Locsolóautó elől elhúzódó idős pár, közlekedési baleset vagy egy babakocsi, ahol a nagy tesónak is jut hely... Olyan életképek, amelyekbe mindannyian belebotlottunk már. Hans van der Meer, a holland dokumentarista fotográfia egyik legjellegzetesebb képviselője mégis teljesen egyedi módon mutatja be ezeket a helyzeteket, a kulisszáknak pedig különleges jelentőségük van, hiszen a 80-as évek Budapestjén járunk. A fotográfus többször töltött itt hosszabb időt. Empátiával és humorral teli képein egy meggyötört, de változásra kész Budapest jelenik meg. Az Apró rejtélyek című kiállítás ezekből a fotókból válogat, miközben felvillantja jelentőségüket az életmű szempontjából.
Mint a tigris az állatkertben, szép, szép, de nem baj, ha nincs közelebb. Talán ilyen lehetett a nyugati turisták számára a 80-as évek Budapestje.
Mint a tigris az állatkertben, szép, szép, de nem baj, ha nincs közelebb. Talán ilyen lehetett a nyugati turisták számára a 80-as évek Budapestje.
Hasonló kíváncsisággal érkezhetett meg 1982-ben Hans van der Meer is kicsit körülnézni a vasfüggöny másik oldalán. Rövid budapesti tartózkodása nem hagyta nyugodni, hamarosan visszatért, és ekkor már fényképezőgépét is hozta magával. Először két hónapot tartózkodott a városban, majd közel egy évet, miközben nemcsak folyamatosan dolgozott, de életre szóló barátokat is szerzett, lakást bérelt, részt vett a hétköznapokban.
Itt készült képein egyszerre jelennek meg a jellegzetes nagyvárosi és a teljesen közegspecifikus arcok és helyzetek, olyan életek, amelyeknek egyetlen pillanatára nyitnak ablakot a fotók. Az ebből kirajzolódó, kontextus nélküli kép pedig felveti a kérdést, hogy az emberi életeknek ezek az apró, ellesett rejtélyei hogyan utalhatnak egy nagyobb jelenségre. A fotók nagy része 1984–1985-ben készült, a fiatal van der Meer humorral és empátiával mutatja be a korabeli Budapestet, a tipikustól az egészen abszurd helyzetekig.
A formás nőt méregető egyenruhások, a kisiskolásokat rosszmájúan szemlélő úr vagy a férje ruháját igazgató elegáns, dundi hölgy továbbra is jellegzetes nagyvárosi szereplők. A szerelés közben kocsi alól kilógó lábak, a papírt hordó nyugdíjasok vagy a Trabantba zsúfolódott sapkás család pedig olyan kordokumentumok, amilyeneket ma már ritkán látunk. Az olyan abszurd jelenségekre, hogy miért „árul hírlapot” egy kutyus, vagy miért visel az ablakon behajoló bácsi női papucsot, a fotók pillanatszerűségénél fogva természetesen nem kapunk választ.
A kiállításon látható 113 kép és három videó nemcsak a budapesti fotókat mutatja be, hanem ezeknek az életműben betöltött szerepét is.
A kiállításon látható 113 kép és három videó nemcsak a budapesti fotókat mutatja be, hanem ezeknek az életműben betöltött szerepét is.
Így láthatunk alkotásokat van der Meer focipályákat és Cas Oorthuyst megidéző, tejgazdálkodást bemutató ismert fotóiból is. Ha szeretnénk többet tudni ezeknek a budapesti képekhez való viszonyáról, akkor érdemes átlapozgatni a kiállításhoz tartozó ingyenes kiadványt is.
A tárlat témájánál és méreténél fogva tökéletes elfoglaltság akár egy lazább munkanap utánra, háromnegyed óra alatt megnézhető, ezalatt pedig egyszerre van lehetőségünk szórakozni, gondolkozni és mosolyogni a furcsa élethelyzeteken. A fotós munkásságába pedig a honlapján is betekinthetünk.
