Bár az UNESCO világörökség részét képező, csodásan felújított Matild Palace-ról és izgalmas történetéről már írtunk, azt kevesen tudják, hogy a Klotild hercegné által építtetett kecses paloták nemcsak innovatív építészeti megoldásaik miatt voltak példaértékűek, hanem azért is, mert a fényűző tereikben zajló élet szervesen illeszkedett a városban élők sokféleségéhez. Itt mindenki megtalálhatta az egyéniségéhez, pénztárcájához megfelelő szórakozást. A fenti emeleten a főurakból álló, titokzatos dekadens mozgalom tagjai hajszolták a luxust és az élvezeteket, lentebb a középosztály számára irodákat, üzleteket, munkahelyeket alakítottak ki, a földszinten található Belvárosi Kávéház pedig a korabeli bohémek kedvelt találkozóhelye volt. A legenda szerint Krúdy itt írta a Szindbádot, erre utal az épület előtt látható bronzszobra is.
A most nyíló Matild Café & Cabaret-val éppen az eredeti sokszínűség, a város sokféleségének szolgálata tér vissza a patinás helyszínre. A Matild Palace-ban az elegáns hotel ugyan a külföldieket várja, de a különleges gasztroélmények már a budapestieknek is szólnak. A koncepció kidolgozása az amerikai–osztrák sztárséfnek, Wolfgang Pucknak és csapatának köszönhető. A Spagóban az ő izgalmas kreációit kóstolhatjuk elegáns vacsorák alkalmával, míg a tetőn, a The Duchess koktélbárban iránymutatásuk alapján készült italok és barfoodok társaságában csodálhatjuk a várost, a most nyíló Cabaret-ban pedig hagyományos fogások és remek sütemények mellett pihenhetünk meg napközben.
És ki ne szeretne napközben ebben a csodás környezetben megpihenni? A Belvárosi Kávéház a háború előtt írók, költők kedvenc törzshelye volt, az ostrom után pedig a megmaradt néhány zsák kávéval, betört ablakok mellett szinte elsőként nyitottak újra. A hely az utóbbi években Csipkerózsika-álmát aludta, így kevesen gondoltuk volna, hogy ilyen lélegzetelállító állapotban kaphatjuk vissza valamikor. Hiszen a szecesszió bent látható olívazöld és arany indáit, levéldíszeit nem adják ingyen, a felújítás rengeteg munkát, pénzt és időt emésztett föl, mert szerették volna, hogy a végeredmény minél jobban hasonlítson a korabeli képeslapokon, fotókon látható állapothoz.
Persze a kemény munkából mi már szinte semmit sem érzékelünk, belépve azonnal elragad bennünket a bohém kávéházi hangulat, amibe az étkészleten is látható tolldíszes logónak, az emelkedni és süllyedni is képes forgószínpadnak és a középen látható zongorának hála, némi nagy Gatsby-életérzés is vegyül. Mintha kulisszák mögül figyelnénk a Ferenciek terének forgatagát, voltaképp saját életünket nézzük az elegáns beltérből, ha pedig ahhoz van kedvünk, jó időben a teraszon is lazulhatunk.
Az ételek a hagyományos vonalat követik, Wolfgang Puck és csapata iránymutatása alapján Fehér Attila séf munkáját dicséri az étlap, az alapanyagokat illetően pedig törekedtek arra, hogy minden helyben, hazai hozzávalókból készüljön. Olyannyira, hogy az elegáns, nagypolgári miliő hátterében a konyhán saját kezűleg töltik a kolbászt. Ezt a fogást természetesen azonnal ki is próbáltuk, és nem csalódtunk. A hagyományos fűszerek mellett kis koriander is kerül a töltelékbe, ízét pedig remekül egészíti ki az almás-zelleres saláta és a tormás, illetve a mustáros mártogatós.
De nagyon előreszaladtunk, hiszen a kóstolást voltaképp kacsamájpâtéval indítottuk. A klasszikus étel három rétegét vékony szénköpeny választotta el egymástól, némi ásványosságot adva az ízekhez, a színeket egy kis cékla biztosította, a fogáshoz tartozó almacsatnitól pedig újra felfedeztük ennek a gyümölcsnek a valódi ízét. Legnagyobb kedvencünk azonban a pörkölt volt, ami vajpuha és különleges állagú marhapofából készül, szaftjából pedig – a hosszú főzésnek hála – a megszokott csodás ízek szabadulnak ki, igazi, deszkáról szaggatott spätzle, azaz osztrák nokedli jár hozzá, és házilag savanyított uborkából saláta.
Mi azt hittük, hogy ennél finomabb étel már nem lesz, de aztán megérkeztek a sütemények. A klasszikus Rákóczi-túrósról és az Eszterházy-tortáról mondanánk, hogy gyermekkori emlékeket idéznek, de az az igazság, hogy ennyire finomat ebből a két édességből még nem igazán kóstoltunk. A Rákóczinál a túró habkönnyű rétegeihez tökéletes mennyiségű, fanyar baracklekvárból készült zselé tartozott – ezt a melegebb napokra ajánljuk.
Az Eszterházy-tortán pedig a kiváló alapanyagok és a házias ízek érződtek, a rusztikusabb diódarabok és a krém tökéletes egységet alkottak – ezt a hidegebb napokra ajánljuk. A hely signature-édességét is meg kell említenünk. A Matild cake igazi mogyoróbomba, amibe mogyorólikőr is kerül, felidézve egy, a békebeli kávéházi időkben divatos italt.
Ebédünkhöz a kávén kívül különleges signature-italokat is kóstolhatunk. Itt aztán teljes egészében visszakacsint a békebeli bohém világ, bár van Szindbád nevű ital is, mi maradtunk Krúdy úr koktéljánál, ahol a vilmoskörte-pálinka a milk punchnak köszönhetően tökéletes egységet alkotott a ginnel és a Cointreau-val, nyári frissességet pedig egy kis tonik kölcsönzött az italnak.
Ha pedig a látogatás végén szeretnénk hazavinni az élményt, a ház saját bonbonokat is készít, amiket díszes csomagolásban meg is vásárolhatunk. Ezt az élményt pedig érdemes hazavinni, hiszen a Matild Cabaret csodálatos hely, ahova, ha tehetjük, legalább egy sütemény és kávé erejéig látogassunk el. Hiszen Budapest hangulatában még ma is jól érezhetjük a klasszikus kávéházi kultúrát, így éppen itt volt az ideje, hogy a város egyik legközpontibb terére is visszatérjen a békebeli szórakozás.
