Sorozatunk következő részében egy olyan területet mutatunk be, ami már legalább két-három évtizede ismert az utcában működő antikvitásokról és művészeti galériákról. Most azonban a Kossuth tér rekonstrukciója mintha új életet lehelt volna a környék kis utcáiba, így a régi, jól bevált helyek mellett újak is nyíltak.
1/3
A környék története
A Szent István körút és a Kossuth tér között húzódó, fasorral övezett kis utca 1910-ben kapta először az újságíró-politikus Falk Miksa (1828-1908) nevét, majd a rendszerváltozás óta viseli ismét. Az Erzsébet királynét magyar nyelvre oktató újságíró a neves Pester Lloyd című, német nyelvű lap szellemi vezére, később a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett.
A környéket egyrészt a Parlament közelsége, másrészt a kis üzletekkel, galériákkal, kávézókkal teli közeg határozza meg, ezt a kiskereskedelmi jelleget a Kossuth tér felújítása csak tovább erősítette. Az épületek közül a Balassi Bálint utcában található házat érdemes részletesebben is szemügyre venni, ami az Országházzal egy időben, Steindl Imre tervei szerint készült el, az épület fűtését pedig az itteni kazánokkal oldották meg.
A környéken mindenki ismeri Esztergályos Jánost, aki azon kevés kisiparosok egyike, aki évtizedek óta dolgozik és itt is maradt az utcában. A Falk Miksa utca 14-es szám alatt működik a kis cipészüzlet, akihez még francia diplomaták is járnak. Hagyományos eszközökkel és módszerekkel dolgozik, és nem hisz abban, hogy lenne javíthatatlan cipő. Nagyapja is cipész volt, az utcában pedig már 1936 óta van a családnak üzlete. Az elsőt államosították, majd visszaadták, 1962-ben újra államosították, majd bérlőként térhettek vissza. A közjátékok ellenére töretlen a hírnév, ami egyedül a minőségi munkába vetett hitnek köszönhető.
A környék egyik megkerülhetetlen közösségi tere a Cirkó-Gejzír. A kéttermes, meghitt mozi 1998 óta működik ezen a helyen. Igényes filmválasztékával a kevés megmaradt művészmozi egyike.
Ha pedig nem egy zárt helyre vágyunk, az Olimpia park a legjobb választás: kellemes dunai levegő, néhány ősfa és nagy füves placc, aminél ideálisabb helyet piknikezésre nehéz elképzelni.
2/3
Galériák
A környék nagyjából negyedszázada számít Budapest első számú galériás és régiségkereskedő negyedének. Az idetelepülő galériák nem a konkurenciát vagy az esetleges hátrányokat látják abban, hogy ha jobbról-balról egy hasonló üzlet van a szomszédban, hanem sokkal inkább közösen, egy negyedként gondolkoznak.
Kezdetben egyetlen bolt, az állami háttérrel működő BÁV működött az utca és a Nagykörút sarkán. A ma meghatározónak tekinthető Kieselbach Galéria és Aukciósház nemcsak a magyar műtárgypiacon, hanem az utcában is az elsők között jelent meg. A művészettörténész tulajdonos nem csupán galériájáról, hanem nagyszabású munkájáról, a Modern Magyar Festészet 1892-1919, illetve a Modern Magyar Festészet 1919-1964 két kötetéről is ismert.
A magyar festészet, valamint a Zsolnay kerámiák megismertetését célul kitűző Virág Judit Galéria 2001 óta működik az utcában. Színvonalas, ingyen megtekinthető tematikus kiállításait alkalmanként akár több tízezren látogatják.
A szomszédos MissionArt Galéria 1990-ben jött létre Miskolcon, az ottani üzlet után néhány évvel nyitották meg a Falk Miksa utcai helyiséget. A nagybányai festészet mellett a klasszikus modernekre fókuszálnak. Jelenleg Wahorn Forever című kiállításuk látható – érdemes benézni.
A Makláry Fine Arts elsősorban magyar származású, de erős franciaországi kötődéssel rendelkező művészekre koncentrál. Ebben a sorban nyílt meg a napokban Reigl Judit kiállítása, akinek életműve – Hantaï Simonnal együtt – világszerte az érdeklődés homlokterébe került. A kis galériába érdemes előre bejelentkezni, hiszen gyakran nemzetközi vásárokon vannak, ilyenkor pedig zárva tartanak.
