A nagykövet, a színésznő és a szerencsejátékos főnemes – Buda szecessziós kincseinek nyomában

A Budastep túráján megtudtuk, hogy merre sétáljunk és hova érdemes néznünk, ha a szecesszió nyomait keressük Budán, a Bartók Béla út környékén.

Gellért Szálló

Jóllehet a Gellért Szálló helyén álló forrás gyógyvizét és az itt található iszapot már a török hódítók is dicsérték, a terület változásának egyik legfontosabb eleme a Szabadság híd megépülése volt, amelynek következtében az eredeti, csúnyácska fürdőépületet le kellett bontani és néhány száz méterrel arrébb költöztetni. Az új gyógyszálló építése nem ment zökkenőmentesen, de végül 1918-ra Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor tervei alapján elkészül a 176 szobás hotel, amely magában hordozza a szecesszió minden szépségét és luxusát... Hogy aztán a viharos időszakban néhány hónapos működés után a Tanácsköztársaság egyik legfontosabb főhadiszállása legyen.

A következő dátum azonban sokkal vidámabb időszak beköszöntét jelzi, 1927-ben ugyanis újabb hatvan szobát, két emeletet építenek a népszerű hotelre, ekkor készül el a hullámfürdő, a konyhában pedig legendás idők veszik kezdetüket, mikor az éttermet átveszi Gundel Károly. Az 1930-as években újabb szolgáltatásokkal bővül a Gellért, egzotikus „délszaki” növényekkel zsúfolt télikertet hoznak létre, belső medence épül, és állítólag golfpálya is van. Nem is csoda, hogy a hotelben számtalan híresség fordul meg, a finn nagykövettől a mézesheteire érkező Julianna holland királynőig. Persze mióta fotózás létezik, minden kor megszüli a maga paparazzóit, és nem volt ez másképp a 30-as években, a Gellértben sem. A kor lesifotósának, Pusztai Sándor úszómesternek hála most is nézegethetünk képeket a szállóban lazuló hírességekről, a fürdődresszes Hatvany Lajos báróról, az úszósapkás Batthyány grófról vagy a közelben lakó és még fekete-fehérben is bronzbarnának tűnő Karinthy Frigyesről.

A fürdő egyébként még az ostrom alatt is nyitva van, sőt – egy 1981-es csőtöréstől eltekintve – megnyitása óta folyamatosan működik. A szálló ezzel ellentétben szörnyű károkat szenved a háború alatt, a Duna felőli front szobái jórészt kiégnek, viszont éppen ezek a falak védik meg az épület többi részét a pusztulástól. A csodálatos, Róth Miksa gyárában készült, de a mester testvére, Manó által készített hatalmas üvegablakokat egyenként szétszerelik, és a Gellért hatalmas, ma is látogatható pincéiben őrzik a háború alatt. Így az épület megmaradt szecessziós díszeiről, a gyönyörű mozaikpadlóról, a csodás kovácsoltvas bejárati kapuról és az itt-ott feltűnő Zsolnay téglákról ma már elmondhatjuk, hogy teljességgel bombabiztosak.

Sajnos a háború után csak rövid időre tér vissza a Gellért régi színvonala, bár egészen sokáig élnek a régi dicsőségből. Napjainkra a régies berendezés és a felújítások hiánya miatt a szálló jócskán elmarad a korábbi színvonaltól. A hotelt 2019-ben vásárolta meg egy befektetői csoport, akik felújítják. Mi is eltöltöttünk egy éjszakát itt a zárás előtt, és reméljük, hogy hamarosan újra találkozhatunk a felújított, megszépült szálló legendásan kedves személyzetével is. Noha a fürdő lényegesen jobb állapotban van, azért erre a részre is ráfér egy is ráncfelvarrás. Május 31-ig lazulhatunk a hullámban és a többi medencében, aztán itt is elkezdődnek az építési munkálatok. Érdemes kihasználni a lehetőséget.

Szent Vincze-oszlop

Ugyan nem szecessziós stílusban épült, mégis meg kell említenünk a korabeli szőlőművelésnek emléket állító kőkeresztet. A terület ugyanis kezdetben kiváló bortermő vidék volt, a Gellért-hegyen fehérbort, míg a Sas-hegyen vörösbort készített a helyi, német ajkú lakosság. Az olyan utolsó mohikánokat kivéve, mint az egykori vincellérház, a mostani Czakó Kert épülete, nem nagyon találjuk nyomát a szőlészetnek, elsősorban azért, mert nagy borpincék nem épültek, az itt lakók elsősorban a budai Vár környékén élő rácoktól bérelték az ott található pincéket. Mivel az 1881-es filoxérajárvány szinte teljes egészében kivégezte a tőkéket, a területet az 1880-as évek végén felparcellázták, a hatalmas telkeket pedig jómódú és kissé extravagáns pénzemberek, főméltóságok és művészek vásárolták meg. Úgyhogy lépjünk is tovább, és haladjunk az elegáns otthonok és menő tulajdonosok felé.

