A Szépjuhászné Budapest II. kerületében található terület, a Budakeszi út legmagasabb pontján, a János-hegy és a Nagy-Hárs-hegy közötti hágóban, az úgynevezett Budakeszi-völgyben, ahol 350 méter magasságban kirándulóközpont is létesült. Utánajártunk a történetének, aminek kapcsán lesz szó felvilágosodás kori fogadóról, szocialista gyermekvasútról, pálos kolostorról, sőt még Mátyás királyról is.
Az említett hágó feletti, erdő borította nyereg a Szépjuhászné-nyereg, amely agyagból és lösztartalmú hordalékokból épült fel, és amit 1949 és 1992 között Ságvári-ligetnek hívtak. Na de kezdjük az elején, az egykori budai pálos kolostornál.
A budaszentlőrinci pálos kolostor
Egy 1290-es forrás tanúsága szerint Szent Lőrincnek szentelt kápolnát építettek, ami a mai Budakeszi út 91–95. szám alatt állt. A helyet ennek köszönhetően nevezték el később Budaszentlőrincnek. 1301 környékén fogtak a pálos kolostor építéséhez, amihez egy fürdőházat is emeltek, 1381-től pedig a kolostor búcsújáróhellyé vált. Az épületnek ma már csak az alapfalait láthatjuk, a kövek többségét ugyanis a környéken épült házak építésekor felhasználták.
A budaszentlőrinci pálos kolostor romjainál épült fel a 18. század végén a híres Szép Juhászné vendéglő. Nézzük, hogyan írtak ennek emlékéről közel 40 évvel ezelőtt:
„Valószínűleg a növekvő forgalom késztette a mai Ságvári-liget helyén elterülő háromholdas rét birtokosát, Pavianovich Jánost – Buda városának akkori jegyzőjét – arra, hogy 1780 körül egy kis vendégfogadót létesítsen itt. A Szép Juhásznéhoz címzett fogadó (Wirtshaus zur schönen Schäferin) volt az első újkori épület a Budakeszi út mentén. Nem messze innen a középkori pálos kolostor romjai akkor még magasan kiemelkedtek a földből. Köveinek nagy részét éppen a XVIII. század vége felé meginduló építkezésekhez hordták szét. A Szép Juhászné hamarosan igen népszerű kirándulóhellyé vált. Tulajdonosa emeletes épülettel bővítette. Az 1830-as években az akkori tulajdonos a régi ház mellé csinos, klasszicista stílusú fogadót építtetett.” (Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár – Budapest, 1983, 5. szám, május – Gál Éva: A Szép Juhásznétól a Csendilláig)
„Valószínűleg a növekvő forgalom késztette a mai Ságvári-liget helyén elterülő háromholdas rét birtokosát, Pavianovich Jánost – Buda városának akkori jegyzőjét – arra, hogy 1780 körül egy kis vendégfogadót létesítsen itt. A Szép Juhásznéhoz címzett fogadó (Wirtshaus zur schönen Schäferin) volt az első újkori épület a Budakeszi út mentén. Nem messze innen a középkori pálos kolostor romjai akkor még magasan kiemelkedtek a földből. Köveinek nagy részét éppen a XVIII. század vége felé meginduló építkezésekhez hordták szét. A Szép Juhászné hamarosan igen népszerű kirándulóhellyé vált. Tulajdonosa emeletes épülettel bővítette. Az 1830-as években az akkori tulajdonos a régi ház mellé csinos, klasszicista stílusú fogadót építtetett.” (Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár – Budapest, 1983, 5. szám, május – Gál Éva: A Szép Juhásznétól a Csendilláig)
A Szép Juhásznén kívül a 18. század végétől néhány más kocsma is létesült a Budakeszi út mentén, de a fogadó névválasztása – és a benne megtekinthető festmény – volt az, ami arra a középkori legendára utalt, ami végül a környék elnevezését is adta a rendszerváltást követően. Tudniillik a legenda szerint ez a rész – a kacskaringós Szépjuhászné útja meg egész Hűvösvölgy környéke – egykoron Mátyás királyunk vadászterülete volt, aki itt ismerkedett meg a szép juhásznéval. Hogy pontosan mit is takart ez a megismerkedés, az már a múlt ködébe vész, de úriember ilyen dolgokról amúgy is hallgatni szokott. Innen ered tehát először a fogadó, majd az egész környék neve. A vendéglőnek a 20. század első harmadáig több tulajdonosa is volt, mindvégig népszerű maradt, az 1930-as évek elején végül mégis tönkrement, és a tulajdonos teljesen lebontatta. A volt pálos kolostor faragott köveit pedig – amelyek a régi épület falaiba voltak építve – feldaraboltatta és eladta. A fogadó emlékét ma már csak a Szépjuhászné út és a Gyermekvasút egyik megállójának neve őrzi.
1947-ben az állam akkori vezetősége a MÁV üzemeltetésében egy olyan vasút létrehozása mellett döntött, amelyen a szolgálatot gyermekek látják el. Az Úttörővasútra úgynevezett „problémás gyerekek” nem kerülhettek, csak jeles vagy jó érdemjegyű tanulókat vettek fel (szóval nagyjából az akkori pártkáderek gyermekeit), bármely tantárgyból a hármas osztályzat kizáró ok volt. Az emberek többségének legfeljebb csak emlékeiben szép 50-es évek elején a cserkészek helyett természetesen a vidám úttörők voltak a kiválasztottak. A vonal két végállomása a Széchenyihegy és a 235 méterrel alacsonyabban elhelyezkedő Hűvösvölgy, amik között a pályát több ütemben – 1949. június 24-én Ságvári-liget (ma Szépjuhászné), 1950. augusztus 20-án pedig a 198 méter hosszú hárs-hegyi alagúttal együtt Hűvösvölgy állomásig – adták át.
A rendszerváltást követő időszakban a (mai nevén) Gyermekvasút változatlan népszerűségét jelzi, hogy 2012. június 23-án több mint kétszáz új iskolást avattak gyermekvasutassá Hűvösvölgyben, a MÁV pedig 100 millió forintból komplexen felújította és fejlesztette Hűvösvölgy állomást, valamint az előtte található parkot, és kisebb-nagyobb munkálatokat végeztek az egész vonalon.
Forrás:
- Arcanum Digitális Tudománytár
- Hegyvidékujság.hu
- Wikipédia
