Amikor életemben először jártam Párizsban, nagyon bejöttek a Szajna partján lehorgonyzott bulihajók, és fel is merült bennem azonnal a kérdés, hogy nálunk vajon miért nincsenek hasonló szórakozóhelyek. Aztán jött, látott és győzött az A38 Hajó – csak folytatása nem volt a folyamatnak. Az utóbbi években aztán egyre intenzívebben kezdtük el használni a partot, ahol csak lehetett, és eljött a hajók ideje. Július elején nyitott meg a Waka Budapest, ami a Jane Haining rakparton található: a Waka hajója a Vigadó és a Március 15. tér közötti szakaszon horgonyoz.
A waka nem egy jó hangzású, de semmit sem jelentő szó. A tradicionális maori hajókat hívják így. Polinéz nyelven a waka kenut jelent, míg a japánok a 6. és a 14. század közötti udvari költészet rövid verseit nevezték így összefoglaló néven. A hawaii mitológiában pedig Waka egy gyík alakban megjelenő varázsló istennő. A cél az volt, hogy megidézzék Tulum Karib-tenger-parti ősi városának hangulatát, beleértve ebbe elsősorban is az egzotikus, természetközeli beach barokat. Nálunk azonban tenger helyett folyó, homokos part helyett fedélzet, karibi erdő helyett pedig szép régi part menti házak vannak, de előre szólunk, ez semmilyen fennakadást nem okoz a hely vállalásában. Marketingesen szólva, az élmény így is garantált!
A hol napfényes, hol naplementés, hol pedig meleg nyári éjszakás elektronikus zenét a budapesti éjszakai partiélet ismert és feltörekvő alakjai, szervezőbrigádjai szállítják, akik időnként külföldi vendégeket is hoznak magukkal. Szinte minden este buli van a trópusi növényekkel teleszórt, színpompás fedélzeten, ahova még egy elefánt is jutott.
Ami viszont meglepően kevés, az a sör. A Waka inkább koktélozós, rövidezős, boros-pezsgős hely, ami nem véletlen, a karibi térségbe, egy ottani bárba is inkább ezek az italok illenek, meg a hozzájuk passzoló könnyű, szellős és elegáns nyári viselet – na nem mintha lenne dress code a helyen, csak eszünkbe jutott, hogy mit viselne magán legszívesebben az ember, miközben bokáig a homokba süppedve kortyolgat egy daiquirit. Persze a Wakán nincs homok, „csak” a fedélzet fája, de azon álldogálva, italt kortyolgatva és jó zenét hallgatva is hasonlóan jó érzéseket kelt, pláne ha a szemközti, budai parton legelteti lustán a szemét az ember.
