A Führer, a fában lakó hajléktalan és a halmozott világörökségek – A Kodály körönd története

Pénzt, paripát, teret!

Az ötlet, hogy – párizsi, bécsi, szentpétervári mintára – legyen Budapestnek is egy saját sugárútja, ami a Duna partját, sőt a Lánchidat és azon túl Budát köti össze a Városligettel – vagy ahogy az 1800-as években hívták: a Városerdővel –, nem másnak a fejéből pattant ki, mint Kossuth Lajoséból. Erre 1841-ben tett javaslatot, de akkor az ötlet süket fülekre talált. Aztán bő negyedszázaddal később és egy évvel a kiegyezést követően – amikor Kossuth már rég az emigráció keserű kenyerét ette –, 1868-ban Andrássy Gyula miniszterelnök melegítette fel az elképzelést a sugárútról, méghozzá a Pest-Budai Szépítési Vegyes Bizottság megnyitó ülésén. Az ötlet ezúttal könnyedén átment. 

Az Andrássy utat – amit ekkor még nem így hívtak, hanem nemes egyszerűséggel csak Sugár útnak – 1876. augusztus 20-án adták át a fővárosiaknak. A munkálatok több szakaszban zajlottak, az építési szakaszhatárokat pedig a közbeeső két tér kialakítása adta. Ezek egyben az Andrássy út eltérő karakterű részeit is elválasztották egymástól: más-más járda- és útszélesség jellemezte ezeket, meg az épületek jellege és méretei is különbözőek voltak. A Nyolcszög térig, vagyis a mai Oktogonig tartott a belvárosi szakasz, onnan a Kör térig, vagyis a mai Kodály köröndig tartott a városias, zárt beépítésű terület, majd utána következett a Városligetig tartó villanegyed.

Míg az Oktogont egy nagyvárosi közlekedés által nagyban meghatározott, modern és nyüzsgő térnek tervezték meg, addig a Köröndöt – ami az elkészülte után szinte azonnal megkapta ezt a nevet – egy nyugodt, csendes és elegáns térnek szerették volna. Ahogy az egész Sugár út beépítésének, úgy a terek kialakításának is ugyanaz volt a fő irányítója, megálmodója, megtervezője: Petschacher Gusztáv osztrák építész. A Köröndöt úgy képzelte el, hogy azt majd négy gigantikus és markáns épülettömb fogja körbe, határolja, melyek egymással egy építészeti egységet alkotnak. Így mindegyiket egyedi elképzeléssel, ugyanakkor egy közös gondolat mentén tervezték meg 1881–1884 között: a Vasutas-házat Kauser József, a MÁV Nyugdíjintézet bérházát Petschacher Gusztáv, a Hübner-udvart Bukovics Gyula. A negyedik épületet, az Andrássy-udvart pedig Kauser tervei alapján Bukovics építette meg. 

Minek nevezzelek?

Az Andrássy-udvarban élt, egy négyszobás földszinti lakásban, 1924-től egészen 1967-es haláláig Kodály Zoltán, akiről négy évvel később, 1971-ben elnevezték a teret. De addig még történt egy s más. A körönd egészen 1938. november 4-ig viselte a Körönd nevet, ekkor azonban összeült a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, és egyetlen napirendként megszavazták azt, hogy – a Führer után – Hitler tér legyen a körönd új neve. Ennek közvetlen oka a pár nappal korábban megszületett első bécsi döntés volt, melynek értelmében a Felvidék magyarlakta részeit visszaadták Magyarországnak. A korabeli sajtó jórészt lelkendezve fogadta a hírt, a Szabadság például így emlékezett meg róla:

„A magyar nép sohasem volt hálátlan, a legkisebb jóságot is mindig hálás szívvel viszonozta. A hálának ezt az adóját rótta le most is, amikor a Köröndöt a német nemzet vezéréről: Hitler-térnek nevezte el. A magyar nemzet tehát nem feledkezett meg arról, hogy a német államfő, akkor, amikor a Szudétavidék elcsatolásával kidöntötte a cseh államtákolmány alól az egyik tartóoszlopot: megnyitotta az útját a magyar követelések érvényesítésének is. […]
Érdekes véletlen, hogy a Hitler-tér sarkain a magyar szabadságharc nagy történelmi alakjainak szobrai állanak. […] Talán szimbolumnak is vehetjük, hogy a kemény nyakú, karakán magyarok szobrai mellett helyezkedik el a Pálffy-szobor is, mint a kiengesztelődés gondolatának megtestesítése.”

A Magyar Nemzet talán még ennél is lelkesebb szavakkal fogalmazott:

„A Fővárosi Közmunkák Tanácsa pénteken ülést tartott, amelynek egyetlen tárgya a Köröndnek Hitler Adolf birodalmi vezér és kancellárról való elnevezése volt. Dr. Bessenyey Zénó, a tanács elnöke lelkes szavakkal méltatta a bécsi, november hó másodiki döntőbírósági ítélet óriási horderejét. Erre a tanács tagjai az olasz és a német nemzet, valamint a Duce, továbbá Hitler Adolf vezér és kancellár hosszantartó ünneplése után egyhangúlag elhatározták, hogy az Andrássy-úti Köröndöt Hitler Adolf vezér és kancellárról Hitler-térnek nevezi el. Egyben pedig elhatározták, hogy úgy ezt a teret, mint a Mussolini olasz kormányfőről elnevezett teret emléktáblával örökítik meg.”

A II. világháború szerencsére végül nem úgy alakult, ahogy azt a németek és csatlósaik szerették volna, így 1945-ben azonnal eltüntették a szégyenteljes utca- és emléktáblákat az összes olyan utcáról és térről, aminek náci vagy nyilas névadója volt. A körönd is visszakapta a Körönd nevet, aztán egészen a 70-es évek elejéig úgy is maradt. Amikor Kodály Zoltán 1967-ben meghalt, azonnal felmerült, hogy valamilyen formában emléket kell neki állítani. Eleinte egy szobrot szerettek volna, ám végül a közterület elnevezése mellett döntöttek. Mivel Bartóknak ott volt a XI. kerület legfontosabb útja, Kodálynál sem adhatták lejjebb. Végül hosszas viták és egyeztetések, bürokratikus bolyongások után, 1971-ben a tér hivatalosan is megkapta a Kodály körönd nevet. Már annak idején is felmerült a kérdés, hogy miért nem Kodály Zoltán körönd lett belőle. Mert Kodályból csak egy van, és senki nem fog egy másikra gondolni – szólt a hivatalos indoklás.

Fák, virágok, szobrok

Az Andrássy út mentén eredetileg platánfákat ültettek, aminek mára alig maradt nyoma, pedig egykor a sugárút büszkeségeinek számítottak. Az I. világháború során a nagy hideg és a tüzelőhiány miatt a környékbeli lakosság a fasort alaposan megtizedelte, rengeteg fát kivágtak az Andrássy út mentén. Ezt 1920-ban pótolták ugyan, ám pár évtizeddel később szembe kellett nézni a ténnyel: a platánok nem élnek meg a forgalmas, zajos, füstös út mellett. Az 1980-as évekre 80%-uk már elpusztult vagy beteg volt, ezért egyszerűen lecserélték a fákat, és az Andrássy út mellé tűrőképesebb fajtákat ültettek. Egyetlen platán azonban a mai napig áll, méghozzá pont a Kodály köröndön. Ennek a több mint 150 éves, vastag törzsű, nagy lombozatú fának az alsó részében egy akkora odú tátong, amibe több ember is simán befér. Nem véletlenül költözött be a fába 2019-ben egy hajléktalan, aki amolyan minilakásként használta az odút majdnem egy éven keresztül, amikor is „kilakoltatták”, az odú bejárata elé pedig egy vasrács került. Sajnos ez a fa sincs túl jó állapotban, és bár a Főkert mindent megtesz érte, előbb-utóbb el kell majd búcsúznunk tőle. 

