Azt kevesen tudják, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) 112 éve ugyanabban a házban működik. Az épületet, mely kívülről nagyon szemrevaló és iskolának tűnik, 1910-ben kimondottan nekik építették fel. Mivel kíváncsiak voltunk rá, hogyan és milyen körülmények között dolgoznak a meteorológusainak, meglátogattuk őket.
Jelen pillanatban a helyzet úgy áll, hogy ha valaki meteorológus szeretne lenni, akkor az ELTE TTK-ra kell jelentkeznie, ott található a meteorológus mesterszak, amihez a fizikát és a matematikát kell jól tudni. Korábban Pécsen, Debrecenben és Szegeden is volt hasonló képzés, most viszont már csak Budapesten van. Ennek talán az is az oka, hogy bár voltak idők, amikor tényleg nagyon sokan dolgoztak a szolgálatnál, napjainkra alaposan megcsappant a létszámuk – emberhiány azért persze nincsen –, ami részben a fejlődésnek köszönhető, részben a széles körű érdeklődés hiányának. Bár az időjárás mindenkit érint és érdekel, de csak kevesen adják arra a fejüket, hogy erről tanuljanak éveken át az egyetemen. Úgyhogy aki meteorológusnak áll, azt valóban érdekli az időjárás mikéntje meg a légköri változások.
Az OMSZ 1910-ben költözött a II. kerületi Kitaibel Pál utcában álló eklektikus épületbe, mely kívülről inkább úgy fest, mint egy iskola, belülről pedig úgy, mint egy múzeum és egy könyvtár szerelemgyermeke.
Belépünk a kapun, és bár működik az épületben lift is, ami modern kori találmány, mégis olyan érzése van az embernek, mintha visszamenne az időben. Vagy inkább mintha egy időn kívüli térbe lépne be – és ezt nem pejoratív értelemben mondjuk. Az OMSZ-ben békésen megél egymás mellett a múlt, a jelen és a jövő, mint ahogy időjárás is volt már régen, most is van, és akkor is lesz, amikor mi mindannyian már rég alulról szagoljuk az ibolyát.
Ha az ember szeretné bejárni az épületet, nehéz dolga lesz, mert a folyosókon rengeteg a látnivaló, amik folyamatosan megállásra késztetik. A nagyrészt vitrinekben látható tárgyak részben a régmúlt meteorológusainak az eszközei, csupa olyasmi, amiről elsőre talán nem is lehet megállapítani, hogy pontosan micsoda. Szerencsére vannak feliratok, amik eligazítanak. Szükség is van rájuk, mert például a szélenergia-vizsgálathoz használt anemométer ránézésre inkább tűnik egy kissé furcsa küllemű kotyogós kávéfőzőnek, mint komoly meteorológiai eszköznek.
Nincs azonban minden vitrinbe zárva, így azt a rakétát, amit a jégeső felhőjébe lőttek bele, hogy csillapítsák vagy megakadályozzák a várható égszakadást, akár meg is érinthetjük.
Az OMSZ-nek saját tévéstúdiója van, ami bár szerény, de arra alkalmas, hogy mindennap elkészítsék itt az időjárás-jelentést, amit aztán megosztanak a YouTube-csatornájukon meg a közösségi média egyéb felületein. Nem egy ultramodern tévéstúdiót kell elképzelni, ez egy se nem kicsi, se nem nagy stúdió, viszont remekül üzemel. Korábban a tévék számára is itt vették fel az anyagokat, ám a kereskedelmi csatornák elég hamar önállósodtak, de csak ezen a téren, mert az előrejelzéseket, az adatokat továbbra is az OMSZ-től kapják. Amiket egyébként mindennap ki is függesztenek az OMSZ bejárata mellé, úgyhogy aki reggelente arra jár, nagyon pontosan és részletesen megtudhatja, hogy milyen idő lesz aznap.
