Zsidó színház, kóser style, foszlós babka – A Gólem Központban jártunk

Gólem csak egy van

Olyan típusú zsidó kulturális tér, mint a Gólem, nincs másik a világon. Európában például zsidó előadó-művészeti központ nem nagyon van. Amerikában vannak ugyan zsidó színházak, ám azok egy-egy konkrét közösséghez kötődnek, és általában zsidó közösségi házakban működnek. A Gólem mögött azonban nem áll senki, se hitközség, se az állam, csak ők maguk, a Gólem csapata, ami jelenleg 6 főből áll, de a pandémia előtt még kétszer ennyien voltak.

A Gólem vezetője Borgula András, aki Magyarországon született, majd Izraelben élt jó pár évet, ott végezte el az egyetemet is, ahol színházrendezést tanult. 2003-ban tért vissza a szülőföldjére, majd 2005-ben megalapította a Gólem Színházat és Egyesületet. Sokáig nem volt saját játszóhelyük, így a Jurányiban léptek fel, majd megpályáztak egy VII. kerületi önkormányzati épületet a Csányi utcában, amit meg is kaptak. Andrásék hosszú távú terve vagy talán inkább a vágyuk a jövőre nézve az, hogy a Csányi utcából egy zsidó kulturális utcát varázsoljanak, és ebben például nagy segítség, hogy a szomszédban működik az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár. Egy ilyen utca megszületésével pedig ugyanaz a céljuk, mint a Gólem Központtal: megmutatni, hogy a zsidóság nem pusztán egy vallási közösség, hanem életforma és kultúra. Ez a törekvés egyébként összecseng a VII. kerület kultúrpolitikájával is: azt szeretnék elérni, hogy Erzsébetvárosról ne a bulinegyedre meg a kocsmákra asszociáljon az ember, hanem arra, hogy ez egy színes és színvonalas kultúrnegyede a belvárosnak. 

A Gólem Központnak tehát egy régi VII. kerületi ház szolgál az otthonául, ahol egykor egy pékség működött. Megtévesztő az épület, mert amikor belép az ember, mindössze a kávézó-bisztrót és a színháztermet érzékeli, ám ezek mögött egy még nagyobb, erre-arra kanyargó, zegzugos rész is van: itt működik az iroda, a kelléktár, a ruhatár, de van raktár meg kihasználatlan terület is. Mivel ez egy belső udvaros ház, még arra is terjeszkedhet tovább a központ, és ahogy Borgula András említette: terjeszkedni is fognak, éppen egy hangulatos kert kialakítása van tervben.

Az önerő legyen veled!

A Gólem elsősorban színház, ugyanakkor a már nálunk is tapasztalható trendbe is illeszkedik. A központ elsősorban ugyan kultúrát kínál, de a bisztró-kávézó is fontos hangsúlyt kap. A közhasznú alapítványként működő Gólem önfenntartó: egyfelől vannak az eladott jegyek, másfelől a kávézó-bisztró bevétele, illetve működik itt egy ifjúsági stúdió is, melynek tagdíja van, és ez is a bevétel részét képezi. És természetesen folyamatosan indulnak uniós, állami és kerületi pályázatokon is.

A hatfős Gólem-csapatban az a legszimpatikusabb, hogy mindent maguk csinálnak, még az ételeket is, helyben. És ennyiből talán jól jött a pandémia – bár András azt azért megjegyezte, hogy az ellenségének sem kívánja, hogy járvány és korlátozások idején nyisson egy új helyet –, mert a lezárások két éve alatt előremenekültek: a gazdasági igazgató kitanulta a pékmesterséget, a művészeti titkár pedig – aki a Gólem előtt 25 évig a Katona József Színházban dolgozott – szakácsvégzettséget szerzett, éppúgy, mint a művészeti vezető és rendező Borgula András. Így náluk az a szabály, hogy nincs szabály: mindenki csinál mindent, amire éppen ráér és amit tud.

A tavaly októberi nyitás előtt egy héttel, a katasztrófavédelmi bejárás során derült ki például az, hogy az ajtók rosszul vannak berakva, a tetőgerendák pedig könnyen gyúló anyagból készültek, így azokat ki kellett vésni és tűzálló festékkel lefesteni. Az utolsó hét ezért úgy nézett ki, hogy nappal folytak a próbák, késő délután, este és éjszaka pedig a katasztrófavédelmisek által megjelölt munkákat végezték el, jórészt saját kezűleg. De abban sincs semmi különös, ha a nagy tekintélyű rendező az előadás előtt jegyet szed, utána pedig kávét készít vagy felszolgál, és ez a többi kollégáról is elmondható. Ez a közvetlenség is a kulturális misszió jegyében történik.

Mi a zsidó?

Amikor előadás is van, akkor az egyébként délben nyitó bisztró-kávézó este 6-kor bezár. Fél 8-kor elkezdődik az előadás, majd azt követően ismét felébred a vendéglátás, záróra pedig nincs, mindig addig tartanak nyitva, amíg van vendég. Ezért itt nem kezdenek el fél órával zárás előtt látványosan pakolászni, és azzal sem kell szembesülnie senkinek, hogy a konyha már bezárt, hanem az is a vendégekhez alkalmazkodik. A közvetlenség és a rugalmasság fontos erénye a helynek.