A műteremház

A csodálatos épületről korábban már részletesen írtunk, sőt, be is jutottunk az egyik lakásba, Veszely Ferenc festő, grafikusnak köszönhetően. Az épület szép arányai, a hétméteres belmagasságot rejtő hatalmas ablakok és a telek lágy, lankás fekvése miatt kétségtelenül az egyik legszebb szecessziós műemlék, ami olyan alkotóknak adott otthont, mint Kokas Ignác, Madarász Viktor és Vojnich Erzsébet. A különleges épület alkotója Kosztolányi-Kann Gyula, az pedig, hogy a műteremház itt valósulhatott meg, a Képzőművészeti Társulattal való hosszas vita eredménye volt. 

Az építkezés eredeti célja egyébként az volt, hogy olcsó műtermekhez juttassa a még be nem futott művészeket, hiszen annak ellenére, hogy még ma is több egykori bérpalotánál megfigyelhetjük a felső emeletekre épült műtermek hatalmas ablakait, az építtetők itt elsősorban profitot reméltek a helyiségektől, a magas bérleti árak miatt pedig elég kevés alkotó engedhette meg magának, hogy ezekben a műtermekben dolgozzon. A műteremházzal azonban egy olyan megoldás született, ami szépségében még a Gellérthegy elegáns otthonai közül is fölfele lógott ki, míg az egykori lakók anyagi státusza biztosan jócskán elmaradt a neves szomszédokétól, hiszen a hatalmas gesztenyefával és jókora fügével ékes kertből a Finn Nagykövetség és a Wenckheim család egykori otthona látszik...

Wenckheim-villa

Ha nem ismerjük a Wenckheim grófok belvárosi palotáját, a jelenlegi Szabó Ervin Könyvtár épületét, csak a bárói ág gellérthegyi villáját, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy Wenckheiméknek jól futott a szekere. Pontosabban nem is szekér volt az, hiszen a bárói család birtokolta Magyarország első magánrepülőjét, és az autózásnak is hamar a szerelmeseivé váltak. Ennek köszönhető, hogy ezen a telken állt Budapest első magánbenzinkútja is 1932-től, hiszen az autózás hajnalán komoly gondokat okozott az üzemanyag beszerzése. Az első, kifejezetten tankolásra épült benzinkutak csak az 1920-as években épültek, és nem volt belőlük túl sok. A garázs a főbejárattól jobbra található kisebb kapu mögött volt, a villa pedig alapvetően neobarokk stílusú, de a kapuzat elszabadult kovácsoltvas indáin azért érződik a szecesszió. 

Az épület lépcsőháza sajnos nem látogatható, de elmondás alapján érdekes érzés belépni, mivel az alapvetően szűk téren érezni, hogy magánvillának épült a ház, amelynek manzárdrészében a három Wenckheim csemete lakott, saját, külön-külön fürdőszobával rendelkező kis rezidenciájukban. A csodás kertet is magában foglaló telek egyébként jóval nagyobb volt, egészen a műteremház saroktelke mögé ért. Itt egy másik Wenckheim, Dénes építtetett fényűző otthont magának (Kelenhegyi út 16/A). Ő azonban olyan mértékben szerette a szerencsejátékot, hogy az már a családi büdzsét is megviselte, így a hátsó házat el kellett adni. Az eladásra váró épületbe beleszeretett az éppen a Gellért Szállóban lakó új finn nagykövet, és megszerezte diplomáciai célokra, így az egykori villa méltó kezekbe került, ma is itt működik a Finn Nagykövetség.

Mányoki út 5.

A csodás fák mögött nemcsak a környék első vasbeton épülete, hanem az egyik legizgalmasabb pletykája is megbújik, amely szerint a villát IV. Károly, az utolsó magyar király építtette a barátnőjének. Ahhoz azonban, hogy ennek a legendának a valóságtartalmát megtaláljuk, eléggé messziről kell indulnunk, hiszen az épület igazából egy dúsgazdag könyvkereskedőé volt. Az olvasás fontos, gondolhatta a tulajdonos, mikor elhelyezkedett feleségével és távoli rokonával együtt három, egyenként 100 négyzetméteres szintet magában foglaló új ingatlanában. Az épületet sajnos később el kellett adnia, ekkor költözött ide a korszak egyik legismertebb „celebházaspárja”, Miklós Andor és felesége, Gombaszögi Frida. A csinos színésznőnek pedig hamvas koronaherceg korában állítólag V. Károly is csapta a szelet. Ennyi az igazság tehát a szaftos pletykából.

Mészöly utca 4.

