látnivalók és kultúra

szerkesztés

Megírni a saját történetünket – Interjú Gyuricza Gergely festőművésszel

Szerzők

  • sponsored WLB

2021. 09. 06. 13:36

Gyuricza több mint tíz évvel ezelőtt pszichológusként, a művészetterápia segítségével jutott el oda, hogy saját alkotói énjét megismerje. Ma már külföldi galériákban állít ki, a Harcosok klubjáról szóló képe pedig elég ismert mém is lett. A street art és a pop-art eszközeit felhasználó művésszel alkotói szabadságról és a mindenki számára megélhető kreativitásról beszélgettünk.

We Love Budapest: Hogyan kezdődött a kapcsolatod a művészettel?

Gyuricza:
Kerülő úton, egy vargabetűvel jutottam el a festészetig, hiszen alapvetően pszichológus vagyok. Édesanyám halála után lelkiekben nem voltam túl jól, egy tanárom pedig azt javasolta, hogy menjek el terápiára. Eleinte nem volt kedvem, de végül elképesztően transzformatív, felszabadító élmény volt kapcsolatba kerülni a művészettel. Nagyon tetszett az a fajta ember, akit így megismertem. Előtérbe került egy olyan spontán, kreatív, felszabadult énrészem, amivel rég nem találkoztam. Borzasztóan teljesítményorientált ember vagyok, a művészet viszont olyan, mint a gyereknek a játék, a folyamat önmagáért jön létre. Könnyen belecsúszunk a jó állampolgár szerepbe, hogy mindig odaérjünk időben, befizessük a csekket. Ezek nagyon fontos dolgok a társadalom működésében, de az ember a produktivitás oltárán sokszor feláldozza magát.

Space Junk, 100 x 100 cm, farost és akrilfesték, 2015, Pécs

Fotó: Gyuricza

WLB: Milyen képeket festesz? Milyen a stílusod, mik a témáid?

GY.:
Alapvetően az összes képemen van egy centrális figura, ez tárgyiasított, nem absztrakt pop-art művészet. A háttér elveszti a fontosságát, egy fő elemre koncentrálok. Az én témáim, valószínűleg azért, mert pszichológus vagyok, emberek, portrék, arcok. A világon a leggyönyörűbb dolog az emberi test. A testünk a saját paraméterein belül megismételhetetlen és önmagában tökéletes, velünk él, hordozzuk az identitásunkat, érdekes kibontani, szétszedni, elmondani ezt a történetet.

WLBMeg tudnál határozni stílusokat, korszakokat a munkádban?

GY.: 
Tematikáim vannak, amikkel körülbelül 5 évig foglalkozom. Az első a „Hangos és közel” volt, ami a halálról szólt. Ez édesanyámhoz kapcsolódik, és nekem is volt autóbalesetem. A művészet az egyik legjobb eszköz, hogy a saját mortalitásoddal elkezdj foglalkozni, és úgy látom, hogy ebben katasztrofálisan rosszak vagyunk mint civilizáció.

Empire poppin', 45 x 65 cm, farost és akrilfesték/szórófesték, 2016, Budapest

Fotó: Gyuricza

WLB: Hogyan folytatódott ezután a munkásságod? Mi volt a következő nagyobb témád?

GY.: 
Fölvettek a Független Magyar Művészek Országos Szövetségébe, ott kellett egy bemutatkozó kiállítást csinálni. Ekkor kezdtem el foglalkozni a szépség témájával, ennek a korszaknak a „Tulipán” címet adtam. Ott az volt a mondás, hogy minden embernek egyéni felelőssége, hogy megalapozza a viszonyát a szépséggel. Én azt javasolnám mindenkinek, hogy vegyen egy festményt vagy fotót, rajzot, grafikát, és annak alapján alapozza meg ezt a viszonyt. Jók vagyunk abban, hogy funkcionális tereket hozzunk létre, de ha azt mondom, hogy itt van egy tér, ezt transzformáld széppé, akkor sok ember elhasal. Pedig az ízlés interaktív folyamat, lépések és botlások során kialakítható.

The Dark Knight and The Clown Prince, 30 x 40 cm, kasírozott vászon, akril- és UV-festék, Göteborg, Svédország

Fotó: Gyuricza

Risen from the foam, 14 x 22,5 cm, kisplasztika és szórófesték, 2018, Bécs

Fotó: Gyuricza

WLB: A harmadik korszakodról is mesélj valamit!
 

GY.: 
Ami most folyamatban van, az az „Urbán erotika”. Bárhol, ahol a digitális társadalom meg a modern értékek megvetették a lábukat, az erotikus élet és a vágy válságba került. Az emberek ugyanígy, ahogy küszködnek azzal, hogy szépet teremtsenek, küszködnek azzal, hogy a saját erotikus életüket, az intenzitást, életenergiát, spontaneitást megéljék. Ez is egyfajta erotika.

WLB: Jól értem, hogy azt a nyitottságot nevezed erotikának, ami abban segít, hogy tudjunk, merjünk vonzódni, feloldódni?
 

