Az újkori magyar történelem fontos szemtanúja: az Astoria Szálló

A város széléből a város közepe

Az 1972-ben alapított Danubius Hotels céghez 1996-ban csatlakozott a patinás Astoria Szálló, ami akkor 82 éves volt, merthogy az I. világháború kirobbanása előtt nem sokkal, 1914. március 14-én nyitott meg – a háború pedig júliusban vette kezdetét azzal, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Ez persze nem volt akadálya annak, hogy az Astoria a legnépszerűbb szállóhellyé váljon a fővárosba érkező jómódú utazók körében. A szálloda hamar meg is kapta az Ahsztória gúnynevet, amivel arra célzott a helyi lakosság, hogy aki itt nem vett ki szobát, annak nagyon nehéz volt bejutni a falai közé. 

A jelenleg 138 szobás Astoria Szálló – bár lehet, hogy ránézésre ez keveseknek tűnik fel – három épületrészből áll össze, amiket két építész tervezett, egymástól függetlenül, viszont úgy, mintha összebeszéltek volna, merthogy az épületeik szinte harmonikusan illeszkedtek egymáshoz. Az egyiket Ágoston Emilnek hívták, ő volt a tervezője a Múzeum körút és a Kossuth Lajos utca sarkán állt Bekella-háznak (Nicolaus Bekella görög származású bőr- és pokróckereskedő volt), az épületegyüttes nagyobbik részét pedig Hikisch Rezső tervezte. 

Az Astoria közlekedési csomópont helyén állt a város keleti bejárata, a Hatvani kapu, ami egy toronyból és egy rondellából állt. Buda töröktől való visszafoglalása után jelentősége megszűnt, de csak jóval később, 1808-ban bontották le. Maga a torony egészen pontosan ott állt, ahol manapság a szálló hallja található. A kapu, a torony és a rondella lebontását követően a helyére több ház is épült. A már említett Bekella-ház volt az egyik, melyben 1824 és 1870 között a kor hírhedt fogadója, a Zrínyi vendégfogadó működött. Ekkor az épület új tulajdonoshoz került, a Fabricius patikuscsaládhoz, akiknek 1911-ig volt a tulajdonában az épület. A szálloda története itt kezdődött el.

A magyar Astoria születése

1911-ben dr. Unger Richárd, Neumann József és bizonyos N. Gyula vette meg a Bekella-házat, valamint a szomszédos Kölber-házat is, ami arról volt híres, hogy a második emeletén írta meg Petőfi Sándor – mindössze négy hónap alatt – a János vitézt és A helység kalapácsát. Itt állt Takács Lajos csemegeboltja is, aki a diákkenyér nevű édes tésztából gazdagodott meg, aminek tízdekás adagjait úgy vitték a környéken élő diákok, mintha ingyen volna. Amikor a szálloda felépült, az üzlet egy rövid ideig még itt működött, a hotel alsó részét foglalta el, majd amikor a boltos 1917-ben meghalt, az üzletet elköltöztették, a szálloda pedig kibővült, de nemcsak az alsó szinttel, hanem további épületrészeket csatoltak hozzá.

Az 1912–1913-ra elkészült tervekből 1914 márciusára lett kész szálloda. Nevét a New York-i Waldorf Astoria Hotel után kapta, méghozzá azért, mert a szálloda üzemeltetője és első igazgatója, Gellér Mihály korábban annak volt a vezetője. A még az átadás évében kitört háború erőteljesen visszafogta a szálloda fejlődését, ám a háború után 10 esztendővel, 1928–1929-ben sor került az újabb nagyobb átalakításra. Aztán több évtizednyi nyugalom következett, majd előbb 1963-ban elkészült a szálloda árkádsora, 1983-ban pedig az egész épületet korszerűsítették. Aztán még voltak kisebb-nagyobb felújítások, legutóbb pont idén. 

Nácik, kommunisták, forradalmárok

A maga korában ultramodernnek számító Astoria Szálló – talán központi fekvése miatt is – szinte minden sorsfordító történelmi szituációban szerepet kapott. Az őszirózsás forradalom idején az első emeleten működött a Nemzeti Tanács, és maga Károlyi Mihály is az épületben lakott a feleségével, a negyediken. A Tanácsköztársaság is használta a szállodát, a kommunista direktórium tagjai költöztek ide. Aztán a II. világháború kitöréséig viszonylagos nyugalom költözött az Astoria falai közé.

