szabadidő

szerkesztés

Városi séták #9: Irodalmi kalandozások

Szerzők

  • Fürdős Zsanett

2021. 12. 01. 11:17

Miután felkutattuk a 90-es évek legendás szórakozóhelyeit és utánajártunk, hol is voltak egykor a budapesti luxusbordélyok, következő városi sétánk az irodalomra fókuszál. Tulajdonképpen egy egész napot eltölthetnénk Budapesten csavarogva, mert majdnem minden utcánál, térnél vagy házon találunk egy emléktáblát, ami arról tanúskodik, hogy valamelyik híres írónk/költőnk ott lakott vagy az irodalmi élet legfontosabb eseményei ebben vagy abban a lakásban, kávézóban vagy egyetemen történtek. Ady, Babits és Kosztolányi a mai napig a legtöbbet emlegetett szerzőink közé tartoznak, így hát nem hiányozhatnak az irodalmi kalandozásainkból sem.

10. születésnapunk alkalmából 10 sétát állítunk össze különböző tematikákra felhúzva, amelyeket online cikkekben tárunk elétek. Sétacikkünk segítségével egy térképpel, útvonallal és izgalmas történetekkel fedezhetitek fel magatoknak a város rejtett helyszíneit.

Ha irodalomhoz szeretnénk jutni, első gondolatunk kinyitni egy könyvet, bevackolni magunkat az olvasófotelünkbe és elmerülni a lapokon megelevenedő történetben. Viszont minél több magyar szerzőt olvasunk, annál inkább azt vesszük észre, milyen sokszor kerülnek bele a történetbe Budapest különböző részei – és ez nem korlátozódik kizárólag a modern és a kortárs irodalomra. És ha már a műveikben ennyire fajsúlyos szerepet kap a főváros, óhatatlanul is elkezdünk azon gondolkodni, vajon maguk az írók milyen útvonalakon jártak, hol laktak, hol írták meg a leghíresebb verseket vagy hol szerkesztették a legnagyobb irodalmi lapjainkat – azon túl, hogy valamelyik kávéházban.

Fotó: WLB

Indulás a Nyugat szerkesztősége elől

Irodalmi sétánkat hol máshol kezdhetnénk, mint a mai napig az egyik legfontosabb és origónak számító Nyugat folyóirat egykori szerkesztősége, a Lónyay utca 18. előtt. Mielőtt bárki felhúzná a szemöldökét, hogy márpedig a Nyugatot a New York vagy a Centrál kávéház asztalainál szerkesztették, szeretnénk megjegyezni, hogy nekik is igazuk van, de mivel egy több mint 30 évig működött lapról beszélünk, teljesen természetes, hogy a szerkesztőség vándorolt a városban. 

A Lónyay utcai épületbe 1912 nyarán költözött be az irodalom, de hosszú évek helyett „csak” négy évig nyüzsögtek a szerkesztők és az írók a falak között, hogy tudósításaikat, verseiket, kritikai vagy épp bölcseleti műveiket aztán innen küldjék a Révai és Salamon nevű nyomdába – amit 1912-ben szintén ide költöztettek. Mi azt is el tudjuk képzelni, ahogy egy-egy átmulatott éjszaka után valamelyikük haladékot kérve ront be a főszerkesztő – ekkor még Ignotus – szobájába vagy próbálja meggyőzni Osvát Ernőt legújabb szerzeménye megkerülhetetlen irodalmi nagyságáról. A szerkesztőség korábban a Mérleg utcában, Hatvany Lajos birodalmában működött, és hiába volt ő a fő mecénás, viszonyuk egy idő után megromlott, mivel teljesen más elképzelése volt a lap szellemiségét és irányvonalát illetően, mint amit a nyugatosok gondoltak. A szakítás szemmel látható eredménye volt, hogy Ignotusék átköltöztek a Lónyay utcába. 

„Az irodalom, úgy képzeltem, ott kezdődik, ahol több önmagánál: arkangyalok összeesküvése a világ feje fölött: ami a Nyugat volt. Ezek az óriások rendületlenül, tűzön-vízen át kitartottak egymás mellett, fölébe emelkedve nemcsak mindennek és mindenkinek, hanem az egymás közötti, civilek által fel sem fogható mértékű ellentéteiknek is” – írja Ottlik Géza a Nyugatról.

Ma már nincsenek költőket ihlető fák az Üllői úton

Fotó: Hartyányi Norbert - We Love Budapest

Arany János még a Gellért-hegyet is látta a lakásából

Miközben elindulunk az Erkel utca felé, megállhatunk egy picit a Lónyay utca 13/A számú épület előtt, és felidézhetjük magunkban azokat az érzéseket, amiket kamaszként Mikszáth Kálmán és a Beszterce ostroma vagy épp A fekete város okozott bennünk, mert ebben a házban lakott egy rövid ideig, amíg a mai Mikszáth téri bérlakásba át nem költözött az író, akinek a műveit valójában csak felnőttként értjük meg igazán. 

Nemcsak azért érdemes az Erkel utcába betévedni, mert majd a legvégén felfedezzük Arany János otthonát, hanem mert az odavezető úton egy Ybl Miklós által tervezett palotabérházat és egy Hild-épületet is láthatunk. Amikor Arany Jánost 1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatójává választották, fel kellett költöznie Pestre, itt pedig a mai Erkel utca és Üllői út sarkán talált lakást, bár ahogy leveleiből kiderül, ez nem volt könnyű menet, ellenben a lakásból el lehetett látni egészen a Gellért-hegyig, mivel akkoriban leginkább még csak földszintes házak voltak Pesten.

