Érdekes, már-már vakmerő vállalkozás ilyen energiaárak mellett megnyitni egy új múzeumot, ráadásul úgy, hogy a kiállított tárgyak fényművészeti alkotások. Mi mindenesetre kíváncsian vetettük bele magunkat a Czigler Győző tervezte egykori vásárcsarnokban megnyílt Light Art Museum Budapest felfedezésébe. Fénnyel kapcsolatos művészeti alkotásokat eddig legfeljebb néhány időszaki kiállításon vagy performanszok háttereként láttunk érvényesülni, de olyan múzeumban még sosem voltunk, amelynek a teljes gyűjteménye kizárólag a fénnyel mint művészeti ággal foglalkozik.
Ahol régen zöldséget, gyümölcsöt, halat vagy húst vettünk, ott most a legkülönfélébb fényművészeti alkotások várnak ránk. A 35 kiállított „tárgy” között van hologram, lézerinstalláció, animáció, az árnyékkal és a fénnyel játszó objektek meg interaktív fényinstallációk. Noha ma már egyre több múzeumban megjelenik az interakció, és van egy-egy taktilis tárgy, mégis nehezen, félve vesszük rá magunkat, hogy megérintsük, áthelyezzük, mozgassuk azt, amit lehet.
Mivel a színek, az optikai játékok és a folyamatos zene miatt eleve szokatlan terepen jártunk, itt jobban előjött a felfedező énünk, és teljes nyugalommal mentünk közel a tárgyakhoz, játszottunk a fény irányításával, belefújtunk a gomolygó füstbe Mátrai Erik ködgépénél, majd egy másik pavilonnál hagytuk, hogy körbevegyen minket a világítótestek hada. Utóbbi a Kiégő Izzók vizuális csoport Re-Fracture nevű fényinstallációja volt, ahol a lesötétített agorát bekeretezte hatvan nagy erejű fénycső, amik a zene ritmusával harmonizálva hol felvillantak, hol színt váltottak, hol pedig elárasztották fénnyel a sötét teret.
A múzeumban látható művek mindegyike az érzékeinkkel játszik, különösen a csarnok közepén lebegő hatalmas zeppelin, aminek a belsejében úgy éreztük, dimenziót váltottunk és eljutottunk egy távoli galaxisba, vagy egyszerűen csak lebegünk az űrben.
A múzeumban látható művek mindegyike az érzékeinkkel játszik, különösen a csarnok közepén lebegő hatalmas zeppelin, aminek a belsejében úgy éreztük, dimenziót váltottunk és eljutottunk egy távoli galaxisba, vagy egyszerűen csak lebegünk az űrben.
A léghajóban két animáció váltja egymást: Kovács Ivó Searchlight című animációja olyan, akár egy labirintus, ahol a falak folyamatos mozgásban vannak, bezárulnak és új utakat nyitnak, míg Vicsek Viktor Space Eater vizuálja a galaxisok végtelenjébe repített.
A Hold utcai piac egykori épületében kiállított tárgyak között nemcsak ma élő alkotók munkáit látjuk, de olyan világhíres művészek alkotásai is szerepelnek itt, mint Moholy-Nagy László, Victor Vasarely és Kepes György. Moholy-Nagy egészen új módon kezdett el kísérletezni a fénnyel, a vetítéssel és a tükrözésekkel. 1931-ben hozta létre fény-tér-modulátor művét, egy kinetikus fém-, plasztika- és műanyag szobrot, amire fényjátékot vetítettek – a múzeumban ezt is megtekinthetitek.
Érdekes és izgalmas a fénnyel való kísérletezés és ez a másfajta művészet, mi viszont jó néhány installációnál inkább csak értetlenül álltunk, amik igazán megfogtak és megmozgattak minket, azokat fentebb már említettük. Az elszálló energiaárak mellett elég húzós a belépőjegyek ára, de akit vonz és érdekel a fényművészet, és kíváncsi, hogyan is lehet kiállítani ezeket az alkotásokat, annak megéri egyszer ellátogatni a csarnokba.
