A tavasz beköszönte egyet jelent azzal, hogy az emberek csapatostul elözönlik a természetet. Ahogy kisüt a nap, előkerülnek a túrabakancsok és a túrabotok, a kulacsok, a hátizsákok és az elemózsiás kosárkák, majd útnak is indulnak a könnyebb-nehezebb útvonalakat végigjáró, itt-ott megpihenő, a természet lágy ölén falatozgató kirándulók. Budapesten és környékén sosem volt hiány belőlük. A Fortepan réges-régi fotóit elnézve világossá válik számunkra: van, ami nem változik. A túrázás és a kirándulás régen sem történt másképpen, mint most.
Időről időre kifejezetten testet-lelket üdítő foglalatosság kiszabadulni kicsit a városból a természetbe. Manapság, járvány sújtotta korunkban, amikor ráadásul a mozgásunkban és a programjaink tekintetében is korlátozva vagyunk, különösen nagy a jelentősége annak, ha kirándulni, túrázni, természetet járni megyünk. Ki- és leeresztjük a gőzt, elfelejtjük a bajokat, a fojtogató légkört, a félelmeket. Mert a természetben mindent másképp lát az ember.
A természet mindent kimos és kitakarít az emberből, mert leginkább olyan, mint egy kiadós nyugtató masszázs vagy meditáció, még akkor is, ha a túra vagy a kirándulás végére fizikálisan alaposan elfáradunk. De mennyivel jobb beszívni a virágok, növények illatát, mint fulladozni a benzingőzben és a szmogban. Mennyivel jobb egy őzikét megpillantani az erdőben, a fák között, mint egy balesetet a buszból egy forgalmas közlekedési csomópontban. Mennyivel jobb hegyet meg sziklát mászni, mint több emeletet, ha elromlik a lift. És mennyivel jobb zöldet meg egyáltalán színeket látni a betonszürke helyett.
A budai hegyek vagy a Dunakanyar és környéke mindig is nagy vonzerővel bírt, ha az ember kirándulásra adta a fejét, és ez manapság sincs másképp. Bár az is tény, hogy amíg 100 évvel ezelőtt fontos – ha nem a legfontosabb – kikapcsolódási forma volt a természetjárás, később ez megváltozott, köszönhetően annak, hogy a városon belül egyre több minden foglalta le az ember figyelmét és idejét. A modern (nagy)városi élet elsősorban nem arra lett kitalálva, hogy az ember sűrűn a túrabotja után nyúljon. Egy járvány és a szórakozás, az időtöltés részlegesen elzárt csapjai kellettek ahhoz, hogy újra felfedezzük a kirándulást, a túrázást, a természetet. Reméljük, ha minden visszaáll a normális kerékvágásba, ez akkor is így marad.
Röviden: kirándulni, túrázni, egyszóval a természetben lenni jó. Lezárások ide, tilalmak oda, ezt még lehet csinálni, de nemcsak ezért ajánljuk, hanem azért is, mert tényleg jó. Feltölt, kikapcsol, energiát ad. Mámorítóak az illatok, szépséges a látvány, tiszta a levegő, és ha még erre is igény mutatkozik, kevés az ember. Kiránduljunk, túrázzunk, vagy csak töltsünk időt a természetben minden héten legalább egyszer, annyi biztosan mindenkinek belefér. A járvány lecsengése után is, közben meg pláne. Mert amit ilyen régóta csinál az ember, ráadásul most is ugyanúgy, mint régen, az biztosan csak jó lehet!
