A Tündérpalota eredeti funkcióját tekintve iskola volt, a Tisztviselőtelep főgimnáziumának épült. A gimnáziumot 1907-ben alapították meg, és első körben a Rezső téri elemi iskolában kapott helyet, amit viszont elég hamar kinőtt. Ezért 1909-ben Kőrössy Albert Kálmán építész megbízást kapott a gimnázium megtervezésére és felépítésére. Pályáztatás nem volt, a megbízást azért kapta pont Kőrössy, mert korábban ő tervezte a VI. kerületi Kölcsey Gimnáziumot is.
Az iskola igazgatója – aki egyben alapítója is volt – ekkor Gaál Mózes volt, aki korának elismert, országos hírű pedagógusaként népszerű történelmi ifjúsági regények írója is volt egyben. Kinevezését követően a minisztérium elküldte őt nyugat-európai körútra, hogy tapasztalatot gyűjtsön, majd – miután visszatért – Kőrössyvel együtt hozzáfogott az épület megtervezéséhez. Gaál Mózes feladata az volt, hogy az épület, ami felülről szemlélve egy nyomtatott, de nem teljesen szabályos H betűt formáz meg, pedagógiai szempontoknak is megfeleljen.
A Tündérpalota építészeti stílusa ún. magyaros szecesszió, elsősorban a pártázott díszítések miatt. A szecessziós jegyeket erősítette az is, hogy Kőrössy munkájára olyanok voltak hatással, mint a korábban vele együtt dolgozó Lechner Ödön, illetve az épület díszes kapuján leginkább nyomot hagyó Kós Károly. De vannak az épületnek egyéb stílusú vonásai is: alaprajza barokkos, a csúcsíves ablakok pedig enyhén gótikus vonásokkal ruházzák fel a Tündérpalotát, melynek jellegzetességét és egyben szépségét olyan elemek is erősítik, mint az oszlopszerű, szemrevaló pántokkal rögzített és látványos vízgyűjtő fejekkel felszerelt vízelvezetők vagy a tetőcserepek fölött látható, csillag alakú díszítések.
A Tündérpalotát azért tervezték a Népliget szomszédságába, mert Kispestről és a külső helyekről is könnyen és gyorsan elérhető volt, ugyanis onnan is jártak diákok ide iskolába. Ráadásul abban az időben nem volt még négysávos autóút, nem járt erre villamos, csak egy kis utacska futott a meseszerű épület és a Népliget parkja között – utóbbit természetrajz-, rajz- és testnevelésórákon vették használatba. De akkoriban még teljesen más hangulata és jellege volt a környéknek, mint most: parkos, meghitt, madárdalos, csendes vidék volt.
Az első diákok 1911-ben költöztek be az épületbe, ami még ekkor sem volt teljesen kész – a tornaterem és a műhelyek pedig végül sosem készültek el. A monumentális épület viszont ebben a majdnem kész formájában is annyira lenyűgözött mindenkit, hogy már az 1909–1910-es évkönyvben is azt írta róla az iskola rajztanára, hogy tündérkastély. Ez a jellemzés módosult aztán az évek során a mindenki által ismert Tündérpalota névvé.
A nyolcosztályos fiúgimnázium épületébe a csúcsidőszakban akár 400 diák is járhatott. Gaál Mózes jelszava az volt, hogy az iskolai munka vidám munka. Vagyis a diákok nemcsak tanultak, de dolgoztak is az iskolában: a pincében volt egy asztalosműhely, a diákok általában ott töltötték a délutánokat. Gaál Mózes sajátos nevelési felfogásának része volt az is, hogy úgy tartotta, a túlzott testmozgás káros, ezért például nem támogatta, hogy a fiúk túl sokat focizzanak. Egyfelől mert koszos lesz a ruhájuk, másfelől pedig azért sem, mert ha túlságosan kifárad a test, akkor a szellem nem teljesít eléggé. Az igazgató a könnyebb sportokat támogatta inkább. Télen jégpályát alakítottak ki az udvaron.
A gimnázium 1921-ben vette fel az iskola falain belül már addig is nagy tiszteletnek örvendő Széchenyi István nevét, ezt megelőzően a bonyolultabb Budapesti X. Kerületi Tisztviselőtelepi Magyar Királyi Állami Főgimnázium néven jegyezték. Az iskola aranykora 1924-ben véget ért. Ennek oka a kerületi gimnáziumok számának megnövekedése volt, ami miatt alaposan megcsappant a tanulók létszáma, nem beszélve arról, hogy a Széchenyi mindig is fiúiskola volt, ezen a gyakorlaton pedig sosem változtattak – így a lányok eleve szóba sem jöhettek. Ekkor költözött az épületbe a Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteménye. Bár csak ideiglenes, 3 évre szóló társbérletről volt szó, végül 1972-ig itt maradt a gyűjtemény, ami egyébként az épület háromnegyedét is elfoglalta. Egy idő után a diákok egy része vissza is költözött a Rezső téri elemi épületébe. A gimnázium végül 1975-ben jogutód nélkül megszűnt. Ám az iskolai hagyományt az öregdiákok a mai napig ápolják.
Az iskola híres tanára volt – a matematikus Dienes Pál mellett – Babits Mihály is, aki 3 évig tevékenykedett az intézmény falai között. A Nyugatban 1915-ben megjelent, Játszottam a kezével című szerelmes versének utolsó sorai miatt azonban komoly médiahadjárat indult ellene, és bár az iskola vezetése támogatta a költőt, mégis fel kellett őt függeszteni. Babits később, amikor a vihar már elült, egy másik iskolában taníthatott tovább. Nemcsak neves tanárai, de később híressé vált diákjai is voltak a Széchenyinek: itt érettségizett többek között Rados Jenő építész, Kozma István birkózó, Hofi Géza humorista vagy a felnőttfilmesek körében hírnevet szerzett Kovács „Kovi” István.
Amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy az egyébként jó nevű és rendkívül jól felszerelt gimnázium előbb-utóbb bezár, próbáltak valami mást meghonosítani helyette az épületben, lehetőleg iskolát, elvégre az épületet mégiscsak arra a funkcióra tervezték és építették meg. Először egy nyomdaipari iskolával próbálkoztak, de az rövid életűnek bizonyult, 1976-ban el is költözött. A helyére egy gyors- és gépíróiskola érkezett, ami szép lassan érettségit is adó közgazdasági iskolává alakult át, és a 90-es évek közepéig volt az épületben. 1996-ban költözött ide a Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Jelenleg a Természettudományi Múzeum Növénytára és a Nemzeti Múzeum Restaurátorképzője is itt működik. Őszintén reméljük, hogy hamarosan véget érnek a korlátozások, és újra látogathatóvá válik Budapest egyik leggyönyörűbb épülete, a Tündérpalota.