Elsőre talán föl sem tűnnek a kissé beszürkült vakolatból készült csodálatos minták, és nem vesszük észre, hogy az épület egyike a népies szecesszió remekműveinek. Az építész, Kismarty-Lechner Jenő (Lechner Ödön unokaöccse) ezen az épületén a felvidéki reneszánsz legszebb épületeiből merít ihletet, ezt láthatjuk a korábban színes vakolatdíszeken. A ház külső részén bibliai idézeteket is olvashatunk, bent pedig kék és zöld Zsolnay csempékben, illetve okkersárga tulipánokat formázó kövezetben gyönyörködhetünk. Ezt mi – a kedves lakóknak hála – megleshettük és lefotózhattuk a túra végeztével.

Bartók Béla út 40.

A ház kapcsán újabb pletykával kedveskedünk a könnyedebb olvasmányokra áhítozóknak. Ezt az épületet ugyanis Lechner Ödön a saját testvérének, Gyulának a megrendelésére tervezte, és a közös munka nem ment zökkenőmentesen. Ödön ugyanis az eredeti tervekhez képest egy emelettel magasabbra tervezte az épületet, ám ezt a szintet később visszabontatta, ami megdobta a költségeket. Ennek viszont Gyula nem örült, és mivel a jómódú és sikeres testvérek között nem babra ment a játék, Lechner Ödön végül kihagyta többek között a tervezett liftet és a kaput is a kész épületből. A kaput később unokaöccse, az imént említett Mészöly utcai házat is tervező Kismarty-Lechner Jenő fejezte be, a nagybácsi stílusában. 

A csatározás szerencsére nem látszik a csodás épületen, aminek homlokzatát ugyanaz a téglaszalagos díszítés uralja, amit Lechner Ödön más épületein is láthatunk (a családnak eredetileg téglagyára volt, az építész itt ismerte és szerette meg ezt az anyagot), bent pedig a lechneri életmű többi elemét bemutató falfestés, pávafejes korlátok és csodás gang várnak bennünket. Azt pedig ma már nehéz elhinni, hogy az építkezés kezdetén, 1898-ban a ház előtt, a mostani villamosvonal helyén tábla állt: „Halászni és vadkacsára vadászni tilos!” Ezt csak akkor tarthatjuk valószínűnek, ha tudjuk, hogy a mostani körtér helyén egy óriási láp terült el, a környék ugyanis éppen ezekben az években kezdett el a Gellérthegyhez hasonlóan felfutni.

Hadik-ház

A ház, aminek történetéről könyvet lehetne írni. Itt foglalkoztunk vele részletesebben, de még így is nehezen tudunk vele betelni, mindenkinek csak tanácsolni tudjuk, hogy nézze meg belülről is. Ma is az épületben működik a Hadik, ami egykor a közelben élt Karinthy Frigyes törzshelye volt, míg a padláson volt Csontváry műhelye. Mindeközben az épület csodás gangjaival, regényes cselédlépcsőjével és mélykék Zsolnay csempével díszített lépcsőházával is lehetetlen betelni. A legenda szerint a Csontváry-örökség úgy menekült meg, hogy a fiatal Gerlóczy Gedeon, a későbbi ismert építész éppen a közelben lévő Műszaki Egyetem felé sétált, amikor figyelmes lett arra, hogy a festő örökösei éppen elajándékozzák a vásznakat. Kíváncsiságból szóba elegyedett velük, majd beengedték a műterembe, ahol véletlenül belerúgott egy földön heverő vászonba, ami ettől kigördült, Gerlóczy előtt pedig hirtelen ott hevert a Magányos cédrus... A többi már művészettörténet. Gerlóczy ugyanis szinte a teljes örökségét föláldozva vásárolta meg a hagyatékot.

Érdekes és kissé megmosolyogtató történet, hogy a Hadik-ház közelében bérelt műtermet magának a 20-as években (hét éven át) Vaszary János festő is. Neki, Karinthyékkal ellentétben, nem annyira jött be a felfutó környék, ugyanis műtermének plafonja a kivitelezés hiányosságai miatt hat év alatt hétszer szakadt le.

Bertalan Lajos utca 26.

Az épület olyan szép, hogy tökéletes ívet, lezárást ad a sétánknak. Már kívülről hívogatónak tűnik a téglás burkolat, kőcsipkés korlátok és a ház elemeihez illeszkedő, arannyal díszített mozaikok, sárkány- és denevérdíszek. Az épület olyan, mint egy csodás ásvány, amit ketté kell vágni ahhoz, hogy láthatóvá váljon az igazi szépség. Ugyanis míg kívül sok a historizáló elem, addig belül eléggé elszabadul a szecesszió, a bordó-lila Zsolnay csempés lépcsőházat a gazdagon díszített üvegablakok vonják sejtelmes fénybe.