A Király utca és az Andrássy út között elnyúló Liszt Ferenc tér a 2000-es években a legmenőbb helynek számított Budapesten a sorra megnyílt teraszos éttermek miatt. A helyek azóta is megvannak, a tér azonban veszített menőségéből, manapság elsősorban a turistákat vonzza. A tér szépségét és hangulatát azonban inkább a régi, patinás épületek és a nagy lombú fák határozzák meg, melyek enyhet adó árnyékában nagyon jólesik az ücsörgés bárkinek. És talán itt lehet megfogni a tér legszembetűnőbb sajátosságát: miközben a két szélén egymást érik a teraszos helyek, középen, a fák ölelésében mégis el lehet bújni a kíváncsi szemek elől.
A Liszt Ferenc tér formáját tekintve hosszúkás tér, ami nem véletlen. Sokáig egy széles utca húzódott a helyén, ami a város fejlődésével párhuzamosan fokozatosan alakult át térré. Egykor ez a terület – és most visszarepülünk az időben nagyjából 250 évet – Pest városának külső széle volt, ami azért is különösen érdekes, mert most meg a belváros közepe, amitől Pest jelenlegi külső határa egészen távol esik. Azokban az időkben a területnek még nem volt neve, és konkrét közterületi státusza sem, mígnem 1783 és 1786 között fel nem épült itt a Valero selyemgyár, ami elhozta a változást a területre.
A selyem- és fátyolgyártásban jeleskedő Valero család Spanyolországból települt át a Bánságba, majd onnan Pestre, ahol az 1700-as évek végén felépítették idősebb Zitterbarth Mátyás tervei alapján impozáns, kastélyszerű, emeletes gyárukat, ami a mai Liszt Ferenc tér környékén elindította a fejlődést. Első körben nevet kapott a terület: 1785-ben Fabriken Gassénak nevezték el. Majd egy emberöltőig ezen a néven futott, majd 1850-ben magyarították Gyár utcára, annak ellenére, hogy Valeróék 1839-ben elköltöztették innen a névadó gyárat. Ami már nem is illett a képbe, mert 1810-től elkezdték fásítani a Gyár utcát. Ennek eredményeként az 1870-es évek elején parkos területet alakítottak ki az utcában az Andrássy mentén, melynek részeként 1885-ben felavattak két darab, Ybl Miklós tervezte, két méter magas díszkutat.
Közel 20 évig díszítették a kutak a Gyár utcát, ám a városrendezési elképzelésekbe egyik sem fért bele, ezért 1904-ben eltávolították mindkettőt. Az egyiket – azt, ami a mostani Jókai téren látható – egy közeli ház udvarán állították fel, a másiknak pedig ezzel véget is ért földi pályafutása. Utóbbi helyén emelték a márciusi ifjak közé tartozott Irányi Dániel politikus-publicista szobrát, ami 1948-ig állt a téren. Irányit elszállították a Károlyi-kertbe – hogy miért, arról kicsit később –, ahol ma is látható, ám nem pontosan azon a ponton, ahova eredetileg helyezték, az elmúlt évtizedek alatt ugyanis többször sakkoztak vele: előbb 1980-ban, a metróépítés miatt került új helyre, majd 1998-ban ismét helyet váltott.
De térjünk vissza a Liszt Ferenc térre! 1907-ben a korábbi utcából tér lett. Ugyanebben az évben készült el ugyanis a korábbi Vakok Intézete helyén a Zeneakadémia új épülete, ami a tér elnevezéséhez is jó apropót biztosított: mivel Liszt Ferenc volt az intézmény első igazgatója, így hát róla nevezték el. Ekkor még a jelenlegi Jókai tér is – átnyúlva az Andrássy úton – a Liszt Ferenc tér részét képezte. 1921-ben avatták fel itt Jókai Mór szobrát, majd az író iránti tiszteletből 4 évvel később ez a csöpp kis rész levált a Liszt Ferenc térről, és önálló közterületté vált.
1936-ban Lechner Ödön is szobrot kapott a téren (Farkas Béla), ám az is csak 1948-ig állt itt, és Irányi szobrával egy időben szállították el, de ezt a művet nem a Károlyi-kertbe vitték, hanem az Iparművészeti Múzeum kertjébe. És hogy miért volt szükség erre a szobormozgatási akcióra? Mert a kommunista hatalom buszpályaudvart tervezett a térre, a két szobor pedig útban volt. Öröm az ürömben, hogy a terv sosem valósult meg, 1950-ben egy fiók mélyén végezte, csupán egy aprócska ÁFOR benzinkút létesült a téren az 50-es évek végén. 1960-ban állították fel a tér Andrássy úti oldalán Ady Endre szobrát (Csorba Géza), majd a 80-as évek közepén a névadó Liszt Ferenc is kapott egy emlékművet (Marton László–Finta József–ifj. Szlávics László). A következő szobor 2006-ban került a térre, és József Attilát ábrázolja (Bognár László), az eddigi utolsó pedig a Zeneakadémia 2013-as felújításakor: ez az alkotás (Párkányi Raab Péter) Solti György karmester előtt tiszteleg.
A tér sokáig nem volt elzárva az autóforgalom elől, arra csak a rendszerváltás után került sor. Jelenlegi arculatát pedig jóval utána, 2005 körül nyerte el. Bár már korábban is volt itt pár étterem és teraszos hely, a nagy bumm 2000 után következett.
Fontos hely volt az Andrássy út és a tér sarkán állt Japán Kávéház, melynek fénykora a két világháború között volt, akkoriban ide járt a pesti művészvilág színe-java, többek között Kassák Lajos, Rejtő Jenő, a Liszt Ferenc tér 11. szám alatt élt Szép Ernő, József Attila, Tersánszky Józsi Jenő és Bródy Sándor. Ma az Írók Boltját találjuk a helyén.
Fontos hely volt az Andrássy út és a tér sarkán állt Japán Kávéház, melynek fénykora a két világháború között volt, akkoriban ide járt a pesti művészvilág színe-java, többek között Kassák Lajos, Rejtő Jenő, a Liszt Ferenc tér 11. szám alatt élt Szép Ernő, József Attila, Tersánszky Józsi Jenő és Bródy Sándor. Ma az Írók Boltját találjuk a helyén.
A Liszt Ferenc tér épületeinek nagy része patinás régi ház, melyek közül kiemelkedik a szecessziós Zeneakadémia (Korb Flóris és Giergl Kálmán), valamint a 7. szám alatt található, 1860-ban felépült, késő klasszicista sarokház, ami a tér legrégebbi épülete (Zofahl Lőrinc), melynek értékét csak emeli, hogy egy még régebbi, földszintes lakóház alapjaira épült. A téren 100 évvel ezelőtt nyilvános WC is működött, az a bizonyos zöld épület, ami mind színében, mind formájában emlékeztetett az első villamosokra, ezért a köznyelv így is hívta: zöld villamos.
További érdekesség még, hogy az 1960-as években a téren volt a város utolsó utcai mérlegese, aki 30 fillérért megmondta, mennyi is a pontos súlyunk. Ma milyen jól jönne a szolgáltatás a Liszt Ferenc tér valamelyik teraszos éttermében elfogyasztott vacsora után – bár már biztos nem 30 fillérbe kerülne.
További érdekesség még, hogy az 1960-as években a téren volt a város utolsó utcai mérlegese, aki 30 fillérért megmondta, mennyi is a pontos súlyunk. Ma milyen jól jönne a szolgáltatás a Liszt Ferenc tér valamelyik teraszos éttermében elfogyasztott vacsora után – bár már biztos nem 30 fillérbe kerülne.