1944-ben a németek vették birtokukba az épületet. A Gestapo helyi emberei besétáltak a szállodába, majd mindössze két órát adtak arra, hogy az ott lakók kiköltözzenek. 4 éven át fizetés nélkül használták a szobákat, a szolgáltatásokat, a személyzetet. Amikor 1945-ben felszabadult a város, az Astoria nagyon rossz állapotban volt. Egyetlen ablak maradt épségben, a hallt az ajtókból rakott tűz maradványai foglalták el, a szobák nagy részét szétlőtték, feldúlták, a bútorokat elhordták, az ital- és ételraktárat kifosztották. Az egyik szobában az ágy alatt még egy német katona hulláját is felfedezték. 

Az Astoriát ekkor már nem Gellér irányította, hanem átvette tőle az eredeti tulajdonos fia, Unger Ödön, aki, hogy a szálloda pörögjön, amerikai katonákat, illetve missziós tevékenységet végző szervezetek munkatársait szállásolta el az épületben. A szállodát 1946-ra újjáépítették, és december 15-én nyitották meg ismét a nagyközönség számára, a megnyitón Károlyi Mihály és felesége is részt vett. Az első lakók főleg diplomaták voltak, illetve a Török Nagykövetség munkatársai, de itt működött akkoriban a Nehézipari Minisztérium elődje, a Nehézipari Központ és a Nemzeti Kaszinó is. 

Az 1948-ban (egyik napról a másikra) államosított szálloda tulajdonosa, Unger Ödön csak azért úszta meg, hogy börtönbe kerüljön, vagy hogy még rosszabb történjen vele, mert a személyzet egy emberként állt ki mellette, így az új hatalom hagyta őt elmenni. Rákosi Mátyás gyakran járt ide ebédelni jakut származású felesége társaságában. De nemcsak a politikusok szerették az Astoriát, hanem a művészek is. Kodály Zoltán is szeretett az Astoriában ebédelni és vacsorázni, korábban pedig Krúdy Gyula járt ide mulatozni. Ő az éjszakai dorbézolásait is jórészt itt pihente ki, mivel szobája is volt a szállodában, de csak azért, mert állítólag mindig hagyták, hogy délig aludjon. 

1956-ot sem úszta meg sérülés nélkül a szálloda, pedig inkább a környék volt fontos a forradalom szempontjából: itt tartóztatott fel a tömeg egy szovjet tankoszlopot. 1957 márciusában viszont már a munkásőrség tartott itt erődemonstrációnak beillő felvonulást. 1973-ban az Astoria volt a helyszíne egy nagyobb rendszerellenes megmozdulásnak, amikor is a tüntető egyetemistákat a 10 évvel korábban megépített gyalogos-aluljáróba szorították le a rendőrök. A szocializmus időszakában a szálloda reprezentatív célokat szolgált, fontos szerep jutott neki az egyre inkább szárba szökkenő idegenforgalom területén. Az Astoriában önálló MSZMP-alapszervezet működött, illetve más vendéglátóipari egységekhez hasonlóan a titkosszolgálatok is aktívak voltak a szállodában. Több szobát is felszereltek hang- és képrögzítő berendezéssel, amikkel elsősorban a külföldi vendégeket figyelték meg. A szállodában sz. t. tisztek (szigorúan titkos állományú tisztek) is működtek. 

Kultúra Astoria

Az Astoria alagsori szintjén található a mulató, ami most ugyan zárva tart, de a szocializmus időszakában, majd a rendszerváltást követően is menő helynek számított. Este 10-kor nyitott, éjfélkor kezdődött a műsor, és hajnal 4-kor zártak be. Bár külföldiek is megfordultak itt, de elsősorban a hazai vállalkozók (például zöldségesek, kőművesek, vízvezeték-szerelők) jártak ide elverni a bevételt. A színpadra pedig olyanok léptek, mint a táncos Medveczki Ilona, valamint színészek, humoristák meg táncdalénekesek sora, Korda Györgytől Cserháti Zsuzsáig. 

Az Astoriát a filmesek is felfedezték maguknak: itt forgatták a rendszerváltás utáni időszak legsikeresebbb magyar moziját, a Miniszter félrelép című vígjátékot, a 2002-es Perlasca – Egy igaz ember története című olasz filmet és Szabó István 2004-es munkáját, a Csodálatos Júliát. De a magyar HBO legfrissebb sorozatsikere, A besúgó pár jelenetét is itt vették fel. Nemcsak a film, hanem a rádió is felfedezte magának az Astoriát. Az 1968-ban (még egy másik helyszínen) indult műsort, a Ki nyer ma? című komolyzenei műveltségi vetélkedőt a 70-es évek elejétől egészen 2007-ig innen, a szálloda halljából közvetítették.