Mi a közös az Elefántházban, az Országos Meteorologiai Szolgálat székházában és a Duna-parti Neuschloss-palotában? Annak ellenére, hogy utóbbi építészeti stílusában erősen eltér az első kettőtől, az építész személye ugyanaz: Neuschloss Kornél. A Szilágyi Dezső téren álló palotán mindenkinek megakad a szeme, hiszen annyira monumentális, bár a monokróm homlokzata még ennél is inkább megállásra késztet: ritkán látunk sötétszürke neoreneszánsz palotákat. A Duna partján álló házban ma irodák vannak, de 120 évvel korábban sem volt ez másként, sőt, a vasúttársaságok irodái miatt még a freskók is az utazáshoz kapcsolódnak.
Akár a Bem rakparton állunk, akár a Fő utcán, egészen érdekes látványt nyújt egymás mellett a klinkertéglás, neogótikus Szilágyi Dezső téri református templom és a monumentális, monokróm neoreneszánsz Neuschloss-palota. A Fő utcai telken eredetileg egy copf stílusú ház állt, ennek helyén épült fel befektetési céllal ez a négyemeletes, párkányokkal és rizalitokkal teli, sötét homlokzatú bérpalota, amiben már 1899-ben, az átadás évében is irodákat és néhány lakást alakítottak ki – a palota ma is irodaházként funkcionál. A házat Neuschloss Miksa és felesége építtette és mivel egy kivitelezésben, építészetben és az ingatlanokban jártas családot tudhattak maguk mögött, nem meglepő, hogy ezt a Duna-parti épületet a testvérével, Neuschloss Kornéllal terveztette meg.
Neuschloss Kornél nemcsak építészként, de művészettörténészként és archeológusként is tevékenykedett, tanulmányait Svájcban, Franciaországban és Itáliában sajátította el, ahol mesterei a historizmus hívei voltak – nem véletlen, hogy kezdetben épületeit is ebben a stílusban tervezte. Később viszont őt is magával rántotta az 1900-as évek elején hazánkba is begyűrűző szecessziós mozgalom, így a leghíresebb épületei, az Elefántház, a budapesti Állatkert főkapuja, valamint az Országos Meteorológiai Intézet épülete már ebben a stílusban épültek.
Ahogy a Neuschloss-palota lépcsőin lépkedtünk és kicsit belekapaszkodtunk a szürke márvány korlátokba, azért párszor felfelé is pillantottunk, hiszen bámulatos látvány fogadott minket: freskók minden mennyiségben. Persze már a hatalmas fakapun átlépve, a kapualjban is freskókat láttunk jobbra-balra, ráadásul ezeken az utazáshoz kapcsolódó tájképi részleteket is felfedezhetjük. A holland szélmalmok, a tengerparti kisváros vagy a Vezúv egyáltalán nem véletlen, ugyanis 1913-ban Neuschlossék eladták az épületet a MÁV-nak, akik itt rendezték be az általuk üzemeltetett 27 vasútvonal igazgatóságának irodáit. A lépcsőn felkapaszkodás nem állt meg a legfelső emeletnél, arra is kiváncsiak voltunk, milyen egy több mint százéves épület padlása, fel lehet-e menni a tetőre és látjuk-e valamelyik kollégánkat a szerkesztőség teraszán álldogálni. Telefonnal világítva, régi fadeszkákon lépkedve jutottunk el egy létráig, hogy egy kisebb tetőkibúvón kimásszunk a tetőre, ahonnan elég menő látványt nyújtottak a Szilágyi Dezső téri templom tornyai.
Az elmúlt években az épületet felújították, ennek eredménye a monokróm színvilág is, ami egyáltalán nem a tulajdonos önkényes döntése, hanem már 1899-ben is így nézett ki, csak az idők folyamán vörösre vakolták a homlokzatát, az arra járók pedig ezt szokták meg.
