Apa csak egy van! – Megnéztük a Szia, Életem! című új magyar vígjátékot

Amikor felnőtteknek szóló filmben van gyerek főszereplő, gyakran megesik, hogy az alkotók megelégszenek annyival, hogy a kicsi elsősorban cuki legyen, a tehetség pedig csak másodlagos. Egy ilyen döntés könnyen haza is vághat egy filmet, úgyhogy azok a filmek járnak jól, ahol inkább a tehetséget figyelik, a cukiság pedig másodlagos, vagy nem is számít. A Szia, Életem! című új magyar vígjáték az utóbbi kategóriába tartozik, tegyük hozzá, szerencsére, mert a film tetszési indexének milyensége elsősorban a Thuróczy Szabolcs (apa) és Pásztor-Várady Mór (fiú) kettősének működőképességétől függ. A páros pedig nagyon jól működik együtt, az illúzió, hogy hús-vér apa-fia párost látunk, tökéletes. 

Barna egy fantasyíró, aki hat évvel a film jelen ideje előtt megcsinálta a tutit: írt egy regényt, ami egy csapásra híressé tette. Csak hát utána nem történt semmi azon túl, hogy a jobb sorsra és könyvekre érdemes szerző kereskedelmi tévés celebműsorokban szerepelt, meg bulvármagazinokban, mert közben botrányt botrányra halmozott. Aztán írt egy új regényt is, ami azonban nem nyeri el a kiadó tetszését, ezért szerződést akarnak vele bontani. Barna kikönyörgi magának, hogy kapjon tíz napot egy másik új könyv megírására, ám ekkor olyan fordulat áll be az életében, ami a teljes összeomlással és csőddel fenyegeti: volt barátnője tíz napra a nyakába varrja sosem látott kisfiát. 

Barna eleinte nemhogy távolságtartó, de kifejezetten ellenséges a gyerekkel, mintha ő tehetne róla, hogy az író annak idején óvatlan volt szex közben. Ám ahogy haladunk előre a történetben, úgy enyhül meg és úgy épül le a hatalmas egója, ami átadja a helyét az apai szeretetnek. Ezt persze előre sejtjük, meg azt is tudjuk, mire fut majd ki a film, de ez egyáltalán nem baj, semmit nem ront az összeképen, mert mint oly sok esetben, most sem a cél a fontos, hanem az oda vezető út. Az pedig nagyon szórakoztató és szellemes. Egyszerűen élmény figyelni apa és fia jobbnál jobb beszólásokkal és riposztokkal teli párbeszédeit. 

Talán már ennyiből is látszik, hogy a Szia, Életem! nem a meglepetések és a fordulatok filmje, hanem a folyamaté, melynek során összeszokik és megszereti egymást a két főszereplő, miközben furábbnál furább alakok csetlenek-botlanak körülöttük, mint a Barnának állandóan hitelező, szintén író legjobb barátja, akit Vékes Csaba alakít – pazarul. 

De ő írta a film forgatókönyvét is, sőt Rohonyi Gábor (Konyec – Az utolsó csekk a pohárban, Brazilok) mellett ő volt a mozi társrendezője is. A Szia, Életem! lehetett volna a nyár vígjátéka, ha hamarabb mutatják be, de persze ősszel is ugyanolyan jól fog esni a nevetés az év legüdítőbb filmes meglepetésén. Irány hát a mozi!