Az előrejelzéseket készítő meteorológusok egy hosszú, nagy helyiségben teszik a dolgukat a nap 24 órájában, különböző témacsoportokba beosztva és olyan, nagy és nagyon színes ábrákkal teli monitorok előtt, amikről csak ők tudják, hogy mit is mutatnak. Van, aki rövid távú, és van, aki hosszú távú előrejelzéseket készít: a napi mellett készül 36 órás és egyhetes előrejelzés. Létezik még két további, speciális előrejelzési kategória: külön figyelnek a veszélyhelyzetekre, a nagy viharokra, a jégesőre, és van egy olyan kolléga is a meteorológusok között, aki a repülők és a biztonságos repülés miatt kémleli a légkört és az eget.
Ha úgy vesszük, ez a terem az OMSZ központja, agya és lelke, itt végzik azt a munkát, amivel nap mint nap mi is találkozunk időjárás-jelentés formájában.
A történelem iránt érdeklődők számára – a már említett sok-sok tárgy mellett – az OMSZ patinás könyvtára szolgálhat sok meglepetéssel. Napokat el lehet itt tölteni és átböngészni a rengeteg könyvet, periodikát és adatos anyagot, amit a könyvtár eddig felhalmozott. A könyvek nagyobbik fele természetesen meteorológiai témájú, de a határtudományok is képviselve vannak jó néhány kiadvánnyal. Mivel a könyvtár egyidős az OMSZ-szel, ezért az itt található szakirodalom nagy része az elmúlt közel 150 év termése, de őriznek itt több száz éves könyvritkaságokat és tudománytörténeti érdekességeket is.
Az egyik legizgalmasabb a Societas Meteorologica Palatina című, több kötetre rúgó kiadvány, ami az Európa 30 városában 1781 és 1792 között működött meteorológiai állomásokon észlelt adatokat tartalmazza.
Periodikából, vagyis folyóiratból és sorozatból 12 ezer darabos a gyűjtemény, a világ minden tájáról érkeznek kiadványok. A legizgalmasabb rész viszont az adatos anyagok gyűjteménye. A könyvtár látogatói megtekinthetik az OMSZ jogelődei által 1871 óta kibocsátott Évkönyveket és az 1893 júliusa óta megjelent Napijelentéseket is, de a világ több országából is vannak régi évkönyvek és egyéb adatos anyagok, ha valaki netán ebben az irányban szeretne kutatómunkát végezni. Külön érdekesség, hogy a világháborúk alatt készült jelentések ugyanolyan, szigorúan bizalmas besorolást kaptak, mint bármilyen más katonai-rendészeti jelentés.
Bár hazánkban már a XI. században is megfigyelték az időjárást és lejegyeztek erről szóló adatokat, a mai értelemben vett meteorológia az 1850-es évektől indult komolyabb fejlődésnek. A Magyar Tudományos Akadémia javaslatára és Ferenc József ellenjegyzésével 1870. április 8-án kezdte meg működését a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet, ami akkor még csak három főből állt, és a Budai Reáliskola I. kerületi épületében, a Toldy Ferenc u. 9. alatt tevékenykedett. 1871-ben átköltöztek a Várba, a Móra Ferenc utcába; ezt a helyszínt tekintik az intézet első rendes székházának. Innen azonban 1872 novemberében továbbköltöztek a Lovas úti Novák-villába, ahol 20 évig tartózkodtak, majd az I. kerületi Fő utcába helyezték át a székhelyüket. Két évvel később az intézet neve változott meg, Meteorológiai és Földmágnességi Magyar Királyi Központi Intézet lett belőle.
Az OMSZ 1910-ben költözött jelenlegi helyére, azóta a székhelye nem változott, a neve viszont kétszer is. Az 1950-es években kapta meg a korábbi neveinél jóval egyszerűbb Országos Meteorológiai Intézet nevet, amit 1970-ben változtattak meg arra a névre, amit már mindannyian jól ismerünk, hisz azóta sem változott meg: Országos Meteorológiai Szolgálat, rövidített neve: OMSZ.
Köszönjük a nekünk nyújtott segítséget Simon Gergő meteorológusnak, valamint az OMSZ könyvtárát vezető Tölgyesiné Puskás Mártának.