GY.: 
Igen, és ezt akár egy munkahelyen is ki lehet fejezni. Erotikus egy projekt, ha minden erődet, energiádat belerakod, mégis feltölt, energizál. Az erotika az a képesség, hogy kapcsolatba tudjunk kerülni azzal a kapacitásunkkal, hogy fantáziálni tudjunk.

Fältherre, 140 x 80 cm, festővászon és akrilfesték, 2019, Budapest

Fotó: Gyuricza

WLB: Mi köze van ennek a művészethez?
 

GY.: 
Az a naiv megfigyelésem volt, hogy amikor itt állok a vászon előtt, akkor megszűnik az idő, a folyamat jutalmaz engem, nem szorongok, a jelenben vagyok. Pontosan ezek a tulajdonságok azok, amiket minden kutató a sikeres hálószobai működés előfeltételeiként mutat be. Lelépsz a fékről, a pillanatban vagy, és megéled az összhangot a testeddel. Ezt próbálom én összehozni a mostani képeimen.

La Casa Azul, 90 x 130 cm, festővászon és olajfesték, 2021, Budapest

Fotó: Gyuricza

WLB: De miért urbán? Mit jelent ez a szó a téma elnevezésében?

GY.: 
Az urbanizáció negatív hatásaira utal. Beszorulunk a városokba, és ez a túlstimulált, túlzsúfolt életmód lefojtja az erotikát, nem tud megjelenni a kreatív spontaneitás, ami az előfeltétele lenne az alkotói tevékenységnek. Az ember elvesztette kapcsolatát a jutalmazó, kreatív, spontán részével, ennek a kapcsolatnak a helyét pedig átvette a szorongás.

Stand Out, 100 x 100 cm, festővászon és akrilfesték, 2020, Budapest

Fotó: Gyuricza

WLB: Egyre többet hallunk arról, hogy túlzottan individuális, önző környezetben élünk, nem tudunk egymásra kapcsolódni. Mit gondolsz, ezt éljük meg a szorongásban?

GY.: 
Ha köztünk van egy szakadék, a szeretet zárhatja ezt, ha feszültség van, neutralizálja azt. A szenvedély ezzel ellentétes, hiszen ebben nagyon sokszor megjelennek negatív jegyek, féltékenység, harag, hazugság. Az erotikát az különbözteti meg a szeretettől, hogy önző, hiszen képesnek kell lennem kapcsolatban maradni önmagammal, miközben egy másik emberrel vagyok. Fenyegető, hogy sok embernél a minőségi erotikus élet úgy szűnik meg, hogy az együttlétek, akár egy romantikus vacsora során nem azon gondolkoznak, hogy a partnerük milyen csodálatos a ruhájában, és milyen íze van az osztrigának, hanem például azon, hogy tilosban parkoltak-e.

Diétás Magyar Múzsa, 50 x 70 cm, festővászon és olajfesték, szórófesték, patchwork, 2021, Budapest

Fotó: Gyuricza

WLB: Mit tehetünk azért, hogy ezt elkerüljük?

GY.: 
Az emberek elfelejtették azt a képességet, hogy saját magukkal legyenek, folyamatosan egy másik ember bőrébe bújva szemlélik önmagukat, és azt próbálják kitalálni, hogy amit csinálnak, az a másiknak működik-e. Pedig a valóságban az erotika és a művészet önző, és minél többet habzsol az ember saját magának és lehetőséget biztosít arra, hogy kifejezze magát, annál jobban tud kapcsolódni hozzá a másik. Például ha egy ács nem úgy veri be a szögeket a tetőn, hogy azon gondolkozik, hogy hogyan kell tartania a kalapácsot ahhoz, hogy megcsillanjon rajta a fény és valaki más megkívánja őt ettől, hanem önmagáért dolgozik, élvezi a munkáját, a folyamat önmaga jutalma lesz, akkor kialakul a flow állapot, a szemlélő pedig ezt érzékeli és vonzónak találja, vonzónak találjuk a flow állapotban lévő embert, kapcsolódni akarunk hozzá.

Pikachu the love doctor, 17 x 17 cm (valós méret: 6,5 x 8 cm), diófa lemez és olajfesték, 2021, Somlószőlős

Fotó: Gyuricza

WLB: Hogyan juthatunk el ebbe az ideális állapotba? Mindenki számára adott lenne ez a lehetőség?

GY.: 
Szeretném, ha az lenne ennek a beszélgetésnek az üzenete, hogy adjuk be az összes szorongásunkat a zaciba, és azon a bátorságpénzen vegyünk egy írógépet vagy vásznat, vagy iratkozzunk be színjátszótanfolyamra, mert mindenféle technológiai feltétel adott ahhoz, hogy az ember ki tudja fejezni magát és önmaga legyen. Innentől tényleg csak annyi a kérdés, hogy elég bátor vagyok-e ahhoz, hogy magamra fogadjak, a saját utamat kövessem és megírjam a saját történetemet. Én mindenkit arra biztatok, hogy fogadjon önmagára, mert más úgy sem fog. 

Hasonló tartalmak

Admin mode