A város gerilla népművészei – Megjelent Lugosi Lugo László Graffiti című művészeti fotóalbuma

Lugosi László, vagy ahogy a legtöbben ismerték, Lugo, Budapest fotósa volt, 

nevének ott a helye a többi neves városfotósé, például Klösz Györgyé mellett. A változó nagyvárost örökítette meg, a jellegzetességeit, az arcait, a házait, a kültereit és a beltereit meg a falait – azon pedig a graffitiket. Összesen 4500 képet készített szerte a városban, ez volt Lugo utolsó fotósorozata. A hatalmas gyűjteményből 350 kép került be, városrészek szerint csoportokba rendezve, a Graffiti – Read The Signs című monumentális és gyönyörű fotóalbumba, aminek könyvtervét Gerhes Gábor készítette el. 

A Graffiti minden értelemben hatalmas könyv – megvan a súlya is –, de a benne látható képek pont ebben a méretben élnek meg a legjobban, a teljesség eléréséhez pedig legalább ennyi fotóra volt szükség. Lerobbant házak falait, senki földjén hosszan elnyúló kőkerítéseket, koszos lépcsőfordulókat, aluljárókat és tetőket látunk, egyik sem a szebbik arcfelén található a városnak. Ez itt a totális underground, ahova a kutya sem jár, csak, ha tényleg dolga van ott. A graffitizés például lehet egy ilyen dolog egy elhagyatott helyen, melyek nagy része a pesti oldalon található – a könyv képei legalábbis jórészt ott készültek. Ezeket a kihalt, szomorú pontjait a városnak feldobják a színes festékek, a rajzok, a formák és a tagek. És a könyv fotóin is jól festenek. 

A Lugo-fotóalbumban az is nagyon jó, hogy mivel a város meghatározott részei szerint vannak elosztva a képek, ha egyik-másik graffiti ismerős lesz, könnyebben beazonosítható, hogy pontosan hol is láttuk korábban, melyik falon. Minden fejezet elején térkép szerepel, megjelölve az utcákat, ahol Lugo a képeket lőtte, ez is sokat segít. Zuglóból indulunk, majd bejárjuk a belvárost, onnan pedig Észak-Pest felé vesszük az irányt. A következő állomás Angyalföld és Újpest, ahonnan Dél-Pest felé fordulunk, onnan pedig Kelet-Pest irányába. A pesti oldalt a Keresztúri út környékével zárjuk, majd egy kis Buda marad a végére, Észak-Buda meg a Filatorigát. A gyűjteménynek ugyan csak egy kis töredékét láthatjuk a könyvben, de még így is olyan érzésünk támad, amikor végiglapozzuk, hogy nem maradt olyan graffiti a városban, amit Lugo le ne fényképezett volna. 

A könyvet négyen szerkesztették – Kurdy Fehér János, Cziglényi Boglárka, Lugosi Blanka és Szilágyi Szabolcs (SI-LA-GI) –, és ők szerencsére nem elégedtek meg annyival, hogy csak képek legyenek az albumban, aminek kb. 80%-át azért még így is azok teszik ki. A kötetbe befért még többek között egy esszé és egy tanulmány a graffitiről, van benne graffitiszótár meg több interjú is (egy Lugosi Lászlóval, a többi pedig meghatározó graffitisekkel), és Lugo életrajzát is elolvashatjuk. A Graffiti – Read The Signs című fotóalbum nemcsak látványos kiadvány, hanem tartalmas is, és nemcsak lapozgatni érdemes meg jó, hanem olvasgatni is.