A Thirring-körút nem más, mint egy körtúra. Nem túl hosszú – közel 2 és fél kilométer –, így akár egy óra alatt végigmehetünk rajta, bár egyfelől megerőltető, másfelől pedig folyamatosan megállásra késztetnek a látnivalók. Ez utóbbiak lenyűgöző panorámák, valamint óriási sziklamonstrumok. Apró érdekesség, hogy a körtúra alaprajza egy kitárt szárnyú turulmadárra emlékeztet. De ne ezért járja végig a Thirring-körutat az ember, hanem azért, mert egy vadregényes, izgalmas túraútvonal, ami lehet, hogy rövid, de a végén garantált a fáradtság.
Dobogó-kőt és az ott elénk táruló Dunakanyar-panorámát mindenki jól ismeri, nem lehet nem szeretni, annyira gyönyörű. Ám a nagykilátó alatt, a hegy oldalában kanyargó túraútvonalat már nem ismeri mindenki, pedig azt is sokan szeretnék. Egyfelől a túra során időnként előbukkanó panorámák okán – előttünk a Börzsöny és a Visegrádi-hegység meg persze a Duna és a kanyar –, másfelől pedig a gigantikus sziklaképződmények miatt, amiktől olyan érzése támad a kirándulónak, mintha magukba fordult, guggolva alvó óriások között járna.
A Thirring-körút izgalmas útvonal, ha kirándulna az ember: bár rövid, és hiába megyünk sokáig lefelé, már akkor tudjuk, hogy körtúráról van szó, vagyis egyszer vissza kell jutnunk oda, ahonnan elindultunk, az pedig fent van, vagyis a túra második fele kaptatás felfelé egy meredek, sziklás hegyoldalon. Úgyhogy érdemes jó túrabakancsban nekivágni a túrának, amin a helyes haladási irányt a sárga körjelzés mutatja. Aki gyerekkel menne, annak sem kell bizonytalankodnia: a gyerekek bírni fogják a mászást és imádni fogják az útvonalat, amiben meglátják majd egy hatalmas kaland lehetőségét.
A körút névadója Thirring Gusztáv földrajztudós, statisztikus, demográfus, természetjáró, a hazai turizmus egyik legjelentősebb alakja. Azért esett rá a választás, mert a dobogó-kői panoráma meg a túraútvonal szomszédságában álló szép turistaház, amit báró Eötvös Lórándról neveztek el, Thirring kezdeményezésére épült meg 1897–1898-ban. Róla azonban nemcsak az útvonalat nevezték el, mint ahogy Eötvös báróról sem csak a turistaházat, hanem mindketten a túra egy-egy sziklamonstrumának is névadói voltak. Merthogy a sziklákat egytől egyig elnevezték valakiről, jellemzően a hazai túraélet neves alakjairól. De nemcsak előttük hajt fejet a túra, hanem egy speciális csoportról is megemlékezik, a Magyar Siketnémák Turista Egyesületéről, melynek tagjai 1927-ben építettek a Thirring-körút elejére egy meghitt hangulatú emlékhelyet.
Érdekes módon a túraútvonalon található sziklák eredetével kapcsolatosan élénk vita folyik, merthogy keletkezésükről több teória is él. Az egyik szerint – ezt tartják a leginkább tudományos magyarázatnak – a sziklák hétköznapi vulkanikus eredetű kövek. Ugyanakkor az az elmélet is szépen tartja magát, hogy ezek a sziklamonstrumok egy kora középkori, népvándorlás kori erődítmény maradványai: falmaradványok és sáncok. Bizonyíték igazából egyikre sincs, utóbbi eredettörténetet egy esetleges régészeti feltárás tudná igazolni, de az itt sosem volt, és nincs is tervbe véve. Ami nem is baj, különben a túraútvonalat le kéne zárni, az pedig nagy érvágás lenne. A Thirring-körút ugyanis az egyik legizgalmasabb, legvadregényesebb túra a rövidebb útvonalak között, tipikusan olyan célpont, amit bakancslistára is feltesz az ember – Dobogó-kővel együtt.
