Ha már egyszer nem mozdulunk ki a városból, hagyjuk otthon a kocsit, és inkább a tömegközlekedést választva keressük fel a kiindulási pontot, amit a XII. kerületi Márton Áron tér közelében találunk. Mielőtt valaki megkérdezi, hogy az pontosan melyik tér is, gyorsan eláruljuk: itt találjuk a Farkasréti temető egyik végét. Mielőtt azonban belevágnánk a túrába, még azt is elmondjuk, hogy az 59-es villamossal érkezhetünk ide, vagy a 8E jelzésű busszal. Aztán a Törökbálinti úton egészen a Zsigmondy Vilmos utcáig sétálunk, és onnan indul a túránk.
Nagy turistatábla jelzi az indulás helyét, egyébként pedig a zöld háromszög jelzést kell követni. A túra egyetlen megerőltető, nehéz szakasza itt található, és nincs is annál jobb, mint még frissen, tele energiával kipipálni a girbegurba, kisebb sziklákkal alaposan megszórt és kimondottan meredek ösvényt, ami az Ördög-orom fennsíkra visz föl. Bár nem annyira komfortos-kényelmes a felfelé vezető út, mégis megvan a maga kissé kalandos hangulata. Vigyázat, mert az ösvény aljáról úgy tűnhet, nem tart sokáig az út, így akár nagy lendülettel is belevághat az ember, de ne tegye, mert az út rövidsége illúzió. Inkább az erőnket jól beosztva, óvatosan induljunk neki.
A sziklák miatt kicsit csúszós és meredek ösvénynek aztán persze meglesz a jutalma egy komoly panoráma képében, de mielőtt ezt megkapjuk, a fennsík közelébe érve a mélységet elválasztó biztonsági vaskorlátba kapaszkodva tehetjük meg ennek a szakasznak a végét. Amikor aztán 10-15 perc alatt felérünk a csúcsra, a leizzadásért kárpótol a látvány. Szemben velünk fölénk magasodik a Széchenyi-hegyi adótorony, de látható és megcsodálható innen az Irhás-árok, a Farkas-völgy meg a Sas-hegy is, sőt még a Gellért-hegyi Szabadság-szobornak is integethetünk. Miután kigyönyörködtük magunkat, mehetünk is tovább, de csak addig, amíg meg nem látjuk a zöld négyzet jelzést.
A zöld négyzet mentén megyünk tovább, és innentől már lefelé – ami nem jelenti azt, hogy ez végig így is marad, bár olyan meredekséggel már nem lesz dolgunk, mint az elején. A zöld négyzettel viszont csak rövid ideig haladunk együtt, egészen addig, amíg meg nem látjuk a piros négyzetet, mert akkor arra váltunk át, és ez vezérel el bennünket a Rupp-hegyhez (amiről korábban már írtunk külön is). Emelkedőn folytatódik az utunk az említett jelzés mentén, és ez már közel sem olyan erős megpróbáltatás, viszont ennek a végén, a tetőn is jutalom vár: egy tisztás padokkal meg egy újabb panorámával (a Széchenyi-hegyre meg a Tétényi-fennsíkra). Míg az Ördög-orom megmászásakor belefuthatunk más túrázókba is, a Rupp-hegy kevésbé ismert kirándulóhely, így lehet, hogy nem is lesz ott más rajtunk kívül, és pad is jut nekünk.
Innen a piros négyzetet követjük tovább, nyílegyenesen a Tűzkő-hegyig, amivel el is jutunk Budapest közigazgatási határáig. Pontosabban túl is haladunk rajta, ez a vidék már Budaörs külterületének számít. Egy kis fakapuval indít az erre-arra és ezúttal is jórészt felfelé kanyargó erdei ösvény, amit helyenként fából ácsolt hidak tarkítanak. Ezen a hegytetőn csak egy darab pad vár bennünket, és megint csak egy Budapest-panoráma, bár látni innen Törökbálintot is. Ez itt már a végállomás, úgyhogy miután kinyújtóztuk és kinézelődtük magunkat, fordulhatunk is meg, és irány vissza. A teljes táv összesen kb. 8 kilométer, ami 3-4 óra alatt teljesíthető. Minden attól függ, mekkora sebességgel haladunk és mennyit ácsorgunk az egyes panorámapontokon. De ha szép az idő, minek is rohannánk?