A Gólem ars poeticája szerint a kortárs zsidó kultúrára összpontosítanak, vagyis a bemutatásra kerülő, részben izraeli, részben amerikai darabok tíz évesnél nem idősebbek. Ezek mellett saját fejlesztésű előadásaik is vannak. A Gólem zsidó színház, de ez nem azt jelenti, hogy kizárólag zsidó származású színészek kizárólag zsidó embereknek adnak elő darabokat. Ahogy a színészek között is jó pár nem zsidó származású ember található, úgy a közönség soraiba is igyekeznek minél többféle embert bevonzani.

Bár a holokauszt jelentőségével tisztában vannak, nem ez határozza meg a fő csapásirányt, egyfelől mert ez az egész országot és nem csak a zsidó embereket érintő trauma, másfelől pedig a Gólem legénysége nem akarja, hogy a zsidóságot még jobban a holokauszttal azonosítsák. Ennél ők sokkal többet és mást szeretnének. András szerint elsősorban arra vállalkoznak, hogy megmutassák, hogyan esznek, isznak, alszanak, buknak el, szeretnek, gyűlölnek, állnak bosszút, győzedelmeskednek, vagyis hogyan élnek a zsidó emberek. Azt szeretnék bemutatni és mindenkihez közel hozni, hogy milyen is zsidónak lenni, annak minden jó és rossz oldalával együtt, merthogy a Gólem nem reklámozni szeretné a zsidónak levést, hanem azt őszintén és hitelesen bemutatni, amibe bőven belefér az is, hogy lehetnek kritikusak is – elvégre mégiscsak ez lenne egy valamirevaló színház feladata.

A budapesti színházba járók átlagosan 55 év körüliek, a Gólem elődásaira is inkább ők jönnek, de azért vannak fiatalok is – bár ők nagyobb számban inkább a kávézó-bisztrót látogatják. A Gólemnek van gyerekelőadása is, befogadó színházként a FreeSZFE vizsgaelőadásait is beengedik, az pedig elsősorban az egyetemista korosztályt vonzza be.

Babka, sólet, maceszgombóc

A budapesti zsidó negyedben sok helyen lehet zsidó ételeket kóstolni, épp ezért a Gólem igyekszik ebben is más lenni. Ott van mindjárt a babka, ez a foszlós jeruzsálemi kalács. Nem egy nagy különlegesség, de azért lehet ebben is tágítani a határokat: így kapható itt saját fejlesztésű flódnis babka meg nem édes ízű is. Vagy ott van a labane (sajtból készült golyó) meg a zatar (fűszerkeverék), amit András akkor evett, amikor Izraelben katonaként szolgált, és volt egy beduin társa, aki otthonról visszatérve a seregbe mindig hozott magával mindkettőből. Ezeket is megkóstolhatjuk a Gólemben.

Izraelben nagyon sokféle zsidó ember él, a világ minden tájáról érkeztek, és vitték magukkal a rájuk jellemző gasztronómiát is. A kint töltött évek alatt András nemcsak végigevett mindent, de azt is megtanulta, hogy melyik étel pontosan miből és hogyan készül. Ezekből az ételekből pedig pár visszaköszön a Gólem étellapjáról is. Van napi menü, amiben ugyan a változatosságra törekednek, mégis akkor fogy el leghamarabb minden, amikor klasszikusokban utaznak, például maceszgombóclevesben és sóletben. 

A hagyományos ételek mellett azért persze igyekeznek a konyhában is kreatívak és izgalmasak lenni, nem csak a színpadon.

Pár hónap nyitvatartás után a Gólem-csapat bizakodó. Úgy tűnik, a környékbelieknek bejön a hely, a zsidó származásúaknak meg nagyon. Sőt számukra már-már felszabadító. A magyar zsidóság nagy része ugyanis nem vallásos, hanem asszimilálódott, talán tartja a hagyományokat, de még az sem biztos, ugyanakkor tisztában van a gyökereivel, így különösen jólesik neki egy olyan hely, ahol másképp is megélheti a zsidóságát, mint ha egy vallási közösségbe járna. Ezeknek a zsidó embereknek elég, ha megnézhetnek egy-egy zsidó témájú színdarabot meg zsidó ételeket ehetnek. Számukra a Gólem kicsit olyan, mintha otthon lennének, a nem zsidók viszont, mert ők is járnak ide, most még tartják a másfél lépés távolságot. Ők „csak” színházba mennek a Gólembe, és/vagy enni valami finomat.

András szerint Magyarországon létezik az ún. kóser style, ami valamiféle középutas megoldást jelent. 

Vannak húsételek, marha vagy pulyka, de egyik sem kóser, ugyanakkor disznó nincs az étlapon, és semmilyen disznószármazékot sem használnak. Kapható pár kóser étel és ital, a babkához felhasznált élesztő is az – egyszerűen azért, mert az működött a legjobban –, így ha betéved valaki, aki tartja a hagyományokat, de nem ortodox, akkor ő is tud majd magának ételt és italt választani. Az ortodox zsidók viszont egy pohár vizet tudnak inni, illetve kóser sört vagy bort, de enni biztosan nem tudnak majd. Persze ők színházba sem nagyon járnak, olyan hagyományosba sem, mint amilyen a Gólem.

A végére hagytam a kedvencemet, a kávékat. Nem is a finom ízük miatt érdemelnek szót – persze az is jellemzőjük –, hanem a nevük okán. 

Az összes kávétípust egy-egy jól ismert, zsidó származású szerzőről nevezték el. Például Szép Ernőről, Molnár Ferencről, Arthur Schnitzlerről vagy Arthur Millerről. Azt viszont nem áruljuk el, hogy kiről melyiket. Látogasson el mindenki a Gólembe, és csekkolja le maga.