3/3
Kávézók, cukrászdák és éttermek
A Szalay Cukrászda legendás hely, ami egész nap jó választás egy kávéra, almás rétesre, svájci kiflire, a házilag – paszták, porok és egyebek nélkül – főzött fagyi pedig nem véletlenül híres városszerte. „Kevesen csinálják már így, Auguszt Józsi barátom a másik, a Fény utcában” – mondja a tulajdonos. Később a család életéről is mesél. Nagyapja 1917-ben alapított cukrászdát, ez a mai Európa helyén működött.
Aztán az ötvenes években az egyik reggel bementek nyitásra az üzletbe. Megjelent pár alak, lehúzták a rolót, majd közölték: „államosítás, lehet hazamenni”. Utána évekig méltatlan helyeken dolgoztak, az egyetlen bűnük az volt, hogy magánvállalkozók voltak. „Gyerekként azt hittem, hogy apáék valami rosszat csináltak. A maszek szót olyan megvető hangsúllyal mondták sokan, hogy azt hittem, ez valami bűnözőt jelent.”
Aztán később újrakezdték – bérlőként, egy jóval kisebb üzletben. De milyen jó, hogy így döntöttek, a régi iskolát képviselő cukrászda svájci kiflije és almás rétese is csodás.
A virágkereskedésből kinőtt – és azzal szimbiózisban élő – Smúz tökéletes hely például egy reggelihez. Hatalmas üvegablakok, ingyen napfény, virág- és kávéillat. Napilapok nincsenek, a galériák katalógusait viszont megtaláljuk. A kávézót egyaránt látogatják a turisták (a mini „ajándékboltban” kapható többek között a Kis Hungarikumhatározó is), a randizók (kapható az úgynevezett virágos menü is) és politikusveszély háttérmegbeszéléseknek is helyet ad. Reggelire akár egy virsli is jó választás (mustárral, körözöttel, bagettel 1990 forint), de egy szalámis-körözöttes szendvicset is bedobhatunk (1980 forint). A sütik közül a lemon curd (890 forint) és a vanília sodóval érkező mákos guba (950 forint) is nagyon finom. A kávét a 42 Coffee szállítja, de a teaválaszték is komoly.
A Biarritzról – majdnem – mindent elmond, hogy már több mint húsz éve működik ugyanazon a helyen. Az étterem komoly tradícióval rendelkezik, hiszen már az 1930-as években működött itt kávézó, a Berkes család pedig 1995 óta üzemelteti. A Parlamenttől egy lépésre nemcsak számtalan fontos megbeszélésnek, hanem vacsoráknak, boresteknek volt tanúja. Mindehhez stabil minőséget nyújtó, de folyamatosan megújuló konyha társul, ami mindig jó választás például egy vacsorához. Az előételek közül érdemes kipróbálni a mátraszéki ízelítőt (szalonnákkal, kolbászokkal, szalámikkal), a házilag füstölt kacsamájért pedig még a város másik feléről is átjönnek. A levesek közül a macesz gyönyörű színű és intenzív ízű, a főételeknél pedig végre megkóstoljuk a kacsamájat. Ugyan a hozzá adott fánk nem teljesen hagyja érvényesülni, de egy próbát megér, a kacsamáj diszkrét, szinte krémes, nem véletlenül legendás. Végül egy osztrák felfogásban, vastagabb palacsintatésztából és karamellel készített császármorzsa érkezik baracklekvárral.
A kávézó-éttermek közül sokan kedvelik a Miksa Café Ökobisztrót (viszont ők télen csak „hivatali időben”, 15 óráig tartanak nyitva), a Baristum Kávézót, a baszk ízeket kínáló Bontxo tapasbár-éttermet és a séf-tulajdonos által üzemeltetett Café Picard bisztrót.
Ha a mozi után szeretnénk meginni valamit, több lehetőségünk is akad a környéken. Egyrészt ott van a Drop Shop, minőségi borválasztékával, sörből pedig a Tóth Kocsma számít az egyik legstabilabb pontnak a környéken.
Ha borozóból kevésbé trendi helyre vágyunk, akkor az évtizedek óta üzemelő Tokaji a tuti választás, itt ráadásul már délutántól törzsvendégekkel oszthatjuk meg gondolatainkat az Élet Nagy Dolgairól. A téglaboltozat alatti asztalokon piros-fekete terítők, a falakon egy erdőbényei művész fafaragványai. A kiszolgálás ugyan néhány éve már nem a jól bevált merítőkanalas megoldással történik, de a felszolgáló hölgyek a hely elválaszthatatlan részét képzik: egyiküknek már az anyukája is itt dolgozott. Az ételek között tepertős pogácsát, körözöttes kenyeret és pattogatott kukoricát találunk.
