We Love Budapest: Fantasztikusan sikerült az idei Budapest Ritmo a
Bartók Tavasz keretében, ráadásul nem álltok meg egy pillanatra sem: országosan
is világzenei piknikekkel készültök a következő hetekben. Hogyan foglalnátok
össze, miről is szól a világzene, melyek most a legújabb trendek és a
legnagyobb nevek, kik azok, akiket a fővárosban is láthatott a nagyközönség?
Fazekas Anna (fő szervező, Hangvető): Azt, hogy miről szól a világzene, nagyon nehéz szavakkal, zenei példa nélkül körülírni. Azt szoktuk mondani, hogy ez nem egy műfaj, hanem gyűjtőfogalomként használható, ami magában tudja foglalni rengeteg kultúra rengeteg műfaját. Ezt próbáljuk a Ritmo alatt is megmutatni: olyan kultúrákat hozni el Budapestre a zenén keresztül, ami a magyar közönségnek talán még nem annyira ismerős, lehet ez teljesen autentikus portugál fado, de akár perzsa popzene is. Sőt, akár egy zenekaron belül több műfaj keveréke, több zenei kultúra, különböző nemzetiségű zenészek találkozása egy produkcióban. Minden produkció alapja, hogy saját kultúrájából táplálkozik, zeneileg nagyon mély gyökerekkel rendelkezik. Az idei legnagyobb siker a mali házaspár, Amadou & Mariam volt, illetve a perzsa tradicionális zenéhez modern eszközökkel nyúló izraeli énekesnő, Liraz. Az én személyes kedvencem Marta Miranda fadoénekes triója, illetve Hannah James & Toby Kuhn cselló-harmonika párosa volt.
Bellay Szilvi (operatív igazgató, Hangvető): A világzene fogalmára mindenkinek van egy saját megfejtése, aki valamilyen módon a közelébe kerül, én most inkább azt emelném ki, hogy ez a Budapest Ritmo-kiadás mit jelentett a közönségének, és az láthatóan egy régóta várt felszabadult találkozás és rengeteg endorfin volt. Beérett a fesztivál „felfedező” koncepciója: először talán egy-egy ismert fellépő koncertjéért jön el a közönség, de aztán beszippantja a többi izgalmas és váratlan zenei élmény. Külön öröm, hogy a koncertek mellett a filmeket is nagyon szerették.
WLB: Különböző helyszínek, filmvetítések,
konferencia, tehetségkutató, koncertek és bulik, több mint 20 fellépő 4 napon
keresztül. Milyen kihívásokkal jár megszervezni egy ilyen szerteágazó
fesztivált?
F. A.: A legnagyobb kihívás talán az, hogy itthon ismeretlen neveket és szokatlanul hangzó műfajokat kínálunk. De ugyanez persze az előnye is, nincs még egy ilyen sokszínű fesztivál.
B. Sz.: Én is így látom, komplex az üzenet, annyi mindent szeretnénk elmondani, és sokat kell gondolkodni azon, hogy az izgalmas és értékes fellépők hogyan fogják megtalálni a közönségüket – és fordítva. És persze még itt lebeg a Covid is a fejünk fölött, egy ekkora fesztivál szervezésekor nem lehet tudni, hogy mikor melyik fellépő betegszik le, mondja le, nem is beszélve az ukrán–orosz háborúról...
WLB: Tavaly még beárnyékolta a pandémia a
fesztiválszezont, idén viszont már felszabadultan lehetett bulizni. Ahogy mi
láttuk, telt házas koncertek voltak, hajnalig tartó bulik és igazán vibráló
hangulat. Ti hogyan értékelitek az idei Budapest Ritmót? Melyek voltak a
fesztivál legjobb pillanatai?
F. A.: Amadou és Mariam koncertjén a telt ház fentről hihetetlen látvány volt, de ugyanígy az is, hogy a közönség (portugálul!) énekelte António Zambujo dalait mögöttem. Minden évben nagyon jó élmény a Showcase-nap is, ahol feltörekvő fiatal zenekarok lépnek fel: a meghívott külföldi szakmabeliek el voltak ájulva az idei felhozataltól, különösen a magyar Times New Román zenekartól. Ennek nagyon örültem.
B. Sz.: Pont ez a kétévnyi elfojtás robbant idén, és látszott az, hogy nemcsak a közönség várta borzasztóan az élő zene varázslatát és a tömegben táncolást, hanem a fellépőknek, a szervezőknek is kell a találkozás, a színpad.
