látnivalók és kultúra

szerkesztés

Az édes otthon karanténos klausztrofóbiája – Tombor Zoltán Fényterápia című kiállításán jártunk

Szerzők

  • Nagy Zsófia

2021. 09. 10. 14:57

Tombor Zoltán, a korábban Milánóban és New Yorkban tevékenykedő divatfotós Fényterápia című kiállításával az autonóm fotográfia vizeire evez. A Mai Manó Házban rendezett tárlat a karanténidőszakban mindannyiunk által megélt izoláltság lenyomata, amely éppen azért üti még inkább szíven a szemlélőt, mert a kiállítás második emeletén Tombor karantén előtti divatfotóit láthatjuk. A két korszak hasonló képi látásmódja még paradoxabbá teszi azt az ellentétet, amit az elmúlt közel két évben mindannyian megéltünk a világ nagyvárosaiban: vibráló, gyors, pulzáló létünknek egyszerre vége szakadt, a pörgésben addig nyugodt szigetként funkcionáló otthonunk pedig a magány béklyója lett.

Tombor Zoltán negyedszázados munkásságát öleli fel a Mai Manó Ház legújabb kiállítása. A fotós pályája nagyjából ötéves periódusokra osztható, a vele készített interjúkból pedig egy rendkívül céltudatos, mindig a következő feladatra koncentráló ember portréja bontakozik ki. Tombor most 48 éves, 2003-tól Milánóban, 2011-től pedig New Yorkban élt, ahol a legjobb magazinokkal, a Vogue-gal, a Harper's Bazaarral, a Time-mal, a New York Timesszal, a Style-lal és a legnagyobb sztárokkal dolgozhatott együtt. Különösen kedves számára az a három fotósorozat, amit Alicia Keysről készített, de dolgozott Sophie Marceau-val és a legfontosabb magyar modellekkel, Palvin Barbarával, Mihalik Enikővel, Axente Vanessával is.

Fotó: Tombor Zoltán: Vanessa Torzó, New York, 2017.

A kiállítás helyszínében azt szeretjük, hogy a 19. század végén udvari fotósként is működő fényképész, Mai Manó egykori fényűző otthona hagyományaival jól illeszkedik az épület funkciójához, viszont a díszes oszlopokból, metszett üvegablakokból álló belső tér nemcsak finom kiegészítése, de bátor ellentéte is lehet a kiállított anyagnak, utóbbi pedig különösen igaz a felső részben lévő divatfotókra, amelyek Tombornak az utóbbi 6-8 évben készült divatfotós munkáit mutatják be. 

Elég szórakoztató a harmincon inneni, tökéletesen rúzsozott Palvin Barbi önfeledt kacagását egy 19. századi színes üvegablak mellett szemlélni.

Fotó: Tombor Zoltán: Kacagó Barbie, New York, 2018.

Fotó: We Love Budapest

New Yorkot és Milánót mindannyian rendkívül pörgős helyeknek képzeljük el, nyilván jogosan. Tombor karrierjében nagyon fontos, hogy dolgozhatott ezeken a helyeken, és a két divatfőváros szakmai pulzusán tarthatta az ujját, ugyanakkor, ahogy a vele készített interjúkban is kiemeli, a folyamatos pörgés egy idő után nagyon megterhelő, illetve magánéletében (kislánya pár hetes) is egy olyan fázisba ért, hogy úgy érezte, itt az ideje a Budapestre való visszatérésnek, a családdal való együttlétnek. Ezt persze 2019-ben, mikor a hazaköltözés mellett döntött, bizonyára nem úgy képzelte el, hogy a ránk köszöntő járványidőszak miatt majd otthonában, a nagyobb közösségtől és közösségi terektől fizikailag elzárva kell hosszú hónapokat eltöltenie.

Fotó: Tombor Zoltán: Siklás (a Fényterápia Sorozatból), Balatonaliga, 2020

Fotó: Tombor Zoltán: Hálózat (a Fényterápia Sorozatból), Budapest, 2021.

Ezt az elég kemény váltást Tombor az önterápia eszközeivel igyekezett feloldani, amikor listát készített azokról az érzésekről, az izoláltságról, a háború előtti hangulatról, amelyek körbevették, ezeknek pedig vizuális metaforát keresett. Ennek a gyakorlatnak a lecsapódása a Fényterápia című kiállítás. A művész egy barátján keresztül talált rá a fotózás helyszínére, Fischer Annie balatonaligai házára, ahol két hétvégén keresztül dolgozott egy modellel, de tárgyfotók is készültek. Az eredmény nagyon izgalmas, hiszen a középpontban álló alakok, figurák megidézik a divatfotók képi látásmódját, de a kifejezett tartalom annyira eltérő, hogy éppen ezáltal válik még jobban átélhetővé a karantén előtti és utáni életünk közötti különbség.

Fotó: We Love Budapest

Fotó: We Love Budapest

A képeken visszaköszön az a tér nélküli, lebegésszerű állapot, ahogy a karanténban, az önmagunkkal való összezártság során fokozatosan elveszik az időérzékelés, a mindennapi tevékenységünk és az egész életünk fókusza. Ennek a folyamatnak a legplasztikusabb megragadása a külön teremben kiállított, fokozatosan életlenedő portrésorozat, a tárgyfotók közül pedig az üvegbe zárt aranyhal, erről az állatról ugyanis köztudott, hogy a memóriája csak az utolsó három másodpercre terjed ki. A tárgyfotók és a kisebb részletek kinagyítása által mindannyian újraélhetjük az életterünk, a perspektíva beszűkülését, ami arra kényszerített minket, hogy újraalkossuk a napi környezetünkhöz való viszonyunkat.

Fotó: Tombor Zoltán: Zita #1 (a Fényterápia Sorozatból), Balatonaliga, 2020.

A Fényterápia című kiállítást elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretnék a karanténidőszak eseményeit nem depresszív, de nagyon elgondolkodtató módon újraélni és ezzel párhuzamosan megismerni egy nagyon sikeres fotós 25 éves munkásságát. A tárlat október 8-ig tekinthető meg.

Hasonló tartalmak

Admin mode