A nagy platánon kívül a téren négy szobrot is találunk, bár nem azt a négyet, amit eredetileg felállítottak itt 1902 és 1905 között. Azok közül már csak egy, a Róna József által tervezett, Zrínyi Miklóst ábrázoló díszíti a teret. A II. világháborút követően Bethlen Gábor és Bocskai István szobrát a Hősök terére szállították, míg Pálffy Jánosét elbontották – természetesen politikai okból. Hogy szegény Zrínyi ne maradjon egyedül, az 50-es évek végén új szobrokat állítottak fel, melyek a mai napig díszei a Kodály köröndnek. Szondy György (a MÁV Nyugdíjintézet bérháza és az öreg platánfa előtt), Vak Bottyán (a Vasutas-ház előtt) és Balassi Bálint (a Hübner-udvar előtt) lettek Zrínyi új társai a téren. Ez utóbbi pedig az Andrássy-udvar előtt áll. 

Világörökség meg egy kis horror

Ha a Kodály körönd szóba kerül, keveseknek jut az eszébe, hogy milyen sok olyan dolog található itt (vagy legalábbis egy részük), ami a világörökség része. A legfontosabb a Petschacher Gusztáv által megálmodott, majd vezetése alatt megépített és a teret szegélyező négy épületmonstrum. De a világörökség része az Andrássy út is, ami keresztülhalad a téren. És végül, de nem utolsósorban szintén idetartozik a tér alatt elfutó M1-es metróvonal, a Millenniumi Földalatti Vasút, vagyis a kisföldalatti, ami szintén a világörökségek közé sorolandó, és amit 1896. május 2-án maga Ferenc József adott át. Az egyik állomás – a Körönd – pedig épp a térre esett, és ez a mai napig így van.

A Kodály körönd – ami egyébként Tamkó Sirató Károly Bőrönd Ödön című gyerekversében is fontos szerepet tölt be – bizonyos hátborzongató eseményeknek is a színhelye volt. Nem maga a tér, hanem az ott álló egyik ház, az Andrássy-udvar, ahol Kodály is élt, ám neki ezekhez nem volt semmi köze. Az 1883–1885 között felépült ház építője a már említett Bukovics Gyula volt, akinek hatalmas tragédiát kellett átélnie az építkezés közben. Több gyereke volt, köztük két ikerfia, akik itt hunytak el egy balesetben, később pedig számos beszámoló született arról, hogy a házat két szellem kísérti – és persze mindenki úgy gondolta, hogy a Bukovics ikrek azok. 

Amikor évtizedekkel később az Andrássy-udvart felújították, történt két eltűnés, és mind a két alkalommal az ott dolgozó munkások közül veszett nyoma egynek. Akiket aztán később megtaláltak eszméletlen állapotban, de arra nem emlékeztek, hogy mi történt velük. Az egyikre egy belülről bezárt pinceszobában, a másikra pedig egy szekrényben találtak rá. A két eset ráadásul nem egy időben történt, hanem több hónap különbséggel, és a második után az építkezést le is állították egy időre. Az épületet akkor tüzetesen átvizsgálták, és állítólag az egyik lakás egyik szobájában rábukkantak egy lezárt régi ládára, abban pedig egy titokzatos könyvre, amit a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai elkoboztak. Az embert, aki rátalált a ládára, másnap vérmérgezéssel kórházba szállították. Mindez persze lehet csak szóbeszéd, városi legenda, ordas nagy kamu, de akár igaz történet is. Attól még a körönd történetéhez ugyanúgy hozzátartozik, mint a világörökség, Kodály, Hitler meg a platánban élt hajléktalan.