WLB: Lezajlott a Budapest Showcase is, ahol a 45
perces koncerteken feltörekvő hazai és nemzetközi tehetségek mutatkoztak be a
szakmai közönségnek. Mindig izgatottan követjük a feltörekvő zenészeket és
kutatjuk az új kedvenc zenéinket. Szerintetek kire érdemes figyelni?
F. A.: Én igyekszem a lehető legtöbb koncertre elmenni és figyelemmel követni az új formációkat, így mindig van egy-két személyes kedvenc. Általában azt érzem, hogy érdemes intimebb hangulatú, kisebb közönségnek szóló helyekre menni, megismerkedni a zenészekkel, közel ülni, nem videózni és beszélgetni közben, úgy élhető át talán leginkább az energia, amit a zenészek beletesznek. A hazai fellépőkre idén a vidéki Ritmo Piknikeken tudjuk inkább ráirányítani a figyelmet. Én személyes kedvencemként kiemelném Babcsán Bence zenekarát, a Babcsán Projektet, akik Bence saját számait játsszák, illetve sok versmegzenésítés szólal meg egészen egyedi hangzásban. De nagyon szeretem az Uljana Quartet formációt is, akikkel a Ritmo egyik idei saját gyártású zenei filmje készült. Az Uljana a népzene és a jazz nagyon kellemes találkozása. Nagyon várom még Szász Veronika (VENI) koncertjét is.
WLB: A tavalyi Budapest Ritmo során izgalmas filmek
forogtak, ahol magyar zenekarok és rendezők álltak össze, hogy elmeséljenek egy
közös történetet, az elkészült alkotásokat pedig idén mutattátok be a Toldiban.
Hogy zajlott a közös munka, és hogy sikerültek a filmek?
B. Sz.: Tavaly mi kerestük meg a zenészeket és a rendezőket, akik a filmeket készítették, így sokkal közelebbről láttuk a filmek születését, és azóta várjuk, hogy megtalálják a helyüket a mozivásznon
– ez idén teljesült. Az idei két alkotás már egy pályázati folyamat eredményeképp születhetett meg. A nyertesek kiválasztásában nagy szerepet kaptak az előző év alkotói is, és a filmek készülése is sokkal önállóbban alakult, így más volt a Hangvető szerepe ebben a folyamatban, de ugyanolyan büszkén ültünk a szintén telt házas premieren a Toldiban. Mind a Deva, mind az Uljana Quartet filmje –
úgy érzem
–
olyan lett, mint maguk az alkotók, és nekünk ez a fontos, hogy ők megmutathassák magukat egy olyan műfaj segítségével, amit együtt formálunk. Ehhez persze ugyanolyan mértékben kellett a két csodálatos mentor (Mátyássy Áron, Damokos Attila) és a két filmes alkotócsapat profizmusa, nyitottsága, elhivatottsága.
WLB: Idén nemcsak a fővárosban vagytok jelen, hanem vidékre is elviszitek a Budapest Ritmót, így a fesztiválnak csak a budapesti része zárult le. Áprilisban és májusban még számos Ritmo Piknik várja a világzene szerelmeseit Debrecenben, Miskolcon és Győrben. Mire készülhetünk?
F. A.: Nagyon igyekeztünk egy olyan programot összeállítani, hogy aki még nem pontosan tud mire asszociálni a világzenei fesztivál szókapcsolat hallatán, minél tágabb képet kapjon. Lesz etnojazz Dresch Mihállyal, lesz balkáni és cigány zene a Babrával, a Romengóval, lesz a cappella a Napfonattal vagy a Dalindával, és fellépnek olyan népszerű hazai zenekarok, mint a Bohemian Betyars, Sena vagy a Los Orangutanes.
B. Sz.: Önfeledt tavaszi városi pikniket képzeltünk magunk elé, amikor a programot összeállítottuk, ahol megint csak a Ritmo-recept érvényesül: egy-egy ismertebb fellépő mellett frisseket, újakat is lehet találni, így garantált a felfedezés élménye, nemcsak a hajnalig bulizni képeseknek, hanem minden korosztálynak, hiszen az elmélyülős, matiné- és táncolós koncertek mellett családi programok, zenei workshopok is várhatók, mint a Bélaműhely Hangszercséplő vagy a RitmusLabor.
A Ritmo Piknik programjairól itt találtok további információt.
