Úgy tűnik, végérvényesen megmenekült a beépítéstől az értékes vizes élőhelyeket rejtő óbudai kirándulóhely, és napvilágot látott a fejlesztési koncepciója is.
A budai oldal utolsó megmaradt vizes élőhelye – így fogalmaztunk kicsivel több mint egy éve a Mocsárosdűlőről, mikor ellátogattunk a 156 hektárnyi, hatalmas területre Óbudán (melyből 24 hektár élvez védettséget). Falusias tanyákat, lovakat, teheneket, legelésző birkanyájat is láttunk a döntően természetes állapotban megmaradt lápos-mocsaras területen, melynek nagy részét legeltetett és kaszált gyep, valamint sásos, nádas foltok alkotják, kisebb részét cserjés, erdős részek, facsoportok.
Bár jólesett a séta a határtalannak tűnő, teljesen városidegen lápon, kissé elhagyatottnak, elhanyagoltnak látszott, főleg a néhol felbukkanó szemétkupacokkal és gyanús nyomortanyákkal. A természetvédelmi tanösvény táblái is hiányosak voltak – persze sokan úgy vannak vele Budapesten, hogy inkább legyen egy zöldterület magára hagyott, mint fejlesztések jogcímén beépített, steril, minden romantikától megfosztott. A 2002-ben védetté nyilvánított Mocsáros hasznosítására több ötlet is felmerült korábban, ami ártott volna az értékes mocsárréteknek és élőviláguknak (lakótelep, szabadidőpark, ipari létesítmények), legutóbb pedig februárban röppentek fel sajtóhírek hasonlókkal kapcsolatban, amelyek végül alaptalannak minősültek.
Bardóczi Sándor fővárosi főtájépítész egy Facebook-bejegyzésben adta hírül, hogy a szerkezeti tervet módosítva jelentősen csökkentették a Mocsárosdűlőn a beépíthető terület méretét, a Válasz Online múlt héten pedig egy terjedelmes cikkben tisztázta a helyzetet, nyilvánosság elé tárva a Fővárosi Önkormányzat konkrét terveit. Az új szabályozás szerint csak egy keskeny, amúgy sem túl mutatós sávot lehetne beépíteni az Aranyhegyi út és a felszínen futó, nyomasztó hatást keltő távhővezeték közötti zónában – de korántsem biztos, hogy itt lesz bármiféle építkezés, erre nincsenek tervek.
A fejlesztési koncepció célja az,
hogy a Mocsárosdűlőt, melyet főleg a környékbeliek
használnak kocogásra, kirándulásra, kutyasétáltatásra, a mostaninál sokkal
többen vegyék igénybe kikapcsolódásra, de a természeti értékei is megmaradjanak. Része
lenne, hogy a Pilisből érkező víz nagy részét a területen tartva
kialakítanának egy sekély tavat, újabb vizes élőhelyeket létrehozva;
maradnának az állattartók, főleg oktatási és idegenforgalmi célokat szolgálva;
a HÉV-hez közeli részen pihenőparkot hoznának létre futókörrel és
kerékpárúttal, integrált kutyás parkkal, közösségi kerttel és gyümölcsössel,
továbbá az állomás melletti kopár részen a 10 millió Fa Alapítvány telepítene erdőt.
Hogy a fejlesztések mikor valósulnak meg, egyelőre nincsenek elképzelések. Egyvalami következtethető ki Bardóczi Sándor bejegyzéséből: a szerkezeti terv módosítását egy, a széles nyilvánosságot bevonó stratégiai tervezés követi még ebben az évben, majd a természeti terület fokozatos élőhely-rehabilitációja.