„Szállást nehéz volt kapnom, mert hamar kellett és rendkívüli időben. Mindazáltal kaptam, nem is drágán, csakhogy nem éppen a város közepén. A Széna tér közelében van, az Üllői út és egy mellékutca sarkán, mely utóbbira a kapu is nyílik, s melynek Három pipa utca az ő classicus neve, szám no. 11.”

Az Üllői úti ház egyik lakásában lakott Kosztolányi

Fotó: Hartyányi Norbert - We Love Budapest

Kosztolányi, Babits és a Négyesy-szeminárium

Ha már úgyis ott vagyunk az Üllői útnál, elég csak egy picit sétálni, a 21-es számú házig, ami első ránézésre semmivel sem különb historikus, eklektikus társainál, de nekünk most mégis fontos: ebben a növényi ornamentikával behálózott épületben lakott Kosztolányi Dezső. A költőt annyira megihlette az utcán egykor végigfutó fasor, hogy versbe is szedte, itt írta az Üllői-úti fákat. 

Következő célpontunk a Reviczky utca sarkán áll, szerintünk érdemes a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épülete felől sétálnunk, mert a macskaköves Reviczky utca még így télen is az egyik leghangulatosabb budapesti utca, amit kár lenne kihagyni. A Reviczky utca 7. szám alatti bérpalotában nem más lakott, mint Babits Mihály, akihez egy időben még Csinszka is feljárkált. A harmadik emeleti lakásban együtt élt Szabó Lőrinccel, akivel rengeteget beszélgettek a költészet és az irodalom lényegéről, és akinek végül Babits elszerette a menyasszonyát. Szabó Lőrinc mindig is hírhedt nőcsábász volt, egyik hódítása pedig maga Tanner Ilona volt, akibe Babits szinte azonnal beleszeretett, és végül a Reviczky utcai lakásban elkérte magának költőtársától. 

A Kecskeméti utcán végigsétálva elérünk az ELTE Egyetem téri épületéhez, ahol egykor Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád és Juhász Gyula is megfordult és az irodalomkönyvekből már jól ismert Négyesy-szemináriumokat látogatták. Négyesy László irodalomtörténész volt, aki számtalan 20. századi költőnk indulását ösztönözte, és rengeteg stilisztikai, poétikai és nyelvészeti tankönyvet írt. 

A Centrál kávéház a Nyugat íróinak törzshelye volt

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest

Centrál kávéház, Pilinszky, Ady

Az 1887-ben alapított Centrál kávéház az egyike a legrégebbi belvárosi kávéházaknak, patinás tereiben sok költő és író is megfordult egy időben. Egyszerre volt találkozási pont és kulturális tér, ahol a művészek valódi otthonra leltek. Itt volt a Nyugat előfutárának is tartott A Hét irodalmi lap szerkesztőjének, Kiss Józsefnek a törzsasztala, ahol összegyűlt a magyar irodalom krémje, és innen költöztek át a New Yorkba. A Nyugat indulásától kezdve viszont minden kedden itt gyűltek össze írók és szerkesztők az úgynevezett Nyugat-zsúrra. A Centrálba sajnos bemenni nem fogunk tudni, mert a járványhelyzet óta zárva tart, azonban a Quittner Zsigmond tervezte épület homlokzatában addig is gyönyörködhetünk.

Már-már annyira sok az igazi és ál-író a Centrálban, hogy a nyár folyamán Mészáros Győző egy külön karzatot épít számukra, s az Olimposzhoz közelebb, magasabbra telepíti őket. Így talán a másik közönség, a tisztes polgári elem is nagyobb kényelemhez jut majd” – írta a Bécsi Magyar Újság.

Forduljunk be az egyik legkedvesebb nevű pesti utcán, vagyis a Cukoron, és sétáljunk egészen a végéig, ahol ma az Apáczai Csere János Gimnázium épülete áll, de mielőtt gimnáziummá avanzsált volna, elemi és polgári iskolaként működött. Ha figyelmesen sétáltunk a Cukor utcán, akkor valószínűleg feltűnt a Pilinszky János köz – ha máshogy nem, egy építkezés miatt biztosan –, így nem meglepő, miért is lehet sétánk szempontjából fontos ez az iskola: itt kezdte a tanulmányait Pilinszky, nem is akárhogy, kitűnő magatartással. Irodalomszeretete már itt megmutatkozott, de igazán a piaristák budapesti gimnáziumában hódolt neki, akkoriban kezdett verseket írni.

Ady Endre és Csinszka

Fotó: Hartyányi Norbert - We Love Budapest

Bármennyire stílusos is lenne a Pilinszky János közön levágni az utunkat és áttérni a Veres Pálné utcára, sajnos egy építkezés miatt ezt most nem fogjuk tudni megtenni, de mivel sétálni mindig jó, ezért az a plusz 1-2 perc nem oszt, nem szoroz. A Veres Pálné utca vége felé közeledve találjuk Ady Endre és Csinszka egykori közös lakását, ami ma Ady Emlékmúzeumként funkcionál.

A Nyugat leghíresebb – és leghírhedtebb – szerzője elválaszthatatlan Budapesttől, itt kávéházak, kocsmák, szerkesztőségek – meg Léda – körül forgott az élete. Bármennyire hihetetlen, ez a lakás, ahová 1917 őszén költöztek be, volt a költő első állandó otthona, annak ellenére, hogy ekkor már több mint egy évtizede a fővárosban élt. A séta végén érdemes felmenni az Ady Emlékmúzeumba is, ahol visszarepülhetünk az 1910-es évek polgári Budapestjére.

Hasonló tartalmak

Admin mode