Mocsárosdűlő, a budai oldal utolsó megmaradt vizes élőhelye

Mocsárosdűlő a Szentendrei HÉV vonalától bal kéz felé terül el, Aquincum és a Rómaifürdő megállóhelyek felől lehet megközelíteni. Egy hatalmas, tál alakú mélyedés, amelyet nagyon régen a Duna árvizei is elöntöttek. Emellett a hegyoldalakból lefolyó víz és a csapadék sem tudott távozni innen, így egy lápos, pangó, mocsaras terület jött létre, ahonnan árkokkal kezdték el elvezetni a vizet, hogy lakhatóvá tegyék a környékét. A nagy, zöld, összefüggő zöldterület Aranyhegyi út – Határ út – Rozália utca – Nádszál utca közötti része számít természetvédelmi területnek, de a körülötte fekvő rész is érdemes lehet a sétálgatásra. 

A Mocsáros a budai oldal egyetlen, döntően természetes állapotban megmaradt lápos-mocsaras élőhelye. Nagy részét legeltetett és kaszált gyep, valamint sásas, nádas foltok alkotják, kisebb részét cserjés-erdős részek, facsoportok. Legnagyobb értékét a mocsárrétek adják. Télvíz idején és csapadékos időben kis tavak alakulnak ki a réteken, ottjártunkkor viszont látszott, hogy a mostani tavaszra jellemző szárazság a Mocsárost sem kímélte meg, és hiába keressük a pangó vizeket, tavacskákat. 

A HÉV-ről Rómaifürdőnél érdemes leszállni, és a Prés utcán át elsétálni a Gladiátor utcai játszótérhez, ahol egyébként parkolni is lehet, ha kocsival érkeznénk. A hétállomásos tanösvény itt kezdődik, a családi pihenőpark viszont jelenleg le van zárva, ami kár, mert állítólag sportpálya és fűszerkert is van benne. Mögé sétálva tudunk behatolni a lápos területre, ahol először egy erdős részen kell áthatolnunk.

Több ösvény is keresztezi a területet, és igen könnyű letérni a tanösvény piros T-betűvel jelzett útjairól. Eltévedni viszont megéri, ugyanis egészen rusztikus látnivalókba botlik a terepet nem ismerő látogató: lovakba, szarvasmarhákba, kecskékbe, sőt egy egész birkanyájat is szemrevételezhettünk pásztorral és terelőkutyával egyetemben. Egészen valószerűtlen volt útbaigazítást kérni egy kendős öreg nénitől, aki a tyúkjait legeltette az út szélén. Az állattartók egyébként közreműködnek a Mocsáros karbantartásában, a kis bogyók az ösvényeken is arra utalnak, hogy a jószágok élő fűnyíróként járják a terepet.

Sok védett növény- és állatfaj figyelhető meg a különböző évszakokban, például a Duna-völgyi csillagvirág, a kékperje, a mocsári kosbor, a ritka és védett füles fűz, a pettyes gőte, zöld levelibéka, mocsári teknős (Magyarország egyetlen őshonos teknősfaja), fürge gyík, pettyes gőte és dunai tarajosgőte, barna varangy. Több nádi énekesmadárfaj él erre, a nyíltabb területeken felbukkanhat egerészölyv és vörös vércse is.

A kirándulóösvény a náddal, sással borított részeken át a Péter-hegy lábához elvezet, visszafelé sudár, fiatal nyárfákból álló fasor mellett haladhatunk a Schäffer-árok mentén, utolsó állomása pedig a közvetlenül az Aquincum HÉV-megállónál lévő amfiteátrum romja.

A Mocsárost az utolsó pillanatban, 2002-ben nyilvánították védetté, ugyanis több ötlet felmerült a hasznosítására, ami megszüntette volna az egyedi élővilágot: terveztek ide szabadidőparkot, lakótelepet, ipari létesítményeket is. A 2000-es években megtisztították a lehangoló törmelék- és hulladékkupacoktól, 2012-ben pedig az Aquincum-Mocsáros Egyesület létrehozta a körülbelül 4 kilométer hosszú tanösvényt. Az egyesület próbálja tisztán tartani és megóvni a Mocsárost, például szemétszedő akciókat is rendszeresen szerveznek ide.

A környék még így is veszélyeztetettnek tűnik, helyenként szembejönnek betonmaradványok, elhanyagolt részek, lerobbant kunyhók. A tájékozódást nem segíti sok minden, a tanösvény tábláit sem könnyű fellelni; a Mocsárost inkább rövid kikapcsolódásra, kocogásra ajánljuk elsősorban.