„Megtalállak még”, énekelte jó régen Császár Előd az azóta sem lankadó hatású slágerében az áhított tökéletes nőnek, de a mondat pontosan passzol arra az esetre is, ha a buszon felejtünk – mondjuk ki: elveszítünk – egy számunkra fontos tárgyat. Lehetne a BKV most megnyitott, Talált tárgyak tárlata 2. című kiállításának mottója is. Van is mit megtalálni, elsőre ez a gondolatunk, amikor végignézünk a tényleg rengeteg és sokféle tárgy között, amikből összeállt a kiállítás anyaga.
Talán ritkán megyünk utána rendesen, ha elhagyunk valamit. Pedig minden egyes esetben, amikor elveszítünk egy esernyőt, egy (olvasó)szemüveget vagy egy kulcsokkal teli kulcstartót – az irataink mellett ezt a három tárgyat veszítjük el a leggyakrabban, sugallja a kiállítás –, lehet, hogy egyetlen telefonhívás a BKV Talált tárgy Kezelőségéhez, megoldaná a problémánkat. De a tárgyak sokasága azt jelzi, ez a lehetőség viszonylag ritkán jut az eszünkbe. Pedig – a BKV tapasztalata ezt mutatja – az utastársak rendesek és becsületesek, az elvesztett tárgyak jelentős részét ők adják le.
Pontosan miket is láthatunk a kiállításon? Random tárgyakat, bármit, amit csak el lehet hagyni, és ugyanúgy van köztük értéktelen kacat, tucatáru, mint értékes dolog vagy bizarr vagy olyan, amiről nem is gondolnánk, hogy valaki képes rá, hogy elhagyja.
Láthatunk tangóharmonikát, műfogsort, 2,5 kg-os kiszerelésben fehérjeport, felfújt gumimatracot, lovakat ábrázoló, nagyalakú giccsfestményt, komplett sífelszerelést, gurulós bőröndöt, amibe egy nagy család teljes ruhatára belefér, divatos ruhákat a cipőtől a sapkáig, plüssborítású fejhallgatót és egy csomó könyvet is Moldova Györgytől Bödőcs Tiborig.
Láthatunk tangóharmonikát, műfogsort, 2,5 kg-os kiszerelésben fehérjeport, felfújt gumimatracot, lovakat ábrázoló, nagyalakú giccsfestményt, komplett sífelszerelést, gurulós bőröndöt, amibe egy nagy család teljes ruhatára belefér, divatos ruhákat a cipőtől a sapkáig, plüssborítású fejhallgatót és egy csomó könyvet is Moldova Györgytől Bödőcs Tiborig.
A cuki nyuszimotor vagy a Dudu, a kis versenyautó meséjének elvesztése miatt biztos szomorú volt egy gyerekszív, a Deep Purple Fireball című nagylemeze eredeti vinylkiadásának nyomaveszése miatt pedig egy zenerajongó.
A kiállításon találunk egészen extrém tárgyakat is. Például azt a két, jó állapotú, menő díszkardot, amikkel akár még szúrni-vágni is lehet, és amilyeneket nem busz- vagy metróüléseken szoktunk általában látni, hanem olyan filmekben, amelyek azokba a korokba repítenek vissza bennünket, amikor a kard olyan hétköznapi viselet volt, mint manapság az okostelefon. De még ennél is meglepőbb a Tóra-tekercs, amit valaki egy szép díszdoboz társaságában hagyott el. Annak elsősorban nem pénzben mérhető az értéke.
