Mivel a csúcsgasztronómia sehol a világban nem a hatalmas profittermelésről szól, így talán ezt a szegmenst fenyegeti a legnagyobb veszély. Úgy látjuk, hogy a szélesebb közönség számára érthető és elérhető, kifinomult, progresszív bisztróvilág is pengeélen táncol. Ráadásul jelenleg mindenkinek kevesebb pénzből kell gazdálkodnia, és ez sem segíti a gasztronómiai ágazat munkavállalóit és tulajdonosi körét.
Számos korábbi veszteségünk után a legendás erzsébetvárosi Olimpia Étterem, az ország első étlap nélküli gourmet-étterme is végleg bezárt december 31-én. Ez a mindennap friss alapanyagokból készült táblás ajánlat forradalmian új dolognak számított még Budapesten, főleg ilyen kiemelkedő fogásokkal, ennyire elérhető áron. Takács Lajost a kormányrúd mellett követő Ádám Csaba séf a hírek szerint sajnos nemcsak az éttermet zárja be, hanem pályát is módosít. 15 év műhelymunkája és szakácsgenerációk kinevelése ment most az Olimpiával a levesbe, de emléke velünk marad.
A Dob utcai Fricska Gastropub szintén a főváros egyik legjobb ár-érték arányú gourmet-konyhája volt már a megnyitástól kezdve. Ezt a pozitívumot 2017-ben és 2018-ban a Michelin csapata is észrevette, és Bib Gourmand-besorolással díjazta az éttermet. A Giczi Andor, Nagy Szabolcs és Csongrádi Csaba nevével fémjelzett Fricskában köztudottan a szezonalitásra építettek, mindig az adott évszak vagy akár hónap legjobb alapanyagait komponálták bele a menübe. Vagány, pimasz humorukra tökéletesen jellemző volt a nyitáskor a megállítótáblára kiírt „tourist trap” (vagyis turistacsapda) felirat. A Covid okozta gazdasági környezetben idén nem nyitott ki, és sajnos többet már nem is fog. Nagyon fognak hiányozni ők is!
Budán közel sincsen annyi kimagasló gasztrohely, mint Pesten, ezért is számít különösen nagy veszteségnek a Vízivárosban működő, ikonikus Csalogány 26 nemrég bejelentett végleges bezárása. Elegáns, családias, visszafogott vendéglő volt a Csalogány, egyszerű, harmonikus ízekkel és gazdag borválasztékkal, ráadásul közel sem volt olyan nagyzoló, mint számos pesti társa. Egy ízig-vérig a klasszikus budai vendéglátást képviselő éttermet veszítettünk el. Csak remélni tudjuk, hogy nyílik majd méltó utódja.
A turizmus „átalakulásával” és a jelenlegi helyzettel együtt egyik pillanatról a másikra szűnt meg a vendéglátás – főleg az utóbbi tíz évben tapasztalt – kivételes környezete. Komoly és abszolút váratlan sokkhatásként érte a szektort, hogy a külföldi gasztroturisták és a magyar középréteg biztosította fix bevételek elmaradásával hirtelen át kell állni a valós magyar piaci viszonyokon alapuló működésre – beszéljünk akár igényekről, akár fizetőképességről. Sokaknak ez sajnos nem is sikerült. Legrosszabb forgatókönyv ide vagy oda, mi azért próbáljunk a lehető legjobban bízni. Minden minőségi hely újranyitása vagy életben maradása ünneplésre ad okot. Ezért is menjünk el kedvenc helyeinkre, támogassuk a működésüket!
