontosabb inspirációt a természet jelenti számára. Ha ihletre vágyik, sokszor csak sétál egyet vagy kiül gyönyörködni a naplementében. Ezért is lett budapesti kiállításának címe „Vázlatok a természetből – és kapcsolatuk a filmes hátterekkel”.

Ennek a kapcsolatnak egyik kézzelfogható bizonyítékát pedig mindannyian ismerjük: „Egyik meghatározó élményem, amikor a James Cameron-féle Titanic forgatása alatt egy éven át Mexikóban, a bajai strandnál éltem. Nagyszerű érzés volt a Titanic naplementéjén dolgozni, be kell vallanom, ez az egyik kedvenc munkám” – meséli egyik leghíresebb díszletéről. Úgyhogy legközelebb, mikor Jack és Rose romantikus jelenetét nézzük a Titanic orrában, már tudni fogjuk, hogy kinek köszönhetjük a lenyűgöző háttér miatt beköszöntő extra romantikát.

„Budapest korábban olyan város volt, ami valahogy elkerült engem” – kezdi, mikor arról kérdezzük, hogyan szerette meg ezt a várost. „Rengeteg helyen jártam már. Egy darabig Ausztráliában éltem, de mikor felkértek a Marco Polo díszleteinek elkészítésére, akkor éppen a Pinewood Studiosnak dolgoztam Malajziában. Az életem nagy részét repülőkön töltöttem. Furcsán hangozhat, de ha gyakran körberepülöd a világot, egy idő után jólesik valahol leszállni, otthonra lelni. Budapest pedig fontos filmes munkáknak ad otthont, ezért nem hiszem, hogy máshol kéne élnem. Persze vannak azért kihívások... Itt van például a nyelv.”

A Readingben született festő az ilyen bökkenők ellenére nagyon elégedett a magyar filmiparral: „A technikusok, az ácsok, a stáb tagjai profi szakemberek, jó velük dolgozni. Mivel ebben a szakmában nagyon sokat számít a szóbeli ajánlás, és a hírek körbeérnek, egyre több produkció forog Budapesten. Az infrastruktúra abszolút megfelelő ehhez, hiszen a közelben működik az etyeki Korda Stúdió vagy az Astra, és épül egy új stúdió Fóton is. Ráadásul a magyar cégek  – a nemzetközi versenytársaktól eltérően – komplett szolgáltatáscsomagokat kínálnak. A világ más tájain külön vállalkozókat kell keresni a díszlet egyes részeinek elkészítéséhez, külön cégtől érkeznek a festők, a szerelők, az asztalosok. Ezzel szemben Budapesten a teljes munkát egyben ki lehet adni, beérkezik a megfelelő cégek árajánlata, és ezzel készen is vagyunk, így a folyamat lerövidül.”

„Budapest sokszínűsége segítségével rengetegféle helyszínt alkothatunk újra, ezért reméljük, hogy egyre több produkció választja a forgatáshoz a várost. Ebben pedig annak is nagy szerepe lehet, hogy a Dűne magyar berendezője Oscart nyert a legjobb látványtervért.”

Filmes körökben a város környezeti adottságai is nagy előnynek számítanak: „Budapesten akkora stúdiók vannak, hogy egyszerre három produkciót is be tudnak fogadni. A körülmények jobbak, mint Csehországban vagy Németországban, ráadásul a környezet változatos, vannak hegyes és sík vidékek, a város egyes részein akár kínai jellegű díszletek, vagy a középkori Európa is újraalkotható. Amikor az Északi vizeken című minisorozatot (trailer a bekezdés alatt – A szerk.) forgattuk Budapesten, Colin Farrell is említette, hogy mennyire szeret itt dolgozni, mert a stáb nagyon megkönnyítette a munkáját, hiszen nagyon jól tudták rekonstruálni a 19. századi Hull városát, amit egyébként egy régi sörfőzdéből építettünk át.”

Sallybanks e miatt a 2019-es produkció miatt költözött végül Budapestre. „Mindig tudtam, hogy egyszer visszatérek ide. Felkértek, hogy dolgozzak itt ezen a sorozaton, mire összepakoltam Londonban, eladtam a lakásomat és idejöttem. Semmit sem hagytam Angliában. Itt, Budapesten sok időt fordíthatok a saját művészi munkáimra, és filmes díszleteken is tudok dolgozni. Persze azokat az alkotásaimat szeretem a legjobban, amiket szinte a magam számára készítek. Mikor otthon vagyok, azonnal ecsetet kell ragadnom, én ilyen vagyok.”

De azért ne magányos, introvertált arcnak képzeljük a díszlettervezőt, hiszen nagyon is határozott véleménye van a városról, megvannak a kedvenc helyei, és új barátokat is szerzett: „Mikor először jártam Budapesten, a Marco Polo filmsorozat miatt, akkor a Queen’s Court Hotelben, a Dob utcában laktam. Még mindig nagy kedvencem a Kisüzem a Klauzál téren, elég sokszor megfordulok ott. Sok ismerős művész és festő ismerősöm jár a Fekete Kutyába, ami szintén a környéken van, és jó kis találkozóhely művészek számára.”

Steven Sallybanks munkáit ITT lehet megnézni, a kiállítás pedig előzetes egyeztetés után a Culinary Institute of Europe-ban tekinthető meg.